Egyre nagyobb a lakossági ellenállás az AI-adatközpontokkal szemben – pedig megfelelő technológiával a vízfogyasztásuk töredékére csökkenthető
A mesterséges intelligencia működéséhez három dolog kell: internet, áram és hűtés. Az első kettőről sok szó esik, a hűtés viszont a háttérben marad – pedig egy adatközpont energiafelhasználásának mintegy 40 százalékát teszi ki, és nagyrészt ezen múlik, mennyi vizet fogyaszt a létesítmény.
A Xylem és a Global Water Intelligence korábbi kutatása szerint ugyanakkora számítási kapacitás a hűtési technológiától függően tízszeres különbséget is mutathat vízfelhasználásban. Miközben a magyar MI-stratégia a számítási kapacitás megháromszorozását célozza 2026-ig, és Paks mellé is nagy adatközpont-kampuszt terveznek, a hűtés és a vízgazdálkodás egyelőre alig jelenik meg a tervezésben – holott a 2026-os aszály megmutatta, milyen kockázatokat rejt ez.
Az adatközpontok terjedése a mesterséges intelligencia számítási igényei miatt világszerte felgyorsult, és vele együtt nőtt a társadalmi feszültség is. Az osztrák Kronstorfban – a magyar határtól nem messze – egyre nagyobb lakossági ellenállás bontakozik ki az ott épülő hiperméretű adatközpont ellen – a helyi tiltakozók egyik fő kifogása épp az, hogy a hűtés során felhevülő és a környezetbe visszakerülő víz víz károsíthatja a közeli folyó élővilágát.
Az Egyesült Államokban, Wisconsinban egy egész kormányzóválasztás kampánytémájává vált az adatközpontok víz- és áramfogyasztása. Az adatközpontok hűtése ma már nemcsak műszaki kérdés, hanem az egész iparág társadalmi elfogadottságának kérdés is.
A hűtés dilemmája: víz vagy energia?
A szerverek hűtésének két alapvető útja van, és mindkettőnek ára van. A léghűtés kevesebb vizet igényel, cserébe több energiát fogyaszt. A vízalapú – párologtatásos vagy közvetlen folyadékhűtéses – megoldások energiahatékonyabbak, viszont vízigényesek. Hogy a beruházók melyiket választják, attól függ, hogy az adott helyszínhez, klímához és vízkészlethez hogyan találják meg a kettő közötti egyensúlyt.
„Nincs egyetlen üdvözítő megoldás – minden adatközpontnál külön kell mérlegelni, hol van a víz- és energiafelhasználás optimuma” – mondja Gampel Tamás, a világ egyik vezető víztechnológiai vállalatának, a Magyarországon is számos vízművel és vízügyi igazgatósággal együtt dolgozó Xylem értékesítési vezetője.
„Ahol bőven van víz, ott a vízalapú hűtés energiát takarít meg. Ahol viszont a vízkészlet szűkös – és Magyarországon egyre több ilyen térség van –, ott az energiahatékony megoldások és a víz-újrahasznosítás felé kell elmozdulni.”
Széles skálán mozoghat az adatközpontok vízfogyasztása
Hogy mekkora a tét, azt a Paks mellé tervezett, 2025-ben bejelentett sAI beruházás példáján lehet érzékeltetni. Tavaly szándéknyilatkozat született egy több milliárd eurós AI-kampuszról, amelynek központi eleme egy közel 100 megawattos adatközpont lenne. Egy ekkora kapacitás a hűtési technológiától függően napi 5500 vagy akár csak 650 köbméter vizet fogyaszthat – az első érték egy 50 ezres város, a második egy 6 ezres település lakossági vízhasználatának felel meg. A különbség önmagában megmutatja, miért kevés egy beruházás vízigényét pusztán a teljesítményből megbecsülni: ismerni kell a hűtési technológiát, a nyári csúcsidei vízigényt, a vízforrást és az aszályhelyzeti üzemmenetet.
Hogy a hűtővíz kérdése nem elvont probléma, azt az idei nyár élesen bizonyította. A Duna rekordalacsony vízállása miatt a Paksi Atomerőmű blokkjait le kellett állítani. Egy közvetlenül a Duna partjára épült, évtizedek óta működő nagy infrastruktúra vízellátását is korlátozta tehát egy szélsőséges hidrológiai helyzet. Egy új adatközpontnál ugyanez a kockázat már a tervezőasztalon felmerül – különösen, hogy a klímaváltozás miatt egyre több hasonló aszályos nyár várható a Kárpát-medencében.
Ahol a legtöbb megtakarítás rejlik: a keringetés
A hűtés energiaigényének jelentős részét a hűtőfolyadék keringetése, vagyis a szivattyúzás adja – így itt van a legnagyobb megtakarítási tartalék is. „A korszerű, frekvenciaváltós szabályozású szivattyúk a tényleges hőterheléshez igazítják a működést, ahelyett, hogy folyamatosan maximális teljesítményen üzemelnének.
Az ilyen intelligens szivattyúrendszerek a hagyományos megoldásokhoz képest akár 40 százalékkal is csökkenthetik a szivattyúzás energiafelhasználását – miközben az üzembiztonság is nő, hiszen távolról felügyelhetők és előre jelzik a karbantartási igényt” – magyarázza Gampel Tamás. Ez nem elhanyagolható tétel: egy nagy adatközpontnál a hűtés hatékonyságának javítása közvetlenül csökkenti a teljes létesítmény áramfogyasztását és szén-dioxid-kibocsátását.”
A tervezésen múlik minden
„Az adatközpont-építők ma már nem választhatják külön a teljesítményt és a fenntarthatóságot – a kettő egy irányba mutat” – összegzi Gampel Tamás.
„Aki a tervezés fázisában odafigyel a hűtésre és a vízgazdálkodásra, az nemcsak a szigorodó uniós elvárásoknak felel meg, hanem pénzt és erőforrást takarít meg, és a helyi közösség bizalmát is elnyeri. A hűtés nem másodlagos műszaki részlet, hanem az egyik legfontosabb stratégiai döntés egy adatközpont életében – és ma már ott dől el, elfogadja-e a környezete a beruházást.”
