Már horgászni sem érdemes? Hol-mennyi hal pusztult el nyáron az aszály miatt?
Az előzetes felkészülés, a vízvisszapótlások és egyéb hatékony beavatkozások hatására azonban idén eddig 10-nél kevesebb víztestben lépett fel jelentősebb halpusztulás, ami szerencsére csupán töredéke a három évvel ezelőtti több tucatnyi káreseménynek.
A 2022-es, az „évszázad aszályaként” is emlegetett természeti csapáshoz képest az idei aszály másfél hónappal korábban kezdődött, ráadásul a talajvíz szintje már ekkor eleve lejjebb volt, így a halastavak, horgászvizek is kevesebb vizet tudtak megtartani. A csapadékhiány és a forróság együttes hatására a vízterületek négyötödében merült fel valamilyen beavatkozást igénylő helyzet, kritikus helyzet esélye ugyanakkor mindössze 100-120 víztest esetében merült fel.
„A megelőző intézkedések közül kiemelkedő az aszályvédelmi beavatkozások keretében elindult rendkívüli vízpótlások sora, illetve a ’Vizet a tájba’ program, amely számos vízterületet mentett meg a halpusztulástól - nyilatkozta az Agroinform.hu-nak Dérer István, a MOHOSZ Országos Horgászszervezeti Szolgáltató Központ (MOHOSZ OHSZK) főigazgatója.
A vízvisszapótlás mellett országos szinten a korábban belső pályázati úton, központi támogatással beszerzett több száz levegőztető eszköz és szivattyú is hozzájárult ahhoz, hogy a három évvel ezelőtti halpusztulásnak csupán töredéke következett be az akkorinál kedvezőtlenebb körülmények ellenére is.”
Az aszály idén eltérő módon érintette az egyes vízterületeket. A Dunántúl egyes részein idén kevésbé volt rossz a helyzet, mint 2022-ben, mivel itt bizonyos időszakokban – igaz, egyenlőtlen eloszlásban – hullott némi csapadék, ami legalább részleges visszatöltődést eredményezett.
Ezen a területen ez azért is volt életbevágó, mert itt jellemzően völgyzárógátas tavak találhatók, amelyekbe közeli folyóvizek és csatornák hiányában nem lehetséges vizet pótolni. A Tisza vízgyűjtőjén ugyanakkor szinte egyöntetűen nagy szárazság volt, ám a folyóból vagy a csatornarendszeren keresztül a vízügyi igazgatóságok hatékony munkájának köszönhetően számos helyen sikerült idén pótolni a hiányzó vízmennyiséget.
Az egyik legkatasztrofálisabb helyzet a Homokhátságon van, ahol a talajvíz szintje sosem látott mélységre süllyedt, és ezen a vidéken gravitációs vízpótlás sem lehetséges, hiszen sok helyen 40 méternél is magasabb szintkülönbséget kellene legyőzni vízátemeléssel.
Továbbra is probléma, hogy a halas- és horgásztavak döntő többségét az elmúlt 50 vagy akár 100 évben nem kotorták, így a vízmélységük egyre kisebb. A sekélyebb vizek hamarabb felmelegszenek (idén már voltak 30 fokos vízhőmérsékletet elérő víztestek), másrészt egyáltalán nem mindegy az sem, hogy a forró napokon akár a napi 2-3 centimétert is elérő párolgási veszteség öt- vagy egyméteres átlagmélységű tavakban jelentkezik.
Dérer István kiemelte: „Bár a halállomány túlnyomó része eddig megmenekült, az aszály a haltermelőknek és a horgásztatóknak már így is tetemes veszteséget okozott. A termelés hozama ilyenkor visszaesik, valamint a vízmennyiségi vagy -minőségi problémák miatt sok helyen korlátozni kell a horgászatot, ami bevételi oldalon okoz, okozott kiesést.
Ugyanakkor a halállomány megőrzése érdekében alkalmazott beavatkozások végrehajtása, például a vízpótlás megszervezése vagy a vízforgatók, szivattyúk üzemeltetése a költségek megugrásával járt.”
A Magyar Országos Horgászszövetség (MOHOSZ) az aszályos időszakok egyre gyakoribbá válásával párhuzamosan arra törekszik, hogy ne csak a pillanatnyi kárelhárítás során, hanem megelőző intézkedésekkel is támogassa a hazai szereplőket.
Közfeladatellátási tevékenységei között a – Magyar Halgazdálkodási Operatív Program (MAHOP Plusz) forrásait felhasználva – kiemelt szerepet szán a komplex szemléletű élőhelyfejlesztéseknek, melyek keretében sor kerülhet egyes vízmegtartási és -pótlási irányú műszaki beavatkozásokra is.
Ezen túl okosbólyák alkalmazásával országos monitoring rendszert szeretnének kiépíteni a kiemelt állami vizekre, másrészt olyan horgászszövetségi intervenciós gépparkot szeretnének létrehozni a halgazdálkodási szervezetek részére, melyek segítségével azok gyorsan képessé válnak egyes szükséges beavatkozások (például hínárkaszálás, kotrás, műtárgyrekonstrukció) elvégzésére.
