Valóban biztos befektetés az arany?
Az arany különösen válságok idején keresett befektetési eszköz, amelytől egy befektetési portfolió stabilizálását szokás elvárni. Mindez annak ellenére, hogy a nemesfém árfolyama időnként egészen vad kilengésekre képes. Április közepén például két nap alatt 10%-ot meghaladó mértékben zuhant a jegyzés. Ezek után sokan kérdezik, valóban biztos befektetés az arany? A választ erre a kérdésre akkor kapjuk meg, ha az aranyat nem önmagában tekintjük befektetésnek, hanem az arany összjátékát más eszközökkel, mint például a részvényekkel vagy a kötvényekkel helyezzük előtérbe. Így könnyebben belátható, hogy bár a nemesfém árfolyama ingadozhat, mégis komoly szerepe lehet egy adott befektetési portfolió egyensúlyának megteremtésében. Az arany ugyanis többnyire akkor teljesít kimagaslóan, amikor más eszközök gyatrán szerepelnek.
Az Arany Világtanács (World Gold Council) nemrégiben egy tanulmányban vizsgálta az aranynak ezt a portfolió kiegyensúlyozó szerepét, és arra a megállapításra jutott, hogy az elmúlt 30 évben lezajlott nyolc nagyobb horderejű válságból hétben azok a befektetők szenvedték el a kisebb veszteséget befektetéseiken, akik legalább 5%-os arányban tartottak aranyat is kiegészítésként a részvény, kötvény és egyéb befektetéseik mellett. A Lehman-csőd utáni recessziós időszakban az arany segítségével diverzifikált portfóliók csaknem 5%-kal kisebb veszteséggel megúszták a tőzsdék zuhanását, mint amelyek az arany stabilizáló hatásáról lemondtak. Egyéb válságokról, mint amilyen például a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás utáni elbizonytalanodás is volt, szintén hasonló mondható el, még ha szerényebb eredménnyel is. A tanulmány mindenesetre megállapítja, hogy az arany kifejezetten jó eszköz az időnként kialakuló, drámai kockázatokat jelentő extrémhelyzetek elleni védekezésben.
Az aranyár korrelációja a részvények, kötvények vagy nyersanyagok árfolyamával jellemzően nullához közeli. A magyarázat arra, hogy az arany miért viselkedik annyira másként, mint a hagyományos vetélytársai, az arany viszonylagos konjunktúra függetlenségében rejlik. Ehhez képest a többiek árfolyama általában együtt mozog a konjunkturális ciklusokkal, hiszen a makrogazdaság helyzete megmutatkozik a tőzsdei cégek eredményességében, és az ipari nyersanyagok és energiahordozók kurzusa is függ a gazdaság növekedésétől.
Ehhez képest az aranyár számos olyan tényező függvénye, amelyeknek nincs vagy csak alig van közük a reálgazdaság alakulásához. Bár az ipar is használ valamennyit a nemesfémből, például a mobiltelefonokban is megtalálható félvezetők gyártásához, más szegmensek mégis sokkal jobban dominálnak. Az Arany Világtanács adatgyűjtései arról árulkodnak, hogy a világ aranykeresletének a fele az ékszerpiac irányából érkezik, továbbá jelentős tétel még az arany tartalékeszközként történő alkalmazása.
A befektetői tartalékképzés mellett hagyományosan a nemzeti banki aranykészletek jelentősek. A legnagyobb aranytartalék birtokosa az USA 8.133 tonnával, de a rangsorban utána következő országok is egytől egyig a gazdaságilag fejlett nyugati világból kerülnek ki. Ezekben az országokban a jegybankok devizatartalékaik több mint 70%-át aranyban tartják. A tíz legnagyobb aranytartalékkal rendelkező nemzet közé csak az utóbbi években küzdötte be magát két feltörekvő ország, Kína és Oroszország, amelyek tartalékaiban azonban még így is csak 1,6 illetve 9,6% az arany részaránya.
A feltörekvő, rendszerint exportorientált országokban általában dollárban keletkeznek a devizatartalékok, amelyeket azok biztonságos, azaz lehetőleg értékálló befektetésben, többek között aranyban is parkoltatnak. Ezért különösen a feltörekvők vásároltak aranyat az utóbbi években, már csak azért is, mert az arany tartalékokon belüli arányát tekintetve ezek az országok lemaradásban vannak a fejlett országokkal szemben. Főként az ő vásárlásaiknak köszönhetően növekedett tavaly világszerte 534,6 tonnával a nemzeti bankok aranytartaléka, olyan volumenben, amire ez elmúlt fél évszázadban nem volt példa.
