Ha pénzre van szükségük, tőlük kérnek leginkább a magyarok
Egy év alatt jelentősen csökkent Magyarországon azoknak az aránya, akik kölcsönhöz folyamodtak: a Provident 2026-os Financial Wellbeing riportja szerint a válaszadók 63,6 százaléka mondta azt, hogy az elmúlt 12 hónapban nem kért kölcsön, szemben a 2025-ös 49,9 százalékkal. Ez számított a mélypontnak az utóbbi öt évben: 2022-ben még 57 százaléknak nem volt szüksége pluszpénzre, az azt követő években azonban ez az arány fokozatosan csökkent, ami összefüggésbe hozható azzal, hogy az orosz-ukrán háború hatásai (mindenekelőtt az uniós összevetésben rekordmagas hazai infláció, azon belül is a kiugró élelmiszer- és energiaárak) miatt kevesebben tudtak kijönni a pénzükből.
A hazai közel 64 százalékos arány jóval magasabb a kutatásba bevont kilenc ország (Magyarország mellett Ausztrália, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Mexikó, Románia) 54,4 százalékos átlagánál. A legkevésbé az észtek szorultak rá kölcsönfelvételre (68,3 százalékuk nyilatkozott így), míg a másik végletet a mexikóiak jelentik, akiknél ez az arány csak 26,7 százalék.
A pénzügyi intézményektől való kölcsönfelvétel továbbra is erősen korlátozott, amelynek az egyik alapvető oka a magas infláció miatt megemelkedett kamatokban keresendő. A Provident kutatása rámutat, hogy 2026-ban a pénzintézeti kölcsönök aránya nem érte el a 15 százalékot (14,5 százalék) a válaszadók körében. Igaz, ez már magasabb a 2025-ös 12 százalékos értéknél. A 2026-os hazai ráta alacsonyabb a kutatásba bevont országok átlagánál (23,5 százalék), amelyet legjobban Mexikó mutatója haladta meg (50,4 százalék), míg csehek és a lettek összességében még a magyaroknál is nagyobb ívben elkerülik a pénzügyi szolgáltatókat – csak 13,8 és 13,9 százalékuk él e forrásbevonási lehetőséggel.
A Provident Financial Wellbeing kutatásának hazai eredményeit a Magyar Nemzeti Bank friss statisztikái még tovább árnyalják. A 2026. májusi adatok alapján a hitelpiac teljes volumene 41 százalékkal haladta meg a 2025. májusi értéket, amit a lakáshitelek kibocsátásának kiemelkedő, 70,5 százalékos növekedése és a személyi kölcsönök szegmensének 31,8 százalékos bővülése ösztönzött. Ez utóbbi növekedés ugyanakkor nem feltétlenül a hitelfelvevők számának gyarapodását jelzi: az MNB adatai szerint a pénzintézeti személyi kölcsönök átlagos összege 15,9 százalékkal emelkedett egy év alatt, ami arra utal, hogy a piaci bővülés jelentős részben az egyedi kölcsönösszegek emelkedéséből fakad.
A Financial Wellbeing felmérésből ugyanakkor az is kiderül, hogy ha egy magyarnak pénzre van szüksége, akkor elsősorban a családtagjaihoz fordul: az elmúlt egy évben kölcsönre szoruló résztvevők 19,1 százaléka nyilatkozott így. Ez az utóbbi öt év legalacsonyabb aránya – e tekintetben a kiugró a 2024-es esztendő volt, 28,4 százalékkal. A 2026-os magyar mutató alacsonyabb az említett kilenc ország átlagánál (24,4 százalék). Itt is Mexikó az egyik végpont, ahol a kölcsönre szorulók 37,6 százaléka fordul a családtagjaihoz, ha megszorul, ezzel szemben a cseheknek csak a 13,8 százaléka.
Az nem tekinthető különösnek, hogy a családtagokon belül a szülők számítanak Magyarországon az elsődleges kölcsönforrásoknak – a házastársak, gyerekek és egyéb rokonok csak utánuk következnek –, az arányuk 9 százalék. Ez alacsonyabb a kutatásba bevont országok 11,1 százalékos átlagánál. A szülőkre való anyagi támaszkodás aránya Romániában a legmagasabb (18,3 százalék), a csehek viszont mindössze 7,3 százalékban élnek ezzel a lehetőséggel. A családi kölcsönöket itthon a pénzügyi intézmények követik (14,5 százalék), a válaszadók 4 százaléka a barátaihoz, 1,4 százalékuk pedig a kollégákhoz fordult az elmúlt évben pénzügyi segítségért.
Összességében az eredmények óvatosabb kölcsönfelvételi környezetre utalnak: a magyarok kisebb arányban támaszkodnak formális és informális kölcsönforrásokra, mint a korábbi években. Az eredmények értelmezésekor ugyanakkor figyelembe kell venni a minta összetételének változását is: a jelenlegi felmérés nagyobb arányban vont be idősebb és vidéki válaszadókat, akik jellemzően alacsonyabb kölcsönfelvételi aktivitást mutatnak.
A kölcsönfelvételi magatartás ugyanis erősen életkorfüggő. A fiatalabb magyarok jóval nagyobb valószínűséggel kérnek kölcsön: a 18-44 évesek körülbelül fele barátokhoz vagy családtagokhoz fordul anyagi segítségért, és nagyjából minden ötödikük pénzügyi intézménytől vesz fel kölcsönt. Ezzel szemben az idősebb csoportokban a kölcsönfelvétel meredeken csökken: a 55 év felettiek körülbelül háromnegyede nem élt kölcsönnel az elmúlt évben. A nem, az iskolai végzettség és a lakóhely szerinti különbségek viszonylag mérsékeltek, bár a dolgozó válaszadók valamivel nagyobb valószínűséggel vesznek fel kölcsönt pénzügyi intézménytől, mint a nem dolgozók (19 százalék vs. 11 százalék). Magyarországon tehát a kölcsönfelvétel elsősorban a fiatalabb felnőttek körére koncentrálódik, míg az idősebb csoportok sokkal kevésbé támaszkodnak kölcsönre.
