Mennyibe kerül a lakhatásunk? Kiderült, hány magyar jön ki nehezen a bevételeiből
Az Eurostat rendszeresen megvizsgálja, hogy a népesség mekkora hányadának lakhatása tekinthető anyagilag megterhelőnek. Azokra az emberekre értik ezt, akik elkölthető jövedelmüknek több mint 40 százalékát fordítják lakhatásra. Ebbe beletartoznak a rezsiköltségek mellett a különféle adók, biztosítások, az esetleges hiteltörlesztések, illetve bérlők esetében a lakásbérléssel kapcsolatos kiadások is.
2025-ben Európában 7,7% volt azoknak az aránya, akik ilyen háztartásban laknak, ez csökkenést jelent az előző évi 8,2%-hoz képest. Sőt, 2010, az egységes adatgyűjtés óta a mostan a legalacsonyabb arány. Vagyis legalább másfél évtizedes mélypontra esett az európai háztartások lakhatási költség kifeszítettsége.
A kontinensen a legmagasabb Görögországban volt az arány, ahol a lakosság több mint negyede az elkölthető jövedelmeinek minimum 40 százalékát fordította lakhatásra. Érdekesség, hogy a második legmagasabb arányt Dániában mérték, ahol a 23,4 százalékos érték vélhetően elsősorban a magasabb árszintnek tudható be. Hasonló a helyzet Norvégiában, ahol 13,5% volt azok aránya, akiknek anyagilag kifeszített volt a lakhatása. A legalacsonyabb, 2,4%-os arányt Cipruson mérték a hatóságok, Horvátországban 3,2, Szlovákiában és Szlovéniában pedig 3,5% volt ez az arány.
Magyarországon tavaly a háztartások 5,3%-a költötte rendelkezésre álló jövedelmének minimum 40 százalékát lakhatásra, ez jelentős csökkenés a 2024-ben mért 9 százalékos arányhoz képest. Akár azt is mondhatjuk, hogy a magyar érték egy év alatt átlendült az uniós átlag felettiből az alattiba. Az elmúlt években viszonylag nagy kilengéseket mutatott Magyarországon ez a mutató, utoljára 2021-ben volt a mostaninál alacsonyabb a vizsgált arány. A régióban egyébként még ez az 5,3%-os érték is soknak számít, csak Szerbiában és Csehországban volt ennél magasabb az arány, a lengyeleknél, a románoknál, a szlovákoknál, a szlovéneknél és a horvátoknál is alacsonyabban alakult.
Az Eurostat azt is megvizsgálta, hogy az egyes jövedelmi ötödök (kvintilisek) esetében mekkora volt azok aránya, akiknek gondot okoztak a lakhatási költségek. Magyarországon az első kvintilis, vagyis a társadalom legszegényebb 20 százaléka esetében 16,3%-ot mutatott az arány a 2024-es 27,6% után. Ebben a társadalmi csoportban egyébként a görögök több mint 80 százalékának nehézséget okozhat a lakhatás.
Ezzel szemben a legfelső, ötödik kvintilisben, vagyis a társadalom leggazdagabb 20 százalékában Magyarországon mindössze 0,5 százalékot érintett ez a probléma a 2024-es 1,5 százalékkal szemben. Az európai átlag hasonló, 0,6% volt, miközben a gazdagok közül a legnagyobb arányban Norvégiában és Dániában terheli a pénztárcát a lakhatás. Különösen kiemelkedő volt a norvégok 7,8%-os aránya.
Az logikusnak mondható, hogy a városokban magasabb az arány, elsősorban a drágább lakás- és albérletárak miatt. Az EU-ban a városi lakosság 9,6%-a költötte jövedelmének több mint 40 százalékát lakhatási célra, a magyar 6,7%-os arány ennél alacsonyabb volt. A vidéki területeken az 5,3%-os magyar arány szintén elmaradt az 5,6%-os unióstól. Itt is mindkét esetben Görögország és Dánia emelkedett ki az európai rangsorból.
„Az elmúlt években nagy kilengéseket mutatott azok aránya Magyarországon, akiket anyagilag túlzottan megterhel a lakhatási költségek előteremtése. 2025-ben egyértelmű javulás látható, ami elsősorban annak tudható be, hogy a terhek növekedése elmaradt a bérnövekedés ütemétől” – kommentálta az adatot Valkó Dávid. Az OTP Ingatlanpont vezető elemzője szerint ebben szerepet játszhat a rezsiköltségek befagyasztása (rezsicsökkentés), illetve a tavaly indult Otthon Start Program is hatással lehetett rá. Egyrészt ugyanis ezzel sok család hitelköltségei csökkenhettek, másrészt a megnövekedett kínálat miatt az év utolsó hónapjaiban az albérleti díjak csökkenésnek indultak.
