Kalapács alá kerül az egyik utolsó európai kézben lévő kínai porcelángyűjtemény
Az eddig csak katalógusokból ismert Mej-jin-tang gyűjtemény a svájci gyógyszermágnás Zuellig testvérpár fél évszázadnyi szorgos munkájának gyümölcse. Az április 7-re kitűzött aukció a szakértői becslések szerint több mint 128 millió dolláros (25 milliárd forint) rekordbevételt hozhat a Sotheby's-nek. A gyűjtemény mintegy kétezer darabból áll, s teljes áttekintést ad a kínai porcelán történetéből a kezdetektől, a neolitikus kortól egészen a XX. század elejéig.
A gyűjtők arra törekedtek, hogy minden egyes kínai uralkodó korából a legjelentősebb tárgyakat gyűjtsék össze, és ezért a terület legnevesebb szakértőivel dolgoztak együtt - közölte az aukciósház. Az érdeklődők a különleges gyűjtemény nyolcvan darabjára licitálhatnak majd. "Nem emlékszem, hogy az elmúlt harminc évben lett volna hasonló jelentőségű császári porcelángyűjteményünk" - árulta el a Reuters hírügynökségnek Nicolas Chow, a Sotheby's ázsiai részlegének igazgatója, aki szerint az értékes műtárgyak hiányától szenvedő kínai porcelán piacon hatalmas kereslet lesz a mostani gyűjtemény iránt.
"Ez az utolsó nagy európai gyűjtemény, amelyet a piacra dobnak. Ez után már nem lesz ilyen átütő erejű felhozatal" - tette hozzá a szakember. Finomságuknak és szépségüknek köszönhetően a kínai császári porcelánok évszázadokon át az uralkodók és műgyűjtők rajongását élvezték. Ahogy az ázsiai ország gazdasági fellendülésének és nemzetközi elismertségének hatására folyamatosan nőtt az igény az értékes kínai kerámiák iránt, úgy az ország kulturális örökségének megőrzése érdekében a külföldön lévő nagy gyűjtemények is elkezdtek hazavándorolni.
A helyi törvények pedig ma már tiltják az országba visszaérkező kulturális relikviák egy részének exportját. Egyesek szerint a most kalapács alá kerülő hagyományos kínai porcelánok egy fordulópont elejét jelenthetik a tehetős kínai vásárlók számára, akiket az utóbbi időben igencsak magával ragadott a jóval díszesebb és szemkápráztatóbb késő Csing-dinasztia korabeli (1644-1912) trófeák utáni vadászat. "Kíváncsi vagyok arra, hogy a legnagyobb vásárlók, vagyis a kínaiak, ráharapnak-e majd a gyűjteményre. Ha így lesz, akkor az azt jelenti, hogy az ízlésük megérett, vagy legalábbis fejlődésnek indult" - mondta Robin Markbreiter, az Arts of Asia magazin vezetője. (MTI)
