Vége az olcsó kínai munkaerő korának?
A kínai hatóságok maguk is látják a változás elkerülhetetlenségét, Ven Csia-pao (Wen Jiabao) kínai miniszterelnök is elismerte májusban, hogy az országban bizonyos szociális feszültség tapasztalható. Ezzel függ össze az a hónap elején hozott pekingi döntés, hogy egyes gazdasági körzetekben 20 százalékkal emelik a minimálbért - amely, mint a párizsi l'Expansion megjegyezte, kétszerese az évente szokásos kiigazítás mértékének.
A dél-kínai tengerparti területeken különösen a fiatal munkások részéről nőtt a nyomás, akik az elmúlt években özönlöttek ebbe a régióba - mutatott rá a The New York Times. Azt követelték, hogy nagyobb szelet jusson nekik a kínai tortából, amelyet ma inkább a helyi és a külföldi cégek fogyasztanak el, mint alkalmazottaik. Ám az amerikai lap szerint a munkások erőteljesebb mozgolódását a jobb életre való törekvés mellett demográfiai okok is magyarázzák. 30 évi gyors növekedés után idén tetőzik a munkaképes korban lévő - 15-64 év közötti - kínai népesség aránya a lakosságban.
Részben még az egyke-politika 1980-ban történt bevezetését megelőző születési hullám következményeként, három évtized alatt 33 százalékkal bővült a kínai munkaerő, amely biztosította az exportra termelő dél-kínai üzemek olcsó munkásutánpótlását. Öt év múlva újabb fontos fordulópont várható: 2015-ben éri el a munkaképes korosztály a legnagyobb létszámot, amely ezután fokozatosan csökkenni fog. A rendelkezésre álló munkaerő talán már tetőzött is valójában, mivel egyre több fiatal tanul hosszabb ideig és így csak jóval tizenötödik életéve után lép be a munkaerőpiacra.
A nők 70 százaléka dolgozik, ez az arány már nem fog emelkedni. Fontos a munkaerő korosztály szerinti megoszlása. A gyors gazdasági növekedést, iparosítást és urbanizációt részben a falusi körzetek fiatalságának a városokba irányuló tömeges migrációja táplálta. Az idén azonban kiapadóban látszik lenni a falusi létből menekülő fiatalok áradata. A mostani sztrájkolók ösztönösen felismerhették, hogy egyre kevesebben készek helyükbe lépni, hiszen mind több munkaalkalom akad a falusi otthonaikhoz közelebb lévő nagy- és kisvárosokban.
A kínai keresetek emelkedése a NYT szerint javítani fogja annak esélyét, hogy Kínában egészségesebb egyensúly jöhessen létre a fogyasztás és a beruházások között, s hogy a beruházások inkább a termelékenység növelésére irányuljanak, mint megaprojektekre. A komoly béremelések csökkenteni fogják Kína versenyképességét és ezzel mérsékli az ország óriási kereskedelmi többletét, amely a lap szerint, káros hatást gyakorol a világkereskedelemre. A NYT szerint eljött az ideje annak, hogy a lakossági jövedelmek, amelyek hosszú idén át lemaradtak, gyorsabban nőjenek, mint a kínai GDP. Ha több pénz jut a háztartásoknak, kevesebbel rendelkeznek majd a katonák és a megaberuházások - és talán kevesebbet szórhatnak el a korrupt tisztségviselők a makaói kaszinók játékasztalainál.
A nagyobb fogyasztás komolyabb hosszú távú gazdasági stabilitást biztosít, mint a jelenlegi egyoldalú beruházási erőfeszítések, amely kevéssé veszik figyelembe a megtérülési arányt. A mezőgazdaság jövője azonban kihívást jelent, mivel a falusi lakosság elöregedik, és fennmarad a kérdés, vajon sikerül-e időben gépesíteni, vagy a falvak elnéptelenedése és a vízhiány élelmezési válságra vezet? - vetette fel a NYT. A párizsi Le Monde egyik írása szerint viszont még korai lenne történelmi változásról beszélni. Kína a szociális feszültségek korszakába lépett, de még nem kész lemondani az olcsó munkaerő adujáról. A fordulat akkor következik majd be, amikor az ország aktív népessége már nem elegendő, továbbá kvalifikáltabbá válik és ezért mer béremelést követelni - ez már a munkaerő szerkezeti javulását fogja jelezni.
A Le Monde véleménye szerint azonban Kínában ez a folyamat még épp hogy csak megkezdődött. Az utóbbi idők sztrájkjait inkább helyi jelenségek váltották ki, mintsem egy mélyről induló mozgalom. Bőségesen áll rendelkezésre munkaerő, de nem ott, ahol szükség lenne rá. A lakosságnak mintegy fele még vidéken él. A munkaerő mobilitását továbbra is akadályozza az úgynevezett hukou-rendszer, amely helyhez köti azokat, akik nem rendelkeznek megfelelő engedéllyel. Bizonyos mezőgazdasági reformok befejezetlensége is akadályozza a falusiakat földjük elhagyásában, és ebbe az irányba hatnak a falusi életkörülmények javítására szolgáló szubvenciók is. Ilyen körülmények között a gyors ütemű gazdasági fejlődés elkerülhetetlenné teszi az ideiglenes munkaerőhiányt, de a béremelések csak akkor lennének átfogóak, ha a szociális mozgolódás általánosabbá válna.
A sztrájkok eddig csak külföldi cégeket érintettek. Az ország vezetőinek szemében így akár hasznosak is lehetnek, éreztetik ugyanis a külföldi kapitalistákkal, hogy nem működhetnek kényük kedve szerint Kínában, továbbá elvonhatják a figyelmet a városi és falusi lakosság közötti hatalmas egyenlőtlenségről. Korai lenne, tehát, még arról beszélni, hogy vége az alulfizetett munkaerő korszakának Kínában. A kínai vezetés ma hatékonyan ellenőrzi a szakszervezeteket. Viszont ha egyszer bekövetkezik a fordulat, az meglepően gyors lesz - figyelmeztet a Le Monde.
