Torontói G20-csúcs - A csúszó reformok csúcsa

A G20-ak az előző, tavaly szeptemberi pittsburghi csúcstalálkozójukon a pénzpiaci reformok bevezetésének menetrendjét fektették le. Három alapelvet fogalmaztak meg: minden egyes piaci résztvevőt, minden egyes pénzügyi terméket és minden egyes piacot elegendő és megfelelő mértékben ellenőrizni kell.

Több reformjavaslat bevezetése azonban viták kereszttüzébe került és emiatt késedelmet szenved, illetve kérdésessé vált. A főbb vitatott témakörök közé tartozik a banki saját tőke mértéke. Az újabb krízishelyzetek elkerülése érdekében a bankoknak jobb szerkezetű és nagyobb saját tőkével kellene rendelkezniük. A pénzintézeteknek eredményes gazdálkodás idején kockázati alapot is képezniük kellene.

A G20 nagy pénzügyi központjainak 2011-re kellene bevezetniük a Bázel II szabályozás saját tőke arányára vonatkozó előírásait. A kérdéskörben a legnagyobb vita a hitelkockázati tényezők súlyozása körül alakult ki, amely hátráltatja a megegyezést. Erőteljes ellenállást fejt ki maga a pénzügyi lobby is, a hitelek szűkítésével és a költségek emelkedésével fenyegetőzve.

Pénzügyi szakértők és jegybankok már dolgoznak a Bázel III szabályozás még szigorúbb rendelkezésein is, amelynek tőke- és likviditási előírásait 2012 végére kellene bevezetni. Jelenleg azonban úgy tűnik a reformintézkedéseket csak "felvizezett" formában és jelentős késéssel vezethetik be. A következő G20 csúcson, az idén novemberben Szöulban, talán már sikerül az elnagyolt keretfeltételekben megegyezésre jutni. Vita van a származékos termékek kéréskörében is.

Átláthatóbbá kívánják tenni a rendkívül bonyolult és kockázatos pénzügyi befektetési eszközök gigantikus méreteket öltő tőzsdén kívüli elektronikus kereskedelmét. A jövőben ilyen ügyletekre a tervek szerint közvetlenül a piaci szereplők között már nem kerülhetne sor, hanem csak tőzsdei kereteken belül. Ennek meghatározó eleme lenne a tranzakciók lebonyolítását lehetővé tévő központosított sajátszámlás alkuszi rendszer, amely a szélsőséges kilengéseket is el tudná fojtani.

Itt a törlesztésbiztosítási származékos ügyletek (CDS) pőre (naked) jegyzése körül kialakult nézetkülönbség okoz késedelmet a megegyezésben. Megoszlanak a vélemények a bankadóról is: egyes vezető fejlődő országok: Brazília, vagy India, de Kanada és Ausztrália is elutasítják a bankadó és a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetését.

Berlin, Párizs és London viszont egységfrontot alkotott a kérdésben és a bankadó önálló bevezetése mellett foglal állást. A pénzügyi tranzakciókra Németország által javasolt adó globális szintű bevezetésének esélye gyakorlatilag nulla. a G8 csúcson mindezekről szó sem esett. Vitás témák közé tartoznak a fedezeti alapok is.

Az alapokat felügyelet alá kellene vonni és információkat kellene gyűjteni működésükről. Az EU pénzügyminiszterek nemrégiben úgy döntöttek, hogy a fedezeti alapoknak regisztrálniuk kell magukat és nyilvánosságra kell hozniuk befektetési stratégiájukat és a vele járó kockázatokat. A kifejezetten spekulatív fedezeti alapok (hedge-fund) működésének felügyelete erősen vitatott téma, mivel az amerikaiak attól tartanak, hogy fedezeti alapjaik hátrányba kerülhetnek az európaiakkal szemben.

A vállalatok és országok kockázati besorolását végző hitelminősítő intézeteket uniós szinten ellenőrzés és szabályozás alá kellene vonni. Az Európai Uniót a három domináns amerikai hitelminősítő intézet, a Standard & Poor's, a Moody's és a Fitch által alkotott oligopólium léte zavarja leginkább. Emiatt egy európai hitelminősítő intézet létrehozásának a lehetősége is szóba került.

A "nagyobb annál, hogy tönkremenjen" (too big to fail) óriásbankok kezelése jelenti az egyik legnagyobb problémát. Azt minden eszközzel el kellene kerülni, hogy az államnak, azaz közvetve az adófizetőknek kelljen jót állniuk a nagybankok veszteségeiért azok puszta mérete miatt.

A torontói G20 csúcs előtt elfogadott új amerikai rendelkezések például nagyobb jogosítványokat adnak a hatóságok kezébe a nagy pénzintézetek feldarabolására, ha azok már veszélyeztetik a pénzügyi rendszert. Az amerikai és európai mérlegképzési szabályok harmonizálásának 2011 közepére kitűzött határideje is eltoldódni látszik.