A törvényt elfogadták! Fúrt kutat így lehet használni Magyarországon
A legfontosabb: nem minden fúrt kút használható automatikusan engedély nélkül, és önmagában az sem elegendő, ha a kút 50 méternél sekélyebb. A hatályos szabályozás több feltételt együttesen vizsgál.
A változás alapját a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 2023-ban elfogadott módosítása teremtette meg. A jogalkotó új kategóriát vezetett be a háztartási kutakra, és egyúttal rendezte a korábban engedély nélkül létesített, meghatározott feltételeknek megfelelő kutak jogi helyzetét.
Mikor számít egy kút háztartási kútnak?
A törvény szerint háztartási kút az a kút, amely háztartási vízigényt elégít ki, legfeljebb 50 méter talpmélységű, és nem éri el az első vízzáró réteget. Ez a két műszaki feltétel együtt értelmezendő. Vagyis az 50 méteres határ önmagában nem jelent automatikus mentességet. Ha a kút eléri az első vízzáró réteget, az már más jogi megítélés alá eshet.
A harmadik lényeges szempont a kút elhelyezkedése. A vízkészletvédelmi országtérkép különbséget tesz a vízkészletvédelmi szempontból kockázatmentes és a védendő területek között. Kockázatmentes területen a törvényi feltételeknek megfelelő háztartási kút létesítéséhez, üzemeltetéséhez és megszüntetéséhez nem szükséges sem vízjogi engedély, sem előzetes bejelentés.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden 50 méternél sekélyebb kút automatikusan ebbe a kategóriába tartozik.
Mi a helyzet a védendő területeken?
Ha a kút vízkészletvédelmi szempontból nem kockázatmentes területen található, a háztartási, 50 métert meg nem haladó és az első vízzáró réteget el nem érő kútra fő szabály szerint előzetes bejelentési kötelezettség vonatkozik. A hatóság a vízkészlet állapotának és a tervezett vízkivételnek a figyelembevételével vizsgálhatja a bejelentést.
Éppen ezért kútfúrás előtt nem elegendő a mélységet megtervezni: azt is ellenőrizni kell, hogy az adott ingatlan milyen vízkészletvédelmi besorolás alá esik.
A régi, engedély nélküli kutak külön szabály alá esnek
A jogalkotó külön rendezte a korábban kialakított kutak helyzetét. A vízgazdálkodási törvény 45/O. §-a szerint a 2024. január 1. előtt létesített, meghatározott feltételeknek megfelelő háztartási kutak esetében nem szükséges vízjogi engedély és bejelentés akkor sem, ha a kút annak idején engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően készült.
Az ilyen kutaknál fennmaradási engedélyezési eljárást sem kell lefolytatni, és az üzemeltető mentesül a kapcsolódó vízgazdálkodási bírság alól.
Ez a rendelkezés tehát elsősorban a már meglévő kutak jogi helyzetét rendezi; nem ad általános felhatalmazást arra, hogy bárki korlátozás nélkül új kutat fúrjon.
Mit kell tudni az új kútról?
Új kút létesítése előtt a legfontosabb kérdések: milyen célra használják a vizet, milyen mélyre tervezik a kutat, hol helyezkedik el az első vízzáró réteg, és milyen vízkészletvédelmi besorolás vonatkozik az ingatlanra.
A mezőgazdasági célú kutakra ráadásul külön szabályok vonatkoznak. A kockázatmentes területen létesített, legfeljebb 50 méter talpmélységű és az első vízzáró réteget el nem érő mezőgazdasági kutat előzetesen be kell jelenteni az öntözési igazgatási szerv részére, és a jogszabály meghatározza azt is, milyen célra használható a kút.
A lényeg egy mondatban
A „50 méter alatt minden kút engedély nélkül használható” állítás jogilag pontatlan. A hatályos szabályozás szerint a kút mélysége mellett annak rendeltetését, az első vízzáró réteg helyzetét, a vízkészletvédelmi besorolást és – új kút esetén – a létesítés időpontját is figyelembe kell venni.
Aki tehát meglévő fúrt kutat használ, vagy új kutat szeretne kialakítani, annak nem általános internetes szabályból, hanem az adott kút konkrét műszaki és területi adatai alapján kell meghatároznia, fennáll-e engedélyezési vagy bejelentési kötelezettség. A vízkészletvédelmi országtérkép hivatalosan elérhető, és a hatályos vízgazdálkodási törvény adja meg azokat a feltételeket, amelyek alapján a kút jogi státusza megállapítható.
A szabályozás célja kettős: csökkenteni a magánszemélyek adminisztratív terheit, miközben meg kell őrizni a felszín alatti vízkészletek védelmét. Ezért a kúttulajdonos számára a legbiztosabb kiindulópont nem az „50 méteres szabály”, hanem annak ellenőrzése, hogy a saját kútja a törvényben meghatározott valamennyi feltételnek megfelel-e.
