Jelentős, de egyenlőtlen fejlődés az e-közigazgatásban
Az e-közigazgatás fejlesztése másfél évtizede kiemelt stratégiai irány, mind Európában, mind hazánkban. A digitalizáció térnyerése és egyre gyorsuló fejlődése a közszolgáltatásokat és azok infrastruktúráját is érintette, elengedhetetlenné téve az elektronikus-közigazgatás fejlesztését. Magyarországon egymást követő, egymásra épülő stratégiák alapján jogszabályváltozások nyitottak utat az új technológiai lehetőségek alkalmazása előtt. Számos területen átfogó fejlesztés történt, 2018. január 1-jétől pedig a közfeladatot ellátó szervek széles köre köteles biztosítani az ügyek elektronikus intézésének lehetőségét az ügyfelek részére.
Az ügyfélközpontú, támogató funkciókkal is kiegészített e-szolgáltatások terén jelentős, de egyenlőtlen fejlődés volt tapasztalható. A hazai digitális előrehaladás üteme az uniós átlaghoz hasonló, ugyanakkor jelentős Magyarország lemaradása az összetettebb digitális szolgáltatások területén. A szolgáltatások igénybevételének szintje így továbbra is az optimális szint alatt van. Technológiai és szolgáltatási hatékonyság szempontjából kiemelkedőek az adózás, az áru-és pénzforgalom területén végbement fejlesztések.
A digitális közigazgatás kiemelkedően fontos szerepet játszott a koronavírus-járvány kezelésében és a tájékoztatásban is, jelentősen mérsékelve a korlátozások negatív hatásait. A közigazgatási ügymenet így veszélyhelyzetben is folytonos maradhatott. Ugyanakkor az előzetes, internetes regisztráció nélküli oltási lehetőség az igénybevevők számának jelentős növekedését eredményezte, ami a lakossági kompetenciák növelésének szükségességére hívja fel a figyelmet. Az elemzés rámutat, hogy a gazdaság és a társadalom digitális fejlődésével, így az e-közigazgatás fejlesztésével kapcsolatos célok megvalósításának nyomon követése és értékelése érdekében a nemzetközi indikátorok mellett szükség van nemzeti mérésekre is. Ezek tudják biztosítani a fejlődés évenkénti összehasonlíthatóságát, és természetesen kellően részletezettek kell, hogy legyenek a szakpolitikai döntések megalapozásához.
