Új elmélet: Klímaváltozás miatt omlottak össze az ősi közel-keleti birodalmak
A Kinneret-tó (Galileai-tenger) üledéke virágpor kövületeinek elemzése bizonyítja, hogy éghajlatváltozás történt a Közel-Keleten valamikor az i. e. 13. század közepén, illetve a 12. század végén, ami romba döntötte a korabeli bronzkori birodalmakat. A kutatást közösen végezte Dr. Dafna Langgut és Israel Finkelstein professzor a tel-avivi egyetem régészeti tanszékéről, továbbá Thomas Litt professzor a németországi bonni egyetem tudósa, valamint Mordechai Stein professzor a jeruzsálemi Héber Egyetemről.
A kérdéses időben igen gyorsan, egyszerre omlottak össze a térség birodalmai: a Hettita Birodalom, Egyiptomban a fáraók birodalma, a görögöknél a mükénéi kultúra, a ciprusi királyság, a szíriai partvidéken az Ugarit birodalom és az egyiptomi fennhatóság alatti kánaánita városok Izrael földjén.
A kutatók szerint a virágpor a természet legmaradandóbb szerves anyaga. Pontosan jelzi, hogy mikor milyen növényzet volt a partvidéken, és így tanúsítja a vidék klímájának sajátosságait. Minden korban a Kinneret-tó vize fölé fújta a szél, majd lesüllyedve felhalmozódott a tó fenekén. Az üledék virágporának rádiókarbonos kormeghatározása alapján súlyos aszály lehetett kb. i. e. 1250 és i.e. 1100 között.
Azért tudják ilyen pontosan megadni ezt az időszakot, mert körülbelül negyven évenként sikerült elkülöníteni külön virágpor mintát. A következtetések megerősítik a más forrásokból, régészeti maradványokból és írott szövegekből ismert tényeket, ugyanis ebben az időben számos város leégett, valamint súlyos aszály és éhínség volt a Közel-Keleten. Élelem után kutatva népcsoportok vándorolni kezdtek a szárazföldön és a tengeren, háborúk dúltak az élelemforrásokért, és mindez tovább fokozta a korabeli gazdasági válságot, mert bizonytalanná váltak a kereskedelmi útvonalak.
Később egy esőben gazdagabb időszak következett, amikor a vándorlók egy része letelepedett különösen Kánaán és Szíria hegyvidékein, majd megalapították a helyi vaskori birodalmakat, köztük Izraelt és Judeát. A Kinneret-tóban történt felfedezés egy nagyszabású tudományos program része, amelyet közösen végez a tel-avivi egyetem a Weizmann Intézettel. A kutatások során a humán tudományokhoz, a bibliai korok történeti vizsgálatához a természettudományokat hívják segítségül, többek közt ősi DNS-eket és régi kerámiaedények molekuláris maradványait elemzik az European Research Council (ERC) pénzügyi támogatásával.
