Botrány a fúrt kutak körül - miért kell így ellenőrizni a kutakat?
Így működött korábban a rendszer
A szabályozás korábban viszonylag egyértelmű volt. A jegyzők – mint területi vízgazdálkodási hatóságok – engedélyezték azokat a háztartási talajvízkutakat, amelyek:
- talajvízre települtek,
- évente 500 köbméternél kevesebb vizet használtak,
- háztartási vagy ivóvíz célokat szolgáltak,
- nem vízbázisvédelmi területen helyezkedtek el.
Amennyiben egy ilyen kút vízbázisvédelmi védőterületen működött vagy épült, az engedélyezési feladat már nem a jegyzőhöz, hanem a területileg illetékes katasztrófavédelmi igazgatósághoz tartozott.
Ez a rendszer azonban 2024 elején gyökeresen megváltozott.
2024-ben teljesen átalakult a szabályozás
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítása 2024. január 1-jén lépett hatályba, és jelentősen leegyszerűsítette a háztartási talajvízkutak létesítésének szabályait.
A változás értelmében az úgynevezett vízkészletvédelmi szempontból kockázatmentes területeken a háztartási talajvízkutak:
- engedély nélkül létesíthetők,
- bejelentés nélkül üzemeltethetők,
- a korábban – akár engedéllyel, akár engedély nélkül – létrehozott kutak pedig tovább működhetnek külön eljárás nélkül.
Ezzel a módosítással a jegyzők kutakkal kapcsolatos hatósági feladata gyakorlatilag megszűnt ezekben az esetekben.
Hol maradt meg az engedélyezés?
Nem minden területen szűnt meg teljesen az ellenőrzés. Az úgynevezett kockázatos vízkészletvédelmi területeken, amelyek közé a vízbázisvédelmi zónák is tartoznak, az új kutak létesítéséhez továbbra is szükséges egy egyszerűsített engedélyezési eljárás.
Ezt azonban már nem a jegyző, hanem a területileg illetékes vízügyi hatóság, vagyis a katasztrófavédelmi igazgatóság végzi.
A rendszer tehát két ponton változott meg:
- az engedélyezési folyamat jelentősen leegyszerűsödött,
- a jegyzők szerepe megszűnt a háztartási kutak jelentős részében.
A szakma már korábban is aggódott
Már a törvénymódosítás elfogadásakor több vízügyi szakember is figyelmeztetett arra, hogy az új rendszer komoly kockázatokat hordozhat.
A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a háztartási kutak jelentős részéről a hatóságoknak ma sincs pontos nyilvántartása vagy rálátása.
Ez több veszélyt is jelenthet:
- szakszerűtlenül kialakított kutak jelenhetnek meg,
- egyes kutak a szabályok kijátszásával mélyebb vízadó rétegeket érhetnek el,
- növekedhet a felszín alatti vizek szennyezésének kockázata,
- elterjedhet a kontár kútfúrási tevékenység.
A szakemberek attól tartottak – és sokan ma is attól tartanak –, hogy számos kút „háztartási kútként” működik, miközben valójában nem felel meg a törvényi feltételeknek.
Valóban megoldódott az illegális kutak problémája?
A jogszabály módosításának egyik célja az volt, hogy kezelje a Magyarországon már korábban is létező nagyszámú engedély nélküli kút problémáját.
A kritikusok szerint azonban a változtatás inkább legalizálta a meglévő helyzetet, mintsem valódi megoldást adott volna a problémára.
Szerintük az új szabályozás nem segíti:
- a vízkészletek átlátható kezelését,
- a felszín alatti vízbázisok védelmét,
- az engedély nélküli kútfúrás visszaszorítását.
A nagy kérdés ma is ugyanaz
Több mint két évvel a szabályozás életbe lépése után a vita még mindig nem csillapodott. Egyesek szerint a változás jelentős bürokráciacsökkentést hozott a lakosság számára.
Mások viszont úgy látják, hogy a könnyítés ára a felszín alatti vízkészletek nagyobb kockázata lehet.
A kérdés tehát ma is aktuális: valóban egyszerűbb és ésszerűbb lett a rendszer – vagy csak kevésbé ellenőrzött?
