A magyarok szerint a média kulcsszereplő a kulturális értékek megőrzésében

A magyarok elsősorban a természeti kincseket, a történelmi emlékhelyeket és az épített örökséget tartják a legtöbbre a kulturális értékek közül a kutatás szerint. Ezeket követik a népszerűségi ranglistán a népszokások, az ünnepek, a népművészeti hagyományok és a zenei, irodalmi művek. A kortárs kultúra és a szellemi hagyományok értéke ugyanakkor háttérbe szorul.

A felmérés rámutatott arra is, hogy a társadalom komoly felelősséget tulajdonít a médiának a kulturális értékek átadásában. A válaszadók szerint a médiának nemcsak a tájékoztatás terén van feladata, hanem a fiatalabb generációk kulturális nevelésében és identitásformálásában is.

Miközben a felnőtt lakosság mintegy negyede fogyaszt rendszeresen kulturális tartalmakat a médiában, ennél jóval többen tartják fontosnak, hogy ilyen tartalmak jelen legyenek a televízióban, a rádióban és az online felületeken. Ez arra utal, hogy a kulturális médiatartalmak társadalmi támogatottsága meghaladja azok tényleges fogyasztói körét.

A kulturális tartalmak fogyasztásának elsődleges motivációja továbbra is a kikapcsolódás és a szórakozás, ugyanakkor a válaszadók jelentős része személyiségfejlesztési és ismeretbővítési céllal is keres ilyen műsorokat és tartalmakat. Különösen erős az érdeklődés más kultúrák megismerése iránt.

A kulturális médiatartalmak közül továbbra is a populáris műfajok iránt a legnagyobb az érdeklődés: a filmek és a zenei tartalmak messze a legnépszerűbbek. A hagyományos kulturális műfajok – például a színház, a képzőművészet vagy a népművészet – jóval szűkebb közönséget érnek el.

A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy a kulturális tartalmakat fogyasztók aránya az iskolai végzettséggel és a települési hierarchiával arányosan nő. Az életkor esetében ez annyiban igaz, hogy a 40 év felettiek körében lényegesen magasabb a kultúrafogyasztók aránya, mint a fiatalabb korosztályokban. Akárcsak általában a tartalomfogyasztásra, úgy a kulturális tartalomfogyasztás módjára is jellemzőek a generációs különbségek: a fiatalabb korosztályok elsősorban a közösségi médián keresztül találkoznak kulturális tartalmakkal, míg az idősebbek számára továbbra is a televízió a legfontosabb ismeretszerzési platform.

A közszolgálati csatornákat a nézők egyértelműen erősebb kulturális szerepvállalással azonosítják, mint a kereskedelmi televíziókat. A televíziós műsorok közül a kultúrafogyasztás szempontjából a dokumentumfilmek és a tudományos-ismeretterjesztő műsorok bizonyulnak a leghitelesebbnek és a legfontosabbnak, míg a klasszikus kulturális műfajok jóval kisebb arányban jutnak szerephez.

A rádiós kínálatban elsősorban a zenei tartalmak bírnak meghatározó jelentőséggel, ugyanakkor a közéleti és beszélgetős műsorok is fontos kulturális funkciót töltenek be. A nyomtatott és online sajtóban megjelenő kulturális témák aránya jellemzően alacsonyabb, azonban ezeknek a médiumoknak is jelentős szerepük van abban, hogy a közönség rendszeresen találkozzon kulturális tartalmakkal és eseményekkel.

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy az online és a jelenléti kultúrafogyasztás kapcsolata kölcsönös és dinamikus: az élmények visszahatnak az online aktivitásra, így egy visszacsatolásokkal működő rendszer jön létre. Ilyen módon a kultúrafogyasztás egyre inkább hibriddé válik, különösen a digitálisan aktívabb csoportokban.