Járai, Simor: egyetértünk!
Járai Zsigmond az albizottsági ülésen leszögezte: az előző kormányok és az akkori Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) gyakorlatilag semmit nem tett azért, hogy megakadályozza a lakosság deviza-eladósodásának növekedését, a jegybanknak ehhez alig volt eszköze. Felhívta a figyelmet, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB), a Nemzetközi Valutalap (IMF) és más nemzetközi szervezetek, valamint a svájci jegybank elnöke többször is figyelmeztették a problémára a hivatalban lévő kormányokat. Kiemelte, 2004 körül kezdett a devizában való eladósodás nagyobb mértéket ölteni, ez mára komoly gazdasági és társadalmi problémává vált - veszélyezteti a magyar gazdaság pénzügyi stabilitását.
A problémához hozzájárult egyebek mellett az Orbán-kormány által elindított kedvezményes lakáshitel-támogatási rendszer megszüntetése, és alapvetően az, hogy 2002 után Magyarország rossz gazdaságpolitikát folytatott, amely miatt az euró bevezetése egyre kitolódott, de hozzáadódott a bankok nyereségérdekeltsége is. Szerinte a kormányzati, pénzügyminisztériumi tisztségviselők vagy intellektuálisan nem értették a helyzetet, esetleg érdekeltségük miatt nem akarták érteni.
A lakosság devizaadósságának gyors növekedése egy százalékponttal nagyobb GDP-növekedést eredményezett 2005-2006-ban. Járai Zsigmond elmondta: a devizahitelezési gyakorlatot a külföldi tulajdonú bankok indították el a nagyobb nyereség érdekében. Jelezte: akkoriban komoly bankszakemberek sem láttak valódi kockázatot a devizahitelezés bővülésében. Közölte: talán a CIB indította el a folyamatot, de az osztrák tulajdonú Erste és a szintén osztrák Raiffeisen volt a legdinamikusabb szereplő ezen a téren, a verseny miatt a magyar tulajdonú bankok is követték ezeket a hitelintézeteket.
Kiemelte: egyedüliként a Citibank állt ellen a folyamatnak, akinek vezetője akkor azt mondta, ők nem hiteleznek más ország devizájában, mert "emiatt sok országban megégették magukat". Úgy vélekedett: a bankok igyekeztek kihasználni, hogy a magyar lakosság alacsony pénzügyi ismeretekkel rendelkezett. Mint mondta, aki frankhiteles szerződést írt alá, az egyben "fogadást" is kötött arra, hogy milyen lesz a svájci frank árfolyama a törlesztés időszakában. Ennél még a lóverseny is tisztességesebb fogadás - fogalmazott Járai Zsigmond azzal, hogy a devizahiteleket felvevők az euró minél hamarabbi bevezetésében bíztak, és abban, hogy ezzel megszűnik az esetleges árfolyamkockázat.
Simor András szerint 2007 tavaszi hivatalba lépése óta az MNB a számára rendelkezésre álló számos eszközzel - figyelemfelhívással, rendeletre vonatkozó javaslattétellel - igyekezett elérni a devizahitelezés korlátozását. A jegybankelnök kifejtette: a magyar jegybanknak nincsenek szabályozási eszközei, ilyenek csak a kormánynak és az Országgyűlésnek vannak. Leszögezte: nem ért egyet az előtte szóló Járai Zsigmonddal, mert az igaz, hogy 2010 júniusára lényegében megszűnt a devizahitelezés Magyarországon, de az nem az Orbán-kormánynak volt köszönhető. Kiemelte: az általa vezetett jegybank számos kezdeményezéssel élt, majd végül az MNB által a kabinet számára készített szabályozási javaslat nyomán 2009-ben megszületett egy kormányrendelet, amely 2010-ben két lépcsőben lépett hatályba.
Simor András beszélt arról is, hogy a devizahitelezés nemcsak Magyarországon, de a régió számos más országában is problémát jelent; a kelet-európai országokban pusztán szabályozási eszközökkel nem tudták megállítani, legfeljebb csökkenteni a devizahitelek állományát. Csupán azokban az országokban volt alacsony a devizahitelezés mértéke, ahol az alacsony inflációhoz alacsony kamatok társultak, Magyarországon azonban a költségvetés túlterjeszkedett, emiatt a forintkamatok magasak voltak, és az alacsony kamataik miatt voltak népszerűek a devizakölcsönök.
Az MNB elnöke rámutatott, Közép-Kelet-Európában csupán Csehország és Szlovákia volt az az állam, ahol gyakorlatilag nulla százalékos a devizahitelek aránya, mivel ebben a két országban alacsony az infláció, a költségvetési hiányt kordában tartották, az emberek pedig bíznak a hazai valutában. Simor András a devizahitelezés felfutását Magyarországon részben külső okokra vezette vissza, arra, hogy kínálati oldalon a gazdasági válságot megelőzően bőséges volt a likviditás a világ pénzügyi piacain, a külföldi bankok közép-kelet-európai leánybankjai viszonylag egyszerűen, alacsony devizakamatok mellett tudták hitelezni a kölcsönt felvevőket.
Emellett keresleti oldalon a lakosság szempontjából a forintkamatoknál jóval alacsonyabb devizahitel-kamatok jelentették a mozgatórugót a devizahitelezés terjedésében, mivel igen jelentős volt a kamatkülönbözet - tette hozzá. A korábbi és a mostani jegybankelnök is megemlítette: talán a jegybank felemelhette volna a devizakölcsönök után képzett tartalék rátát, de ezt a külföldi bankok határon átnyúló szolgáltatásokkal kijátszhatták volna. (MTI)
