A mexikóiak már nem rohannak az Egyesült Államokba

A Mexikó középső részén lévő Jalisco szövetségi államban - annak a három államnak az egyikében, amelyből az elmúlt száz évben a legtöbb bevándorló érkezett az Egyesült Államokba - újfajta irányzat van kibontakozóban. Az olyan vidéki családok számára, mint Orozcóék, már nem számít bevett rítusnak papírok nélkül elindulni "El Norte".
    

"Nem megyek az államokba, mert fontosabb, hogy tanuljak" - mondta a 18 éves Angel Orozco a The New York Timesnak. És valóban, az új műszaki egyetemen, ahol mérnöknek tanul, egy nemrég végzett felmérés során egy csoport valamennyi hallgatója arról beszélt, hogy jobban képzett, mint a szülei, és úgy tervezi, hogy inkább Mexikóban marad, mintsem hogy az Egyesült Államokba költözzön.
    

Douglas S. Massey, a Princeton Egyetemnek a témával foglalkozó programigazgatója szerint kutatásai azt mutatják, hogy az Egyesült Államokba való áttelepedés iránti érdeklődés az 1950-es évek óta tapasztalt legalacsonyabb szintre esett vissza. "Senki se akarja meghallani, de tény, hogy az áradat megállt - közölte. - Hatvan év óta először a nettó forgalom nulla lett, sőt valószínűleg egy kicsit negatívba is fordult."
    
Kisebbek lettek a családok
    
Az illegális kivándorlók számának csökkenése egy olyan ország esetében, amely az Egyesült Államokba érkező minden tíz illegális bevándorlóból durván hatot adott eddig, egyértelmű. A közelmúltban elvégzett mexikói népesség-összeírás azt mutatta, hogy az ország lakossága mintegy négymillióval több, mint amire számítottak, és ezt hivatalos források az elvándorlás számottevő lanyhulásával magyarázzák.
    

Amerikai statisztikák is azt jelzik, hogy az Egyesült Államokban illegálisan tartózkodó mexikóiak száma zsugorodott: tavaly százezernél kevesebb illegális határátlépő és vízumrendelkezést kijátszó személy telepedett le az Egyesült Államokban, míg 2000 és 2004 között számuk évente mintegy 525 ezer volt.
    

A kérdés az, hogy miért. Amerikai szakértők és politikusok általában az Egyesült Államokban keresik az okokat: a határellenőrzés kudarcáról vagy sikeréről, az illegális bevándorlók jogait korlátozó törvényekről beszélnek. A mexikói kivándorlás alakulását azonban mindig a mexikói tolóerő és az Egyesült Államokból ható szívóerő együttes hatása szabta meg. A döntés mögött, hogy valaki elhagyja a szülőföldjét, alapos összehasonlítás, ár-haszon elemzés húzódik meg, és miként a születések számának felfutása, illetve a nyolcvanas-kilencvenes években bekövetkezett gazdasági válság roppant módon megnövelte a kivándorlók számát, a demográfiai és gazdasági nyomás enyhülése most hozzájárul annak lényeges apadásához.
    

Egyszerűbben fogalmazva: a mexikói családok kisebbek lettek. A katolikus vallás komoly szerepe ellenére a születésszabályozási erőfeszítések hatására az egy nőre számított termékenységi ráta nagyjából két gyerekre csökkent, míg az 1970-es években 6,8 volt.
    

Még a nagyobb családokban is - Angel tíz gyerek közül a kilencedik - megváltozott az elvándorlással kapcsolatos számítgatás. Az illegális határátlépés költségesebbé és veszélyesebbé vált, mivel a határtérséget a kábítószer-kartellek ellenőrzik. Ugyanakkor az országban megszaporodtak a tanulási és munkalehetőségek: az egy főre számított bruttó hazai termék és a családi jövedelem 2000 óta egyaránt 45 százalékkal nőtt.
    

Az Egyesült Államokba történő legális bevándorlás esélyei is sokkal jobbak, mint korábban. Az amerikai külügyminisztérium adatai szerint az amerikai állampolgárrá lett mexikóiak által az Egyesült Államokba vitt közvetlen hozzátartozók száma 64 százalékkal emelkedett. A turistavízumért folyamodók is nagyobb arányban kapják meg a belépési engedélyt (a korábbi 67 helyett 89 százalékuk), és az amerikai farmerek által felfogadott idénymunkások száma is 75 százalékkal nőtt 2006 óta.
    
