Flaszter címmel rendezik meg ősszel az 1. Budapesti Köztéri Kortárs Művészeti Biennálét

A rendezvény alkalmával a főváros közterei kortárs alkotásokkal, programokkal és közösségi élményekkel telnek meg - áll a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) - Budapest Galéria MTI-hez eljuttatott közleményében. Mint írják, az esemény hagyományteremtő céllal, a Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulóját ünneplő Budapest 150  programsorozat részeként valósul meg a BTM - Budapest Galéria koordinálásában.

Kelemen Kristóf és Török Tímea Életvitelszerű címmel hajléktalan emberekkel együtt valósít meg performatív emlékművet a Blaha Lujza téri aluljáróban, az 1989. november 28-i sztrájk helyszínén. Eközben a Blaha Lujza tér csomópontjában Sugár János Elnézést című projektje ukrán-magyar nyelven hívja fel a figyelmet a bocsánatkérés napjainkban egyre ritkábban gyakorolt gesztusára.

A Common Jam projekt tíz éve foglalkozik a köztéren termő és hozzáférhető gyümölcsök leszedésével és feldolgozásával. A művészek arra vállalkoznak, hogy a városlakók bevonásával elkészítik Budapest Gyümölcstérképét, emellett köztéri gyümölcsszedést és befőzést terveznek.

A helyi gimnáziumok tanulóinak bevonásával a 9. kerület köztereire és lakóira fókuszál Borsos Luca és Bartha Márk Mozgásban a környék című projektje. A négyállomásos munkafolyamatot közösségi táncperformanszok zárják le. Az Elvis Presley parkban jelenik meg Horváth Gideon munkája, az Emlék, ami lehetett volna. A művész az elrejtett szökőkútba tervezett méhviasz szobrokkal és kapcsolódó eseményekkel a be nem teljesült kapcsolatoknak, az elhallgattatott, nem-normatív szerelmeknek állít emlékművet.

A DePART társulat köztéri utazó installációja, a Ha mindenki meghallaná személyes levelek hangfelvételeit teszi hallhatóvá egy, a porajmos, a roma holokauszt helyi történetében releváns helyszínen, az egykor gyűjtőtáborként működő Óbudai téglagyár területén. A projekt célja, hogy megjelölje és visszaszerezze azokat a helyeket, amelyek elvesztették történelmi jelentőségüket, ahonnan kiszorultak az ott élő kisebbségek, ahol az elnyomás és erőszak eseményeit homály fedi.

Petrányi Luca projektje a Margitsziget névadójának elfeledett történetét dolgozza fel. Árpád-házi Szent Margit domonkos apácáknál töltött életének főbb állomásai elevenednek meg a sziget futóköre mentén, tizenegy textil zászlón. A művész szándéka, hogy párhuzamba állítsa a futás során megtapasztalt egyszerre kimerült és energetizált, valamint kontemplatív állapotot Szent Margit önfeláldozó és aszketikus életével. A szent történeténetével való  azonosulást a megnyitó napjaiban tervezett közös futás és az eközben meghallgatható szövegek tehetik teljesebbé.

A fauszodák Budapesten az 1810-20-as évektől a második világháborúig elérhetővé tették a szabadvízi fürdőzést a Dunán. Ezek történetét dolgozza fel a Város és Folyó Egyesület (Valyo). A budai és a pesti rakpartokon az egykori fauszodák helyét jelölve két installációt, valamint kukucskálódobozokat helyeznek ki, és több, a témához kapcsolódó programot is rendeznek.

Az 1950-es években a játszóutcák, az autóforgalom elől lezárt területek a gyerekközösségek számára teremtettek biztonságos helyszínt a közös játékra. Bogyó Virág és Madácsi Flóra Játszóutca?! című projektje során a 7. kerületi Barát utcát, amely Budapest egyik első játszóutcája volt és a 8. kerületi Bauer Sándor utca Mátyás téri szakaszát zárják le az autóforgalom elől. A többnapos akció legfőbb célja a játszóutcák hagyományának újrateremtése, illetve a köztérhasználati és a gyerekek játéktevékenységére vonatkozó elképzelések megkérdőjelezése.

Budapest számos közintézményén, társasházán, villaépületén találhatók - általában üresen álló - szoborfülkék, néhány ezek közül művészhallgatók jóvoltából helyspecifikus képzőművészeti alkotásokkal telik meg a Flaszter idején Antal Balázs képzőművész kezdeményezésére. A programsorozatról részletes információ a https://budapestgaleria.hu/_/flaszter/ oldalon érhető el.