Az arany marad biztonságos menedék válság idején
Az aranyárfolyam alakulása immár hónapok óta feltűnő párhuzamot mutat a részvényindexek és az olyan kockázatosabbnak tartott nyersanyagok mozgásával, mint amilyen például a nyersolaj vagy a réz árfolyama. Ha nem is „normális” ez a jelenség, azért mégsem olyan rendkívüli. Fordult elő ilyesmi már korábban is, csak éppen azzal a különbséggel, hogy erre többnyire kedvezően alakuló gazdasági folyamatok idején kerül sor, mint amilyen a 2009 közepe és a 2010 eleje közötti időszak is volt. A bizonytalan időkben ellenben többnyire az inverz összefüggés a megszokott. Különösen jó példa erre a 2010. április végén kirobbanó görög válság időszaka, majd a 2011 nyarán egyre hangsúlyosabban előtérbe kerülő európai adósságproblémák, valamint az USA adósságplafonja körüli viták, ami végül a tripla „A” adósosztályzat elvesztésébe került Washington számára. Szokatlan most mindössze az, hogy az árfolyamok mozgásában megfigyelhető párhuzamokra nem a piaci hangulat jobbra fordulása vagy a konjunktúra élénkülése idején kerül sor, hanem éppen hogy egy válságokkal terhelt időszakban.
Az aranyár rendhagyó viselkedésének megértéséhez érdemes visszamenni az időben a 2008-as évig, a pénzügyi válság kirobbanásának első évébe. Akkoriban egy hasonló kép rajzolódott ki, mint most. Az év elején, amikor Soros György jövőbe látóan azt jósolta, hogy „a válság megrázóbbnak ígérkezik, mint a második világháború óta bármelyik”, még emelkedett az aranyár. Március közepén már a lélektanilag fontos 1.000 dolláros küszöb felett is jegyezték egy uncia árfolyamát, majd ettől kezdve az amerikai jelzáloghitel-válság fokozódása mellett, csökkenés vette kezdetét. Mire szeptember 15-én, a Lehman Brothers befektetési bank csődöt jelentett, már csak 750 dollárt kellett fizetni a nemesfém egy egységéért. Aztán az USA egykor volt negyedik legnagyobb brókerházának csődhírére következett egy felszökkenés 900 dollárig, de október közepétől már folytatódott tovább a kurzus eróziója. A válság hullámainak világméretű tovaterjedése éppen ez idő alatt következett be, és ezt emelkedés helyett 15%-os mínusszal „honorálta” a sárga fém árfolyama. Az amerikai részvénypiac alakulását leképező Dow Jones index pedig ezzel egy időben 17%-ot veszített az értékéből. Ahogy most, úgy akkor is, a rövidtávú befektetői horizontot tükröző kényszereladások a határidős piacokon állhattak az aranyár csökkenésének hátterében.
A határidős piacokon a szálakat nagyban mozgató intézményi befektetők többnyire részvényekbe, nyersanyagokba vagy más egyéb kockázatos eszközökbe fektetnek. Ők azok, akik válság idején arra kényszerülhetnek, hogy az ezeken az eszközkategóriákon elszenvedett veszteségeiket az arany- és persze más nyereséges pozícióik likvidálásával egyenlítsék ki. A likviditásszűke amúgy is sokaknál a befektetett tőke felszabadítását követelte meg az utóbbi időkben, mint ahogy tavaly nyáron a spekulatív pozíciók nyitásához szükséges letéti díjak megduplázása is gerjesztette az eladási hullámot az arany határidős piacán. Az akkori kiárusítás döntő szerepet játszott az árfolyam máig húzódó korrekciójában. Erre utalnak az amerikai árupiaci felügyelet (CFTC) heti statisztikái is, amely szerint tavaly augusztus elején a nettó long pozíciók száma a COMEX-en elérte a 231.461 darabot. Azóta ez a szám az árfolyam hanyatlásával szinkronban alakulva mintegy harmadolódott.
A hosszútávú befektetői horizont képviselői ezzel szemben az aranyra specializálódott ETF-ek (tőzsdén kereskedett befektetési alapok), amelyek betétesei nem hogy kiszállásukkal nem erősítik az aranyár korrekcióját, hanem az alacsonyabb árfekvést sokkal inkább még bevásárlásra is kihasználják. Tavaly novemberben például 150 tonnával növekedtek a Bloomberg hírügynökség által figyelemmel követett legfontosabb alapok aranykészletei, amelyek jelenleg is a történelmi rekordjuk közelében tartózkodnak. Magyarázatot minderre az ETF-befektetők hosszútávú gondolkodásmódja és befektetési motivációja adhat, amely az aranyra a pénzromlás elleni védekezés hosszútávú eszközeként tekint. Ezt a szemléletet rövidtávú árfolyammozgások nem képesek megingatni mindaddig, amíg az átfogó képben nem áll be változás.
Ezek után kérdés, hogy az aranyár mostani szokatlan viselkedése meddig fog még eltartani. Négy éve nagyjából egy hónapon keresztül volt tapasztalható az a jelenség, hogy az arany jegyzése a krízis ellenére is együtt esett minden mással. Miután 2008. november elején a nagy árzuhanást követően új bázist épített a nemesfém, a hónap közepétől már beindult az árfolyam visszaemelkedése. Az év végére aztán ismét megközelítette az aranyár az október eleji szinteket, 2009 elején pedig az egyre inkább kibontakozó globális válság közepette tökéletes példáját láthattuk az arany menedék funkciójának, ami az arany-ETF-ek iránti kereslet ugrásszerű megnövekedésében is megmutatkozott.
Az arany árfolyamát alapvetően befolyásoló tényezőkben nem következett be érdemi változás az elmúlt hónapokban. A reálkamatok nagyon alacsony, sőt részben negatív tartományban vannak. Az euróövezet adósságválsága megoldatlan probléma, de túlságosan nagy az eladósodottság a többi fejlett országban és már a feltörekvők némelyikében is. A központi bankok tengeren innen és túl nem képesek megoldani a politikától rájuk terhelt hálátlan feladatot, a gazdaság élénkítését, továbbra is a monetáris lazítás az egyetlen varázsszó, ami talán némi hatást mutathat. Ez a legfőbb tartalékdevizák, a dollár, az euró, az angol font és a japán jen hitelét folyamatosan rombolja, ami a jegybankokat devizatartalékolási stratégiájuk állandó újragondolására készteti. Ennek eredményeként a központi pénzintézetek még soha nem vásároltak annyi aranyat, mint jelenleg.
