Mire figyeltek az MNB döntéshozói?
A Monetáris Tanács döntésének indoklása az alábbiakban olvasható:
A magyar gazdaság a tavalyi mély recessziót követően 2010 közepétől állhat ismét növekedési pályára. Az adóemelések miatt átmenetileg magas infláció 2010 második felében már számottevően elmaradhat az MNB 3 százalékos céljától. A globális kockázatvállalási hajlandóság az elmúlt hónapban ingadozott, a nemzetközi pénzügyi piaci folyamatok jövőbeli alakulását továbbra is jelentős bizonytalanság övezi.
A magyar gazdaság dinamikáját a lassan élénkülő külföldi és a tovább zsugorodó belföldi kereslet ellentétes tendenciái határozzák meg, aminek eredményeként a folyó fizetési mérleg egyensúly közeli állapotba került. A tartósan gyenge belső kereslet következtében a magyar gazdaság kilábalása csak késve követheti a fejlett országok és a régió gazdaságait.
A középtávú inflációs kilátások szempontjából meghatározó termékcsoportok áralakulására a fogyasztás visszaesése gyakorolja a legerősebb hatást. Az infláció elmúlt két hónapban tapasztalt emelkedése alapvetően maginfláción kívüli tételekhez köthető. A Monetáris Tanács továbbra is úgy ítéli meg, hogy az infláció 1-2 éves horizonton számottevően elmaradhat a 3 százalékos céltól.
A nemzetközi befektetői hangulat és ezzel összhangban a hazai pénzügyi eszközök megítélésének decemberben tapasztalt romlása nem folytatódott. Az államadósság fenntarthatóságával kapcsolatos befektetői aggodalmak azonban több fejlett ország esetében továbbra is napirenden vannak. Magyarország magas államadósságának és külső sokkokkal szembeni sebezhetőségének mérséklése érdekében különösen fontos a hosszú távon fenntartható, fegyelmezett költségvetési politika.
A Monetáris Tanács úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi pénzügyi környezet alakulását övező bizonytalanság a kamatszint óvatos mérséklésére ad csak lehetőséget. Ezért a Monetáris Tanács az alapkamat 25 bázispontos csökkentése mellett döntött. Az inflációs és reálgazdasági kilátások alapján indokolt további kamatcsökkentésre akkor kerülhet sor, ha azt az ország kockázati megítélése lehetővé teszi.
A középtávú inflációs cél teljesülése 2009-ben
Az inflációs cél 2009-ben nem teljesült, noha a fogyasztóiár-infláció az év elején a 3 százalékos cél közelébe került. Az év második felében azonban a fogyasztói árak növekedési üteme döntően az év közben bevezetett adóváltozások hatására némileg 5 százalék fölé emelkedett. Mindazonáltal a Monetáris Tanács úgy ítéli meg, hogy a 2009-es inflációs folyamatok markáns változást hoztak a korábbi időszakhoz képest, mivel megtört az előző évekre jellemző inflációs tehetetlenség. Ezt leginkább a piaci szolgáltatások árdinamikájának lassulása tükrözi. A korábbi években a szolgáltatások árindexe 5-6 százalék között ingadozott, ezzel szemben 2009-ben – az indirektadó-emelések hatásától megtisztítva – 3 százalék közelébe süllyedt.
Az inflációs trendfolyamatok alakulása arra utal, hogy elérhető közelségbe került az inflációs cél teljesülése. Az adóemeléseket megelőzően, 2009 első félévében az éves árindex gyakorlatilag megfelelt az inflációs célnak; a változékony áralakulású tételeket kiszűrő maginfláció január és június között átlagosan 3,2 százalék volt. Az év második félévében az adóváltozás hatásától tisztított, rövidbázisú indexek tartósan cél alatti inflációs folyamatokat jeleztek. A mély gazdasági visszaesés következtében mérséklődő kereslet jelentős dezinflációs hatást fejt ki, egyúttal csökkenti a magas infláció beragadásának kockázatát is. A Monetáris Tanács a jövőben is mindent megtesz annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzetből a magyar gazdaság az árstabilitás irányába tudjon továbblépni. A monetáris politika hosszú távon az árstabilitás elérésével és fenntartásával tud leginkább hozzájárulni a gazdasági növekedéshez, a kiszámítható makrogazdasági környezethez.
