A nők közel fele úgy gondolja, hogy munkanélküliség esetén nehezen tudna újra elhelyezkedni
Az idei második negyedévben készült felmérésben a BNP Paribas Cardif Munkaerőpiaci Stabilitási Indexe a maximum 100-ból 63 pontos értéket vett fel. A csökkenéshez leginkább az a részmutató járult hozzá, amely a munkavállalók egy esetleges állásvesztés vagy felmondás esetén felmerülő várakozásait vizsgálja: az év elején mért 63-ról 42 pontra eső részérték a válaszadók komoly kiábrándultságáról árulkodik azzal kapcsolatban, hogy megítélésük szerint milyen eséllyel kapnának képzettségüknek megfelelő új állást.
A részletesebb vizsgálatból kiderül, hogy a februárban mért 18-ról 37%-ra emelkedett azok aránya, akik úgy vélik, hogy nehezen, illetve nagyon nehezen találnának maguknak ilyen feltételekkel új, testhezálló munkahelyet. Ugyanakkor 53-ról 19%-ra csökkent azok aránya, akik szerint ez könnyen, illetve nagyon könnyen menne.
A fenti részadatok kapcsán érdemes külön is kitérni az egyes demográfiai változók szintjén megjelenő eltérésekre, így például a nemek közötti jelentős különbségre az újra elhelyezkedés nehézségeivel kapcsolatban: a férfiak 30%-val szemben másfélszer annyi nő (45%) vélekedik úgy, hogy munkanélküliség esetén nehezen, illetve nagyon nehezen találna magának új, testhezálló munkahelyet.
A régiók szerinti eloszlás tekintetében is jól érzékelhető különbségek figyelhetők meg: míg az ország középső részén 34%, addig Észak-Alföldön 46% ítéli meg negatívan az újra elhelyezkedés esélyeit. Egyes munkakörök, illetve szektorok szempontjából is komoly eltérések tapasztalhatóak: a szolgáltatói szektor bizonyos területein például (kis- és nagykereskedelem, személyi és üzleti szolgáltatások, kultúra, művészet és pénzügy, jog) együttesen kifejezetten magas (25,6 százalékpontos) eltérést regisztráltak a teljes minta átlagához képest.
A válaszadók közel fele (46%) úgy véli, hogy a cég, ahol dolgozik, még több, mint öt évig megmarad, ugyanakkor a saját pozícióját már csak 33% tartja ugyanennyire biztosnak. A mostani felmérés annak vizsgálatára is kitért, hogy a válaszadók véleménye szerint milyen okok befolyásolhatják a munkahelyük fennmaradásának idejét: 30%-uk a cég terméke, illetve szolgáltatása iránti piaci keresletet, 21%-uk az adott szektor általános helyzetét, 20-20% pedig az ügyfelek, szerződések és megrendelések számát, illetve a cég pénzügyi helyzetét, üzleti eredményeit nevezte meg fő tényezőként.
A saját pozíciójuk megítélésével kapcsolatban a legtöbben – a válaszadók kétharmada – a jó teljesítményük és a tudásuk alapján gondolják, hogy megmarad az állásuk.
„Év elejéhez képest jóval pesszimistábban vélekednek a munkavállalók egy esetleges munkahelyváltás sikerével kapcsolatban, amely abban is tükröződik, hogy a dolgozók nagy része már eleve úgy érzi, hogy a munkakeresés folyamán lényeges kérdésekben, elsősorban a fizetés terén, mindenképpen kompromisszumot kéne kötnie” – mondta el Kiss Márk István.
A BNP Paribas Cardif Biztosító vezérigazgatója hozzátette: a tendencia alátámasztja a KSH legfrissebb adatait, amely szerint az aktív foglalkoztatottak száma, valamint a munkanélküliségi ráta szinte semmit nem változott egy év alatt, ugyanakkor a munkakeresés átlagos időtartama emelkedett. Véleménye szerint érezhető, hogy mind az álláskeresők, mind pedig a munkáltatók nehezített pályán mozognak, vagyis a jelöltek nem találnak megfelelő pozíciókat, a munkáltatók pedig nehezen találnak megfelelő munkavállalókat.
„A munkaadók és döntéshozók számára lényeges fejlemény lehet, hogy a munkavállalók közel felének a munkahely iránt érzett lojalitása nem csak a bérezéstől, hanem olyan tényezőktől is függ, mint például a munkahelyi légkör, vagy a távolság” – tette hozzá.
A kutatás a munkahelyi környezet megítélésével és a megbecsültség érzésével is részletesen foglalkozott: a magyar munkavállalók mintegy kétharmada összességében jól érzi magát a munkahelyén (64%) és ugyanennyien gondolják, hogy a közvetlen főnökei tisztelettel, támogatóan és igazságosan bánnak vele. A legnagyobb elégedetlenséget a fizetés mértéke és a szakmai fejlődés nem eléggé kielégítő lehetőségei jelentik (28-28%). A fizetéssel kapcsolatban a felmérés többek között azt is vizsgálta, hogy a megkérdezett munkavállalók bizonyos szempontokat figyelembe véve mennyire érzik igazságosnak annak mértékét: 41% a hasonló pozícióban lévő kollégáihoz, 47%-uk a saját tapasztalatukhoz, illetve végzettségükhöz viszonyítva, 48%-uk pedig a saját munkateljesítményükhöz képest pedig érzi úgy, hogy nem, vagy egyáltalán nem igazságos a juttatása.
Az elemzésből az is kiderül, hogy a megkérdezettek 42%-a kapott 11%-os, vagy annál magasabb mértékű fizetésemelést az év elején. Ezzel összefüggésben a kutatás a körükben tapasztalható munkahelyváltási szándékra és a bérezési motivációra is kitért: több mint egynegyedük (26%) ugyan hajlandó lenne otthagyni a jelenlegi munkahelyét, ha jobb ajánlatot kapna egy másik cégtől, azonban a túlnyomó többség (45%) még így is inkább maradna a jelenlegi munkahelyén. Ez a hozzáállás a bérezési motivációban is tükröződik, mivel a válaszadók egyötöde (19%) csak a magasabb fizetés miatt nem váltana állást és mindössze 28% állította azt, hogy csak 30%-nál nagyobb arányú emelés esetén hagyná ott a jelenlegi munkahelyét. Ezekből az adatokból tehát úgy tűnik, hogy a hazai munkavállalók számára a lojalitás nem csak a bérezéstől, hanem számos más tényezőtől is függ.
Ennek kapcsán a felmérés az álláskeresés folyamán esetlegesen felmerülő engedményekre, valamint a konkrét tervekre is rákérdezett. Tízből mintegy kilenc interjúalany érzi úgy (87%), hogy valamilyen kompromisszumot kéne kötnie egy új munka kapcsán – leginkább a bér és juttatások terén (46%) –, de sokan az utazás hossza (35%) vagy a munkaidő (31%) szempontjából is kénytelenek lennének engedni az elvárásaikból. A megpályázandó terület kapcsán nincs érdemi különbség azok között, akik más iparágban dolgoznának szívesen, és akik ugyanabban a munkakörben, de másik munkahelyen folytatnák a karrierjüket (24% és 22%). Mindössze 7% tervezi, hogy önálló vállalkozást indítana.
Az álláshirdetések megítélése kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az interjúalanyok közel kétharmada (62%) számára leginkább a megfelelő bér és juttatás hiányzik az állásajánlatokból, míg a munkahely közelségét, illetve annak légkörét és kultúráját egynegyedük jelölte meg.
