Örök életű mérgek – az ételcsomagolások új kockázata​

A mikroműanyagok okozta problémák ma már sokak számára ismertek, azonban az ételrendeléshez használt műanyagdobozokból és papírcsomagolásokból a parányi plasztikok és egyéb káros anyagok (BPA, ftalátok) mellett, hanem a PFAS-nak nevezett vegyületcsoport is a szervezetünkbe juthat. A per- és polifluor-alkil anyagokat angolul gyakran csak „forever chemicals”-ként, azaz „örök életű vegyületekként” emlegetik – és nem véletlenül.

Magyarországon a Tiszában és más hazai vizekben is kimutattak ilyen anyagokat, amelyek épp azzal okoznak gondot, hogy nem bomlanak le, hanem hosszú évtizedekig megmaradnak, és beépülnek az élő rendszerekbe. Egy másik írás rámutat: a folyókból ezek az anyagok az ivóvízhálózatba is bekerülhetnek.

Miért terjedtek el ennyire a PFAS-ok? Miért veszélyesek?

A PFAS-ok a modern ipar „svájcibicskái”: hőállóak, emellett víz-, zsír- és szennyeződés-taszító tulajdonsággal is rendelkezenk, ezért találkozhatunk velük a teflonedények bevonatától kezdve a cipőkön és esőkabátokon át a tűzoltóhabokig vagy a kozmetikumokig, nem is beszélve az élelmiszer-csomagolásokról. Az ételek szállításához, tárolásához és csomagolásához használt műanyagdobozok, illetve és papírok bevonataként azért alkalmazzák ezt a sokoldalú vegyületcsoportot, hogy a csomagolás ne ázzon át, ne tapadjon rá a zsír, ne szivárogjon ki az étel.

Mivel ezek a vegyületek nagyon lassan bomlanak le, bekerülnek a környezetbe, az édesvizekbe, és ott például a vízibolhák hormonháztartását is megzavarhatják, ami felborítja az egész ökoszisztémát. Az embereknél a kutatások összefüggésbe hozták őket hormonális zavarokkal, pajzsmirigy-betegségekkel, csökkent immunválasszal, egyes daganattípusokkal és a termékenység csökkenésével. Sőt, egyéb kutatások szerint a PFAS-ok egy része már az emberi vérből, sőt az anyatejből is kimutatható, ami éppen arra utal, hogy a mindennapi expozíció kumulatív hatású.

Miért vannak mégis forgalomban?

Jogos a kérdés: ha ilyen veszélyesek, miért találkozunk még mindig ezekkel az anyagokkal a boltok polcain? A válasz összetett. Az EU ugyanis valóban betiltott több „régi” PFAS-t, mint például a PFOS-t vagy a PFOA-t. Ezeket 2020 körül kivonták a forgalomból. A gyártóknak haladékot adtak, hogy álljanak át más anyagokra – ám ez az idő akár öt év is lehet. Az ipar pedig közben újabb PFAS-vegyületeket fejlesztett ki (pl. GenX), amelyekről később kiderült, hogy szintén veszélyesek lehetnek. A teljes tiltás tehát még folyamatban van: a legutóbbi, 2024-es EU-bizottsági döntés szerint a PFHxA nevű vegyületcsoportot 2026-tól korlátozzák az élelmiszer-csomagolásban is.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a helyettesítő anyagok sem mindig ártalmatlanok. Több tanulmányban azt jelezték a tudósok, hogy az új generációs PFAS-ok hasonlóan tartósak és toxikusak lehetnek, csak kevesebbet tudunk még róluk. Így a probléma gyökerét nem oldják meg, legfeljebb eltolják a megoldást.

Mire számítsunk a konyhában, hogyan védekezzünk ellenük?

Az egyszer használatos műanyagdobozok és bevonatos papírcsomagolások nem csak kényelmi problémát jelentenek. A melegítéskor vagy a hosszabb tároláskor a PFAS-ok kis mennyiségben az ételbe juthatnak. A mindennapos fogyasztással a kockázat összeadódik – a szervezetben, a vízrendszerben, az egész ökoszisztémában.

Szabályozás szintjén az EU jelenleg széles körű PFAS-korlátozást készít elő, amely egyelőre még csak a nem létfontosságú felhasználásokat tiltaná be. Ez azonban csak fokozatosan lép életbe, és a gyártói nyomás is lassítja. A gyártók felé elvárás, hogy acímkézés egyértelmű legyen, illetve fontos feladatuk a PFAS-mentes alternatívák kutatása és bevezetése is.

Addig is nekünk, fogyasztóknak a legbiztosabb megoldás az, ha kerüljük az egyszer használatos műanyagedényeket, papírcsomagolásokat, különösen azok mikróban való használatát.

A Körkörös.hu felvetette: több problémára is alternatíva lehetne egy olyan éthordó-visszaváltó rendszer, amely fém edényekkel, a betétdíjas üvegek bevált módszeréhez hasonlóan működik: az étterem kiadja az ételt a tartós fém edényben, a fogyasztó pedig visszahozza vagy visszaváltja azt. Ez jelentősen csökkentené a műanyagfelhasználást, és egyéni szinten is valós, fenntartható megoldást kínálna