Arany: A bikapiac csak megtorpant vagy már a végéhez közeleg?

Február végi lokális csúcsáról nagyjából 8%-ot esett az elmúlt hetekben az arany dollárban jegyzett világpiaci árfolyama Londonban. Kétségtelenül erős a volatilitás, de efféle korrekciók egyáltalán nem számítanak rendkívülinek. Sőt mindez normálisnak nevezhető, miután ezt megelőzően január elejétől a februári csúcsig már 12%-ot emelkedtek a jegyzések. A profitrealizálás egy ilyen mértékű növekedést követően természetes jelenség a befektetési piacokon, hiszen senki nem gondolhatja, hogy ez a tempó szünet nélkül fog folytatódni tovább. 2011 januárjában is láthattunk egy 8%-os esést, 2010 nyarát is egy korrekció jellemezte. 12%-ot szakadt be az árfolyam 2009 végén, és érdekes mód 2008 őszen, a pénzügyi válság hivatalos kezdetét követően is komoly visszavonulást mutatott az aranyár. Akkor, a hirtelen kialakult likviditáshiányos környezetben, a tőkepiacokon elszenvedett drámai veszteségek ellensúlyozására sok nagybefektető kényszerült többek között aranybefektetését is gyorsan dobra verni.

A mostani korrekció tehát még nem ok arra, hogy a bikapiac folytatódásában kételkedjünk. A Goldman Sachs vezető befektetési bank szakértői egy idei év eleji elemzésükben úgy fogalmaztak, hogy „az aranyban és a rézben látják a legjobb befektetési lehetőséget 2012-ben, ami a fundamentumokat illeti”. A fundamentumok alig három hónap alatt nem változtak meg érdemben. Ha az év elején még igaz volt, hogy a világszerte laza monetáris politika olcsó papírdevizákkal árasztja el a világot, amelynek irányított levezetéséhez nem kevés időre lesz majd szükség, akkor ez az érv mit sem vesztett azóta az érvényességéből.

A devizák értékvesztése – főleg, ami a dollárt illeti – reális veszély volt három hónapja és most is az. Az ezzel szembeni védekezés áll alapvetően az arany iránti befektetői kereslet és az árfolyam további növekedésének a hátterében. A Fed és az EKB mérlegének bővülése soha nem látott méreteket ölt, és a pénzmennyiség változatlanul ütemes növekedés elé néz. Pénzt nyomtat a japán jegybank, a Bank of England és a Svájci Nemzeti Bank is. Márpedig amíg a jegybankoknál a „nyomtass és fújd fel” politika érvényesül, addig az arany hosszútávú bikapiacában nincs ok kételkedni.

Az aranyár emelkedése az okozott pénzpiaci anomáliákon keresztül áttételesen válasz az államadósságok folytonos növekedésére. Jól szemlélteti ezt az a grafikon, amely egyszerre mutatja az arany árfolyamának és az amerikai költségvetés adósságplafonjának alakulását. Ez a plafon tavaly augusztusban emelkedett hosszas kongresszusi huzavona után 2.500 milliárd dollárral (több lépcsőben, amelyek közül a legutóbbi idén januárban aktiválódott) új történelmi rekordra, 16.394 milliárd dollárra.

Az aranyár és az adósságplafon emelkedésének megdöbbentően egyértelmű párhuzama kézenfekvő előrejelzést tesz lehetővé az aranyár jövőjét illetően. Az amerikai adóssághegy minden kétséget kizáróan dinamikusan fog növekedni tovább, és ennek szélárnyékában kapaszkodhat még felfelé az arany a továbbiakban.

Az arany szerepe átértékelődött az utóbbi néhány évben. Erre az Arany Világtanács a 70-es évekig visszamenő elemzése mutatott rá február elején. Magán és intézményi befektetők ma már másként tekintenek az aranyra, mint még a válságot megelőző években. Új beidegződések égtek be sokaknál, akik befektetéseikkel nagy veszteségeket szenvedtek el 2008-ban. Az óvatosság és kockázatkerülés jobban az előtérbe került, és a hozamnál sokan többre értékelik az értékállóságot. A végbement paradigmaváltást tükrözi, hogy a befektetési céllal felhalmozott nemesfém számára fogyóban van a biztonságos értéktár, ezért máris számos új trezor megépítése van folyamatban vagy tervben jelenleg a világban.



Aki lenézően a szájára veszi a nemesfémeket, azt emlékeztetni kell arra, hogy az amerikai vagy akár a hazai részvények alakulását leképező Dow Jones illetve BUX index 2008-ban hatalmasat zuhant, és ebből mind a mai napig nem állt talpra teljesen. Arról nem is beszélve, hogy az új évezredben mutatott teljesítményük messze elmarad a nemesfémeké mögött, amelyek 2000 óta meghatszorozták az árfolyamukat. És a világ vezető tartalékolási eszköze, a dollár is vesztett korábbi nimbuszából.



Az amerikai fizetőeszköz egykor egy nemzedéken át tartozott vésztartalékként a pénzügyi kultúrához szerte a világban. Nem véletlenül, hiszen a dollár volt az egyedüli valuta, amely a világ minden táján ismert és elfogadott fizetőeszköz volt. De nem csak egyedülálló likviditással bírt, hanem egyedülálló módon 1971-ig aranyfedezettel is. Ma már azonban mindenki számára nyilvánvaló, hogy a dollár hosszútávú értékőrzésre alkalmatlan. Aranyban kifejezett vásárlóértéke az elmúlt évtizedben drámai csökkenésen ment keresztül.

Az arany kritikusai szerint a sárga nemesfém egy a régmúlt időkből visszamaradt csökevény, amely felett befektetési vagy értékmérő eszközként már eljárt az idő. Az amerikai Fed elnöke, Ben Bernanke szerint semmi egyéb nem indokolja a tartalékként történő felhalmozását, mindössze a hagyomány. Sokan viszont ennek éppen az ellenkezőjét gondolják. A Financial Times a múlt hét végén például „agresszív jegybanki aranyvásárlásról” számolt be a tőzsdén kívüli kereskedésben. A Reuters információi szerint a tranzakció a Nemzetközi Fizetések Bankján keresztül történt, és 4-6 tonna arany felvásárlására terjedt ki a jelenlegi árcsökkenést kihasználva. Piaci megfigyelők úgy vélekednek, hogy a felvásárlók ázsiai országok központi bankjai lehetnek, például Thaiföld vagy a Fülöp-szigetek, amelyek már a tavalyi évben is nagyobb vásárlásokat hajtottak végre. És rajtuk kívül egyre több jegybank véli még úgy, hogy az arany egy jó eszköz a devizatartalékokban rejlő kockázatok csökkentésére.

Az arany árfolyama minden fontosabb valutában kifejezve trendszerűen emelkedik. Egy parabolikus begyorsulásnak egyelőre közel sincs jele. Márpedig a tapasztalatok azt mutatják, hogy az erős trendek, buborékok a végső szakaszban rendszerint egy euforikus emelkedéssel vadul elszállnak felfelé (ú.n. blow-off-top), majd a felhúzó árfolyam szétszakad, és gyorsan összecsuklik. Ez a pont most még odébb van, de ha majd elérjük, akkor még bőven 2.000 dollár feletti aranyárakhoz fog vezetni.