Stabilcoinok: veszélyes felügyeleti résekre figyelmeztet az FSB
Stabilcoin-szabályozás: bizonytalan az országok közötti együttműködés
A Pénzügyi Stabilitási Tanács, vagyis az FSB arra figyelmeztette a G20 pénzügyminisztereit, hogy a globális stabilcoin-rendszerek határokon átnyúló felügyelete továbbra is fejletlen. A testület jelentése Andrew Bailey FSB-elnök levelével együtt került a döntéshozók elé az október 15-i bangkoki találkozó előtt.
A probléma egyik központi eleme, hogy számos joghatóságban továbbra sem egyértelmű, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a különböző országok szabályozási keretei. Ez különösen a külföldön kibocsátott stabilcoinok kezelésénél okozhat bizonytalanságot: egy nemzetközileg használt token mögött több országban működő vállalkozások, eltérő előírások és különböző felügyeleti hatóságok állhatnak.
Az FSB 2026. október 12-i jelentése szerint a stabilcoinok összesített piaci értéke 2026 közepén megközelítette a 300 milliárd dollárt, ami lényegében nem változott az egy évvel korábbi szinthez képest. A piaci érték mintegy 99 százalékát amerikai dollárhoz kötött stabilcoinok adták; az elemzés nem nevezett meg egyedi tokeneket.
Miért veszélyes a tömeges stabilcoin-visszaváltás?
A stabilcoin-kibocsátók helyzete fontos szempontból eltér a hagyományos bankokétól. Míg egy bank azonosított betétesekkel tart kapcsolatot, egy stabilcoin kibocsátója nem feltétlenül tudja, kik tartják éppen a forgalomban lévő tokenjeit, és honnan érkezhetnek majd a visszaváltási igények.
Ez megnehezíti annak előrejelzését, hogy egy bizalomvesztés mekkora és milyen gyors pénzkiáramlást indíthat el. Ha sok tulajdonos egyszerre szeretné hagyományos pénzre váltani a stabilcoinját, a bankrohamhoz hasonló visszaváltási hullám alakulhat ki, amely komoly nyomást helyezhet a kibocsátó likviditására.
Az FSB szerint az ilyen esemény több csatornán keresztül is elérheti a hagyományos pénzügyi rendszert. A kibocsátó a kifizetések finanszírozásához kényszerértékesítésbe kezdhet a tartalékeszközei között, vagy pénzt vonhat ki bankbetétekből; a határokon átnyúló tranzakciókban használt stabilcoinok révén pedig a devizapiacokon is jelentkezhetnek hatások.
A jelentés ugyanakkor arra is rámutat, hogy a mély és likvid másodpiacok bizonyos körülmények között stabilizáló szerepet tölthetnek be. Az árkülönbségeket kihasználó arbitrázsügyletek segíthetik a stabilcoin árfolyamának visszatérését a célértékhez, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden válsághelyzetben megszűnik a visszaváltási nyomás.
Több kibocsátó, külön tartalékok: hol jelentkezik a kockázat?
További sérülékenységet hordoznak azok a konstrukciók, amelyekben ugyanahhoz a globális stabilcoinhoz több, egymással kapcsolatban álló kibocsátó tartozik. Ezek a vállalkozások közösen viselik a tokenhez kapcsolódó kötelezettségeket, miközben elkülönült tartalékállományokat tartanak fenn.
Nyugodt piaci környezetben a tartalékok országok közötti átrendezése segíthet követni a visszaváltási igényeket. Válsághelyzetben viszont ez nehezebbé válhat, különösen akkor, ha a tulajdonosok visszaváltási kérelmei a vállalatcsoport egyetlen tagjánál összpontosulnak.
A kockázat megértéséhez fontos különválasztani a tartalékok teljes összegét és tényleges hozzáférhetőségét. Önmagában az, hogy a vállalatcsoport rendelkezik fedezeti eszközökkel, még nem garantálja, hogy azok megfelelő időben annál a jogi személynél állnak rendelkezésre, amelynek teljesítenie kell a kifizetéseket.
A feltörekvő gazdaságok hamarabb kerülhetnek veszélybe
Az FSB a szabályozási különbségekből eredő kockázatokra is felhívta a figyelmet. Egyes stabilcoin-kibocsátók enyhén szabályozott vagy szabályozatlan joghatóságokból működnek, ami megnehezítheti a felügyeletet és a hatóságok együttműködését egy válság során.
A feltörekvő gazdaságokban további problémát jelenthet, ha a dollárhoz kötött stabilcoinok részben átveszik a helyi pénz szerepét. Emellett a megtakarítások bankrendszeren kívülre áramlása gyengítheti a bankok pénzügyi közvetítő szerepét, és új kihívásokat teremthet a tőkemozgások kezelésében.
A jelentés szerint ezekben az országokban a stabilcoinok alacsonyabb elterjedtség mellett is rendszerszintű jelentőségűvé válhatnak, mint a nagyobb gazdaságokban. Vagyis nem kizárólag a globális piac mérete számít, hanem az is, hogy az adott ország pénzügyi rendszerében mekkora szerepet kapnak ezek az eszközök.
Sok a blokkláncadat, mégis hiányos a hatóságok képe
A stabilcoinok felügyeletét az adatok minősége és összehasonlíthatósága is nehezíti. Az FSB szerint a hatóságok jelenleg nagyrészt magánszolgáltatók által összeállított adatokra támaszkodnak, miközben a szolgáltatók saját módszertanai pontosságban és átláthatóságban is eltérhetnek.
A blokkláncon látható tranzakciók alapján ráadásul nem mindig lehet megbízhatóan meghatározni, hogy egy utalás milyen gazdasági célt szolgál, vagy melyik országhoz kapcsolódik. A tranzakciók láthatósága ezért önmagában nem jelent teljes felügyeleti átláthatóságot, és nem teszi automatikusan feltérképezhetővé a nemzetközi kockázatokat.
Az adatok értelmezése speciális technikai és elemzői tudást igényel. Ennek kiépítése egyes országok hatóságai számára jelentős erőforrásokat követelhet, miközben az eltérő adatfeldolgozási módszerek a nemzetközi összehasonlítást is megnehezítik.
Az igazi próbatétel még hátravan
Az FSB szorosabb nemzetközi adatmegosztást, a határokon átnyúló sérülékenységek következetesebb megfigyelését és a 2023-ban megfogalmazott ajánlásainak további végrehajtását sürgeti. Emellett nagyobb figyelmet fordítana arra, hogyan készülnek fel a hatóságok egy globális stabilcoin-rendszer működési zavarára vagy fizetésképtelenségére.
A jelentés egyik legfontosabb megállapítása, hogy a globális stabilcoin-rendszerek és a nemzeti szabályozási keretek súlyos stresszhelyzetben, illetve fizetésképtelenség esetén még nem estek át valódi próbatételen. A figyelmeztetés így nem egy konkrét kibocsátó közelgő bukásáról szól, hanem arról, hogy a nemzetközi válságkezelés működőképességét nem szabad pusztán a szabályok létezéséből levezetni.
