Nyugdíjrögzítés - miért jó, és ki élhet vele?

Régóta élhetünk ezzel a lehetőséggel, melynek szabályait a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 82.§-a tartalmazza.

Az öregségi nyugdíj igénybevételének két együttes feltétele a nyugdíj korhatár betöltése, és meghatározott mértékű szolgálati idő megléte. Egyedül a „nők 40” kedvezményes nyugellátása vehető igénybe a korhatár betöltése előtt.

A nyugdíjba vonulás legkorábbi időpontja a nyugdíjkorhatár elérése, de ez a tény nem jelenti azt, hogy a nyugellátást ekkortól feltétlenül igénybe is kellene venni.

Több oka is lehet annak, ha valaki elhalasztja a nyugdíjazás időpontját.

Az egyik lehetséges ilyen ok az, hogy folytatni akarja még a munkát, sokszor változatlan feltételekkel, például továbbra is teljes munkaidőben. Ennek a szándéknak a későbbi nyugdíj összege szempontjából igen kedvező hatása lehet, mivel így a korhatár betöltésekor már meglévő szolgálati idő tovább növekszik, akár több évvel is.

Szolgálati idő ugyanis az életkortól függetlenül mindaddig szerezhető, amíg az öregségi nyugdíj megállapítása nem történik meg. Jó tudni, hogy nyugdíjasként végzett munka esetén már nem szerezhető további szolgálati idő, mert ekkor már nem történik a kereset után társadalombiztosítási járulékfizetés.

Mivel a szolgálati idő hossza a nyugdíj összegére jelentős kihatással van, ezért érdemes minél több szolgálati idő évet szerezni.

Hasonlóan fontos szempont lehet a korhatár betöltését követő, későbbi időponttól igényelt nyugellátásnál a további munkával elért kereset összegének nagyságrendje, mivel a nyugdíj összege a szolgálati idő hossza mellett a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől is függ.

Az a tény is közismert, hogy a nyugdíj összege függ azoktól a tényezőktől is, amelyek a nyugdíj megállapítás időpontjában, annak évében vannak érvényben, különösen az adott évre vonatkozó valorizációs szorzószámok nagyságrendjétől. Ezekkel a szorzószámokkal kerül sor a korábbi évek kereseteinek a nyugdíj megállapítást megelőző év kereseti szintjéhez történő igazítására. A valorizációs szorzószámok meghatározása az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedésének alapul vételével történik.

Mindezek miatt tehát más lehet a nyugdíj összege a nyugdíjkorhatár betöltése időpontjában megállapítva, illetve egy ezt követő, akár évekkel későbbi időpontban.

Mivel a nyugdíjigény visszamenőleg legfeljebb csak hat hónapra érvényesíthető, ennél korábbra már nem lehet megoldani azt, hogy ha a korábbi időponttól igényelt nyugdíj összege magasabb lenne bármilyen oknál fogva (például részmunkaidőre való későbbi áttérés miatt) a korhatár utáni nyugdíj összegénél, ez a magasabb összegű nyugdíj kerüljön folyósításra.

A nyugdíj folyósítás nélküli megállapítása, azaz a nyugdíj rögzítése azonban megoldja ezt a helyzetet.

A Tny. 82.§-a tartalmazza azt a lehetőséget, amely szerint, aki betöltötte a reá irányadó nyugdíj korhatárt, és eddig az időpontig legalább húsz év szolgálati időt szerzett, tehát már jogosult az öregségi teljes nyugdíjra, kérheti öregségi nyugdíja összegének folyósítás nélküli megállapítását, azaz rögzítését.

Ez a megállapítás a 2022. szeptember 1-jétől hatályos szabályozás szerint az öregségi nyugdíj korhatár betöltésének napjára kérhető. Korábban ez az időpont, a korhatár betöltésének napja nem szerepelt a jogszabályban, a módosítással azonban teljesen egyértelművé vált a nyugdíj rögzítés célja.

2025. – új korosztály

2025-ben az 1960-ban születettek töltik be nyugdíj korhatárukat, a 65. életévet, és amennyiben rendelkeznek ennek feltételeivel, kérhetik erre az időpontra öregségi nyugdíjuk rögzítését, azaz folyósítás nélküli megállapítását.

Melyik a kedvezőbb összegű nyugdíj?

Amennyiben az érintett személy a korhatár betöltését követően tovább dolgozik úgy, hogy legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, a tényleges nyugdíjba menetel idején a számára kedvezőbb nyugdíjat kell megállapítani részére a korhatár betöltésére kiszámított, azaz a rögzített, és az éves nyugdíj emelésekkel növelt nyugdíj, illetve a tényleges nyugdíjba vonuláskor kiszámított összegű nyugdíj közül.

Ily módon veszteség nem érheti nevezettet a későbbi tényleges nyugdíjba vonulás miatt, mert a nyugdíj összege legalább akkora lesz, mint az a legkorábbi időpontban, a korhatár elérésekor lett volna (természetesen az éves emelésekkel megnövelve), de ha a későbbi időpont szerinti nyugdíj ennél magasabb lenne, ez kerül majd folyósításra.

Jó tudni, hogy mivel a nyugdíj rögzítését kérő személy nem minősül nyugdíjasnak, ezért szerezhet további szolgálati időt. (Lásd: Tny. 82.§ (1) bekezdés)

Vannak, akik nem élhetnek a nyugdíj rögzítés lehetőségével

Nem élhet a nyugdíj rögzítés lehetőségével az, aki a nyugdíj korhatár betöltésétől a tényleges nyugdíjba vonulás időpontjáig tartó idő legalább fele része alatt özvegyi nyugdíjban (állandó özvegyi nyugdíjban) részesült.

Magyarázat a szabályhoz: az özvegyi nyugdíj két fajtája, az ideiglenes özvegyi nyugdíj, és az ezt követő özvegyi nyugdíj, mely utóbbit a korábbi jogi szabályozás állandó özvegyi nyugdíjnak nevezte.

Szintén nem veheti igénybe a nyugdíj folyósítás nélküli megállapításának lehetőségét a korhatár betöltésekor még csak öregségi résznyugdíjra jogosult, tehát húsz év szolgálati idővel még nem, de legalább tizenöt év szolgálati idővel már rendelkező személy sem a szolgálati idő rövidsége miatt.

A nők negyven év jogosultsági idővel történő kedvezményes nyugellátását igénybe vevő hölgy pedig azért nem élhet ezzel, mert a korhatárt ez a hölgy még nem érte el a kedvezményes nyugellátás megállapításakor.