Milliárdos károkat okoz az országnak a szellemi tőke pazarlása
Ma Magyarországon a munkavállalók többsége nem kapja meg a szervezettől azt a támogatást, amellyel kibontakoztathatná képességeit. A gyakran frusztrált, bizonytalan és kiszolgáltatott munkahelyi légkörben mindenki csak a szükséges minimumot teljesíti, ami a szervezet fejlődését, gyakran túlélését is akadályozza.
A lassan állandósuló „válság” − leginkább tartósan megváltozott piaci, környezeti feltételek − elmúlt évei alatt kiderült: amellett, hogy a hazai szervezetek folyamatos pénzhiánnyal küzdenek, az esetek többségében a nagy nehezen, innen-onnan (uniós alapokból, hitelből, újabb befektetőktől, stb.) megszerzett tőkeinjekciók sem vezettek különösebb eredményre. A szervezetek többsége néhány hónap, vagy egy-két év múlva ugyanott tart, ugyanazon problémákkal szembesül, mint mielőtt a pénzt kapta − mutatott rá a Big Five Akadémia vezetője. Gotthardt Zsóka hangsúlyozta, az eddigi, lényegében kétszáz éves gazdasági megoldások és reflexek mind kevésbé működnek, és úgy tűnik, hogy a már közhelyig hangoztatott „tudás alapú társadalomban” a kilábaláshoz paradigmaváltásra van szükség. Ennek alapja pedig nem lehet más, mint a tudást hordozó emberi erőforrások jobb, érdemibb kihasználása.
Ez nem azt jelenti, hogy változatlan feltételek mellett ugyanazoktól az emberektől több munkát kell követelni, hanem úgy szükséges átalakítani a szervezetet és embereket a takarítótól a tulajdonosig és első számú vezetőig, hogy abban az emberek ki tudják hozni magukból a legjobbat. Ez az új szervezeti kialakítás számos elemet tartalmaz a képzéstől az empátián át a megfelelő szintű együttműködésig. Tudomásul kell venni, hogy az ember érzelmes, élő eszköz, akinek hatékonysága nagyban múlik a közegen, amiben működnie kell, és aki előbb utóbb, ha nem törődnek vele vagy nem dolgozik megfelelően, vagy otthagyja a céget és adott esetben sokmilliós szellemi értékeket, tudást visz magával. A munkaerő versenyeztetésének helyét a szervezeti szintű együttműködésnek kell átvennie, az oszd meg és uralkodj elvét a konszenzusteremtés elvének kell felváltania.
Ma egy mérlegkimutatás a vállalati érték alig negyedét képes megmutatni, a jelen számviteli gyakorlat nem képes felmérni a humántőke értékét. Ha úgy tetszik, meg kell teremteni a tőkehasznosulás optimális feltételeit, hiszen míg jelenleg Magyarországon egy 10-15 százalékot fialó befektetés már jónak számít, egy megfelelően motivált és képzett ember a havonta ráfordított pénznek akár a többszörösét is kitermelheti. Ehhez azonban alapvető szemléletváltásra van szükség − mutatott rá a vezető.
A szervezetek paradigmaváltása természetesen nem merülhet ki a humán erőforrás gazdálkodás reformjában, újító jellegű gazdasági eszközökre is szükség van. Ilyen eszközök az új típusú stratégiakészítés, tervezés, adótervezés például. Csak azzal, hogy a vállalkozások az adótervezést mindennapjaik részévé teszik, az utólagos adóhatósági megállapításoknak minimum az 1/3-át elkerülhetnék. Ez az utóbbi hat évben akár 1000 milliárd megtakarítást jelentett volna, mely összegnek akár egy kis részét visszaforgatva az emberi erőforrások „karbantartására”, már látványos eredményeket érhetnénk el.
Ugyanitt említhető az a megoldás, amelyben a vagyont és a kockázatokat két külön cégbe, egy vagyonőrző és egy tevékenységet végző vállalkozásba választjuk szét. Ennek eredményeként a vállalkozó a profiltisztítás mellett megszabadulhat minden korábbi jogi problémájától is.
A Big Five Akadémia tanácsadóként és a tanfolyamokon a fenti elvek gyakorlati megvalósításában segít, és erre tanítja a képzéseken résztvevőket. A hallgatók a magatartástudományokon alapuló szervezetfejlesztés alapjait sajátíthatják el, a változáskezelésben, a kultúraváltás hatékony menedzselésében szereznek jártasságot, beleértve az átalakítás pszichológiai, szociológiai és gazdasági aspektusait is. Ehhez széleskörű, multidiszciplináris tudásra van szükség, ezért az oktatók több tudományterület elismert művelői közül kerülnek ki. Szeicz János szervezeti magatartást és szervezetfejlesztést, Mérő László gazdaságpszichológiát és játékelméletet, Síklaki István szociálpszichológiát, Stocker Miklós stratégiai tervezést, Gotthardt Zsóka pedig tréning-módszertant és önismeretet tanít.
