Mai Európai Bírósági döntés a magyar a ÁFA szabályokról
Akadálypálya: külföldiek áfa-visszatérítése Magyarországon
A külföldi vállalkozások gyakran találkoznak azzal, hogy magyar áfát tartalmazó számlát kapnak a Magyarországon vásárolt szolgáltatásokról vagy termékekről. Ezeknek az áfáknak az összegét – ellentétben a hazai vállalkozások többségével – nem tudják a saját áfabevallásukban elszámolni vagy visszaigényelni, mert nincs sem magyarországi letelepedettségük, sem pedig magyar adószámuk.
Nekik az áfát ezért minden évben egy különleges eljárásban kell visszakérniük. A kérelemhez nem kell minden számlát és alátámasztó dokumentumot mellékelni, elég csak az érintett számlák sorszámát feltüntetni. A magyar adóhatóság a kérelem benyújtását követően ezért gyakran azt kéri a külföldi vállalkozásoktól, hogy további iratokat nyújtsanak be, egy hónapos határidővel.
Fellebbezésben már nem lehet további iratokat csatolni
Ha a külföldi vállalkozás az egy hónapos határidőt elmulasztja (sokszor ártatlan adminisztratív okokból), akkor az adóhatóság információhiányra hivatkozással megszünteti az eljárást, és nem téríti vissza az áfát.
Sokan próbálják helyrehozni a problémát úgy, hogy a jogorvoslati (fellebbezési) eljárás keretében küldik meg a kért iratanyagot. A másodfokú hatóság azonban rendszeresen elutasítja ezeket, mivel a magyar eljárásjogi szabályok szerint a fellebbezési eljárásban már nem lehet olyan iratokat átadni, amelyeket az adózó korábban az adóhatóság kérése ellenére sem adott át. Ezzel pedig végérvényesen a magyar költségvetésben marad az áfa.
Az EUB most elkaszálta a magyar gyakorlatot
„Az Unió Bírósága (EUB) mai döntésében nagyon egyértelművé tette, hogy a fenti magyar gyakorlat nem felel meg az uniós elvárásoknak” – mondta Barta Péter, a Jalsovszky szenior ügyvédje, aki eljárt az ügyben. „Ez azt jelenti, hogy az adóhatóságnak az egy hónapos határidő elmulasztása esetén is érdemben el kell bírálnia az ügyet, az esetleges elutasítás ellen pedig olyan fellebbezési jogot kell biztosítania, amelynek során az adózó pótolhatja a korábban be nem nyújtott iratokat. Magyarán az egy hónapos iratbenyújtási határidőt nem lehet jogvesztőnek tekinteni.”
Nagyobb a lángja, mint a füstje
„Az EUB mai döntése látszólag csak a külföldiek áfa-visszatérítéséről szól. Megítélésünk szerint ugyanakkor a döntés ennél jóval szélesebb körben is felhasználható, annak indokolására tekintettel” – mondta el Fehér Tamás, a Jalsovszky partnere. „A Bíróság ugyanis – érvelésünkkel egyetértve – nem pusztán a külföldiek áfa-visszatérítésére vonatkozó irányelv szabályaira hivatkozott, hanem olyan, jóval általánosabb alapelvekre is mint a héa-semlegesség elve, a tényleges érvényesülés elve, vagy éppen a megfelelő ügyintézéshez való jog.”
Márpedig ezek olyan alapelvek, amelyek minden, áfát érintő vitában relevánsak lehetnek. A Bíróság döntése tehát kinyitja a kaput az előtt, hogy a magyar adózók, tisztán belföldi, főként áfát érintő vitájukban is hivatkozhassanak ezekre az elvekre. Ez főként olyan esetben lehet érdekes, amikor az adóhatóság – vagy később a bíróság – azért nem vesz figyelembe egy, az adózó által előadott tényt, bizonyítékot, mert azt az adózó csak az észrevételezésre nyitva álló határidőt követően mutatta be.
