Nos, tárgyalás nélkül bevetette, és 25%-ot a szomszédos Mexikóra és Kanadára – az ellenség Kína alig kapott valamit – aminek az égvilágon semmi haszna nincs, puszta bevételszerzésen túl, viszont sok a kára, visszaveti a szomszédokkal a kereskedelmet és felemeli az árakat.

A vám tulajdonképpen adó.

És főleg – ez sokkal fontosabb következmény – a piacok számára a „Trump-kockázati felár” beárazását indokolja, ez a fickó nem cselekszik észszerűen és/vagy nem hallgat a normálisabb tanácsadóira, azoknak nincs rá befolyása, és ez alacsonyabb részvényárakat jelent, amelyekbe ez bele van árazva, hogy bármikor felposztolhat és törvénybe iktathat valami káros baromságot.

Eddig rózsaszínre volt árazva a sárga fejecskéje, szóval a Wall Street-Trump mézesheteknek itt és most lett vége. És ez a front a legkeményebb, ha a befektetők megorrolnak Trumpra, sokkal többe, 1000 milliárdos dolláros értékvesztésekbe kerülhet, mint az, hogy drágább a mexikói avokádó.

Idézet a Wall Street Journal véleménycikkéből:

„A vámok széleskörű alkalmazása új politikai kockázatot és bizonytalanságot is jelent, ami elronthatja az üzleti élet szentimentjét. A piacok azt feltételezték, hogy Trump visszalép a legvadabb vámfenyegetéseitől vagy a vámokat Kínára korlátozza.

A Mexikót és Kanadát ért kalapácsütés azt mutatja, hogy egyetlen ország vagy iparág sincs biztonságban. Trump úgy véli, hogy a vámok nem csupán diplomáciai eszközként hasznosak, hanem önmagukban is gazdasági szempontból erényesek. Ez arra fogja késztetni barátokat és ellenségeket, hogy újrakalibrálják az amerikai piactól való függőségüket, aminek nehezen megjósolható következményei lesznek.

Hogy ez hogyan segíti az Egyesült Államokat, nem látszik, így igen, a „legostobább kereskedelmi háború” jól hangzik.”

Forrás: A Vakmajom Facebook-oldala, holdblog.hu