Végkiárusítás az arany piacán
Az arany kurzusa mélypontról mélypontra zuhan, miután az elmúlt hónapokban fontos támaszszintek gyenge pálcaként törtek el az eladói nyomás terhe alatt. A döntő löket március közepén érkezett a Ciprus körüli bizonytalanságok idején. Az arany akkor a partvonalról szemlélte a többnapos bankzárlat kapcsán megnyilvánuló zavaros pénzügyi válsághelyzetet, és már akkor feltűnt, hogy az árfolyam nem reagál úgy, mint ahogy a válság során addig szokása volt: A ciprusi bankpánik hatására az aranyár nem emelkedett különösebben. Ez a meghökkentő passzivitás utólag visszatekintve árulkodó jele volt annak, hogy valami megváltozott az arany körül. Azóta bebizonyosodott, hogy a nemesfém lendületvesztése, több volt mint pihenő, az arany piacán a vételi erő egyszerűen kifulladt. A ciprusi krízis óta az árfolyam három éve nem látott szintekre farolt vissza.
Ez a lejtmenet, amely során az április és június közötti három hónapban az arany árának egy negyede elpárolgott, a Reuters hírügynökség statisztikái szerint az 1968 óta a legrosszabb negyedévet hozta a sárga nemesfém számára annak legújabbkori történelmében. Az ezredforduló táján indult tartós aranyár emelkedésről pedig, amely 2011 szeptemberében 1.900 dollárnál érte el csúcspontját, technikailag kijelenthető, hogy véget ért, és ezzel egy korszak lezárult. A pénzügyi világválság, a recesszió, majd később az euró-válság olyan félelmeket gerjesztettek az utóbbi négy-öt évben, amelyek a befektetőket tömegesen az arany felé terelte. A nemesfém azért is tűnt jó választásnak, mert az árfolyama a válságot megelőzően is már évek óta stabilan emelkedett, és az arany azon kevés eszközök egyike volt, amelyen a válság nem ejtett tartós csorbát. A félelmek azonban azóta elültek, és a válság mostanra nem tűnik többnek egy lezárult gazdaságtörténeti epizódnál.
A befektetők most attól tartanak, hogy a normalizálódás előrehaladtával eshet még tovább is az aranyár. Azok, akik kedvező árakra várva már áprilisban sietve aranyat vásároltak, akkoriban az 1.400 dolláros unciánkénti árakon vélhetően kiköltekezték magukat, és most aggódva figyelik a 200 dollárral lejjebbi árszinten zajló eseményeket. Új vevők pedig egyelőre nem igen mutatkoznak, hiszen ki tudja, meddig eshet még az aranyár, jöhet-e netán még a mostaninál is kedvezőbb lehetőség a beszállásra? A kínai vásárlók egyelőre tehát kivárnak, de Indiától sem várható a kereslet élénkülése, hiszen a delhi kormányzat nemrég éppen azzal a céllal rótt ki többletadókat az arany importjára, hogy ezáltal visszaszorítsa az országba behozott nemesfém volumenét. Ezek után az elemzői társadalom sem igen tud arra a kérdésre igazán választ, hogy meddig tarthat még az árcsökkenés. Csak egy valami nyilvánvaló: az arany most légüres térben, belátható kapaszkodók nélkül ereszkedik alá.
A Morgan Stanley befektetési bank egyelőre 1.487 dollárról 1.409-re vágta vissza az arany idei évre kalkulált átlagárát, de a banki elemzők 2014-ben is csak 1.313, 2015-ben pedig már csak 1.300 dollárral számolnak, ami ugyanakkor több mint ahol az árfolyam ebben a pillanatban áll. A Goldman Sachs ennél jóval pesszimistább, ott már az idei év végén 1.300-zal számolnak, míg 2014-re 1.050 dollárt várnak. Fő indoklásként a Fed mennyiségi lazításának a vártnál hamarabb történő kivezetését hozzák fel a szakértők, akik szerint ugyanakkor hosszabb távon 1.200 dollárnál már stabilizálódhat a szabadesés a bányák esetlegesen csökkenő kitermelése miatt.
Sokan gondolják az árcsökkenést leginkább fékező tényezőnek a kitermelés lehetséges visszaesését. A Reuters hírügynökség tulajdonában álló GFMS nemesfémpiaci kutató és tanácsadó cég szakértői szerint 1.200 dolláros aranyár esetén a bányatársaságok fele már veszít a kitermelésen. Tartósan alacsony aranyár esetén nem is kétséges, hogy sok gyengébb lábakon álló, rosszul menedzselt, kisebb bányacég csődbe mehet majd, de a bányák kapacitásának visszaesése most rövidtávon nem hat az aranyárra, hiszen ez nem egy gyors folyamat. Már csak azért sem, mert az első, amivel minden veszteséges cég próbálkozik, az nem a termelés, hanem az üzemeltetési költségek csökkentése. És aztán ha idővel csökken is a földből felhozott arany mennyisége, az eladni szándékozó befektetők kezében lévő készletek még mindig bőven ott vannak ahhoz, hogy a kínálat érezhető csökkenése ellen hassanak. Ugyanakkor pedig a jegybanki aranyvásárlások nem képesek kiegyenlíteni a piacot most elkerülő befektetői keresletet. A kilátások tehát meglehetősen borúsak.
Arany, ezüst – technikai elemzés
Az arany grafikonja siralmas képet fest. Amennyire sietős volt egykor az útja felfelé, annyira tempósan száguld a kurzus most a mélybe, a mozgóátlagok alig győznek vele lépést tartani. Technikailag nem látszik semmiféle markáns támasz- vagy trendvonal, amelyen az árfolyam esése fennakadhatna, és ahol egy stabilabb aljat kiformálhatna. Az eddigi mélypontok mind átmenetinek bizonyultak, legfeljebb egy korrektív visszapattanásra tellett róluk, amely után ismét újabb mélységek következtek. A legvalószínűbb folytatás ezek után, hogy tovább tart a lejtmenet mindaddig, amíg a bikák ki nem véreznek. Hogy ez mikor következik be, arra előrejelzést adni szinte lehetetlen, de az eddig árfolyamesés projekciója akár 1.100 dolláros árszintet is elképzelhetővé tesz, sőt a pszichológiailag markáns 1.000 dollárra is érdemes felkészülni lelkiekben. Remény némi stabilizálódásra ugyanakkor csak 1.250 dollár feletti izmosabb megkapaszkodás esetén ébredhet.
Az ezüst szolgaian követi az arany árfolyamát az egyelőre még feneketlen mélybe. Kritikus árszint húzódik 17,50 dollár környékén, amelytől most ugyan odébb van még a kurzus, de ha ez alá érkezne meg a zuhanás, akkor további bő 2 dollárt eshet. A krach eredménye ebben az esetben a 2010 tavaszi ártartományba való visszatérés lehet.
