A turistaözön veszélyezteti Ázsia kincseit
Az angkori Nemzeti Parkba 1 millió 150 ezer turista látogatott el 2010-ben, 25 százalékkal több, mint az előző esztendőben. Az egész térségben hasonló a helyzet a nevezetes műemlékeknél. Ahogy a világ talpra állt a pénzügyi válság után, és a fejlődő országok infrastruktúrája is javult, ugrásszerűen megnőtt Ázsia kulturális és természeti nevezetességeinek vonzereje. A fellendülő turizmus növeli a térség országainak jövedelmét, amire szükségük is van, ám a megfigyelők attól tartanak, hogy az idegenforgalom növekedése példátlanul megterheli az értékes és igen gyakran veszélyeztetett világörökségi színhelyeket.
Angkor Vat impozáns 12. századi együttesében a sok templom között a turisták nagyjából szabadon bolyonganak, figyelmen kívül hagyják az egyirányú közlekedésre vonatkozó jeleket, és nem egyszer a kövekre is felmásznak. Sokan nekidőlnek az ősi falaknak, mások a sérülékeny domborműveken matatnak. "Az ember felfigyel arra, hogy mennyire megkopott és elhasználódott a régi épület, de nem tudhatja, hogy ez az évszázadok vagy a turisták műve" - jegyezte meg a 36 éves kaliforniai Rona Soranno, miután megtekintette az egyik templom belső udvarát.
A fejlődő országok kulturális örökségének megóvásán munkálkodó Global Heritage Fund nevű, amerikai központú civil szervezet szerint "Angkort súlyosan veszélyezteti a megfelelő felügyelet hiánya". "Ezek a romok 600-800 évesek, ezért a turistáktól megfelelő közlekedő útvonalakkal, tetőkkel és az épületek megerősítésével kellene védeni őket. Ez nem rakétatudomány" - jelentette ki a szervezet ügyvezető igazgatója, Jeff Morgan. Az Angkor fenntartásával foglalkozó kambodzsai műemlékvédelmi szervezet, az Apsara közlése szerint a károk korlátozása érdekében a leginkább veszélyeztetett épületeket kötélkordonnal vették körül, és épségükre 270 őr vigyáz, ők a legzsúfoltabb helyekről másfelé irányítják át a turistákat.
Távolabb kelet felé, a kínai Nagy Fal, a világ egyik legcsodálatosabb építménye évente 10 millió látogatót vonz, és ugyancsak kezd rá hatni a növekvő idegenforgalom nyomása. Az évszázadokon át épült falrendszer teljes hosszát 8800 kilométerre becsülik, ennek csak egy részét érinti a turizmus, ezeken a szakaszokon azonban falfeliratok borítják az ősi köveket. Sokan letáboroznak és ünnepségeket rendeznek a fal egyes pontjain, így rengeteg hulladékot hagynak maguk mögött a helyszínen. William Lindesay brit régész, aki csaknem negyed százada dolgozik a Nagy Fal megóvásán, azt mondta a francia hírügynökségnek, hogy a falrendszer legnagyobb részének állaga megromlott.
"Csak 550 kilométer jelent kivételt, ahol a helyzet igen jó: ezen a részen megmaradt a fal szerkezete, és a tornyai is állnak" - magyarázta a szakember. A Nagy Fal megóvása érdekében a hatóságok új szabályozást vezettek be, ennek értelmében 500 méteres távolságon belül tiltják bármilyen új létesítmény felépítését. Lindesay szerint azonban ez önmagában nem elegendő. "A történet arról szól, hogy eltűnik a történelem nyoma. S ha egyszer elment, sohasem tér vissza" - húzta alá. Azt, hogy a régi történelmi emlékeket meg lehet védeni akkor is, ha közben nagy számú látogatót fogadnak, Indonézia bizonyította be: ott évente mintegy kétmillió ember sereglik a 9. században épült Borobudur buddhista templomához.
Marszisz Szutopo, az épületegyüttes fenntartásának illetékese elmondta, hogy szigorú intézkedésekkel védik az ősi kegyhely épségét. "A Borobudur templomnál a turisták nem dohányozhatnak és nem viselhetnek kemény talpú cipőt. A műemléket előre meghatározott terv alapján tartjuk karban. Idén a vízelvezető csatornarendszert újítjuk fel az épület lábazatánál. Kétévente beszámolunk az UNESCO-nak az elvégzett munkáról" - fejtette ki Szutopo. A Global Heritage Fund szerint "ma Borobudur állapota viszonylag stabilnak tekinthető". De nem csupán a térség legősibb építményei válnak saját sikerük áldozatává.
A Tádzs Máhál, India 17. századi, a szerelemnek szentelt fehér márvány műemlékét, amelyet évente hárommillió turista keresett fel, mindaddig komolyan veszélyeztette a látogatók serege és a környezetszennyeződés, amíg az 1990-es évek végén a hatóságok nem korlátozták a járműforgalmat és a környező gyárak kibocsátásait. 2007-ben az épület nagyobb restauráláson esett át, de a szakemberek szerint teljes védelmet csak a látogatók számának korlátozása biztosítana számára. "A tömeg mozgása és zaja tényleges nyomást gyakorol az épületre, ezért a belépők számát igen magas belépti díjjal kellene korlátozni" - vélekedett Rádzsán Kisor környezetvédő. Ázsia természeti kincsei is nehezen viselik el a látogatók számának állandó növekedését.
A vietnámi Halong-öbölbe, amely merész mészkőszikláiról és smaragdzöld vízéről híres, 2010 első tíz hónapjában 2,3 millió turista látogatott el, ez 114 százalékos növekedés az előző évhez képest. Sokan csónakkal kalandoznak az öbölben, és állandó küzdelmet igényel annak megakadályozása, hogy a szemetet a vízbe dobják. "A Halong-öböl szépségét lerombolja a rengeteg szilárd hulladék - közölte Jeff Morgan, aki szerint azonban a világörökségi helyek jó menedzselésével megoldható lenne a sok millió látogató fogadása. - A kérdés az, hogy mikor leszünk képesek olyan anyagi eszközöket biztosítani ezeknek a kincseknek a megóvására, amilyeneket megérdemelnek?" (MTI)