Az átkelés olcsó volt, munka akadt bőven    
   

Amikor Angel Orozco nagyapja az 1920-as években azon törte a fejét, hogy elhagyja-e Mexikót, a fő kérdése az volt, hogy megéri-e - meséli a család. Akkor és még hosszú évtizedekig az igen volt a kézenfekvő válasz. Az 1920-as és 30-as években a Mexikó közepén lévő magasföld nem ígért mást, csak nehéz életet. A munka kevés volt, és rosszul fizették. Három felnőttből alig egy tudott csak olvasni. Elterjedt volt a 10, 12, sőt 20 tagú család, és a legtöbb gyerek nem járt iskolába.
    

Az Orozco család tagjai még ma is beszélnek annak az első útnak az eredményéről. A népes família által jelenleg használt föld egy részét az 1920-as években az Egyesült Államokban keresett pénzből vették. Amikor Angel apja, Antonio északra ment gyapotot szedni az 1950-es és 1960-as években a Bracero idénymunkás-program keretében, amely évente több mint 400 ezer munkást juttatott északra, még jobban megérte az Államokban dolgozni. A bérek ott tízszer nagyobbak voltak, mint odahaza.
    

A jogi státus akkor nem sokat számított. Miután a Bracero program 1964-ben befejeződött, Antonio még többször átkelt a határon mindenféle okmány nélkül. Az átkelés olcsó volt, a néhány hónapig vagy egy évig tartó munkából pedig akadt bőven. Úgyhogy amikor hét fia az 1990-es években a felnőttkorba lépett, biztatta őket, hogy ők is próbáljanak szerencsét északon.

Az illegális bevándorlás azonban akkor már kezdett kevésbé vonzóvá válni. Az 1990-es évek közepén a Clinton-kormányzat kerítést építtetett és több szövetségi ügynököt küldött a fő átkelőhelyekre. Az ellenőrzés szigorítása, amelyet George W. Bush és Barack Obama is folytatott, felverte az embercsempészek árait. Míg az 1980-as évek végén még csak mintegy 700 dollárt követeltek egy ember átjuttatásáért a határon, egy évtizeddel később már majdnem 2000 dollárt, és az ár azóta is emelkedik. A forgalom is átterelődött a Californiával szemközti Tijuana, illetve az Új-Mexikóval határos Ciudad Juárez környékéről az Arizonával érintkező sivatagos területre.

A kockázat akkor vált igazán érzékelhetővé Antonio szerint, amikor az unokatestvére, Alejandro 2002 táján eltűnt a sonorai sivatagban. A férfinak, aki egy gyereket és várandós feleséget hagyott otthon, egy barátja munkát ígért az Egyesült Államokban. Évekbe telt, amíg Tucsontól délre, egy száraz bozótos területen megtalálták a holttestét. Ma se tudja senki, hogyan halt meg.
    
Csillogó piros Chevrolet Camarro     

Az utóbbi 15 évben Mexikó politikai és gazdasági szempontból is nagyot fejlődött, a demokrácia szilárdabb lett, a jövedelmek országszerte nőttek és a szegénység visszaszorult.

A tequila iránt az 1990-es években folyamatosan növekvő kereslet új munkalehetőségeket teremtett Jaliscóban az agavét termesztő farmereknek és a szeszfőzdék dolgozóinak. Az élet más szempontból is javult az államban. A valaha a városokon kívül ismeretlen folyóvíz és szemétgyűjtés ma már a háztartások több mint 90 százaléka számára valóság, földes padló ma már csak a lakások 3 százalékában van, míg 1990-ben még 12 százalékukra volt jellemző.

A legjelentősebb változásnak a megjavult oktatás számít. "Jobban azonosítják magukat Mexikóval - fejtette ki diákjairól Agustín Martinez González, annak az Agua Negra-i iskolának az egyik tanára, amelybe az Orozcók is jártak, illetve járnak. - A jobb oktatás eredményeként nagyobb valószínűséggel fogadják el az itteni valóságot, és próbálnak meg javítani rajta."

Sok szakértő egyetért vele. "Bár a doktorátusi címmel rendelkező mexikóiak a nagyobb fizetés miatt többnyire külföldre költöznek, az egyetemet végzettek nagyobb valószínűséggel maradnak otthon, mert a végzettségük többet ér, mint külföldön" - magyarázta Jeffrey S. Passel demográfus, a washingtoni Pew Hispanic Center munkatársa.

Ha ezek a trendek - különösen a mexikói gazdasági bővülés - folytatódnak a következő évtizedben, akkor a migráció dinamikájában bekövetkezett változások még nyilvánvalóbbá válnak. "Amikor az Egyesült Államoknak újból munkaerőre lesz szüksége, bizony kevesebb lesz belőle" - húzta alá Passel.

A mexikói kormány becslései nemcsak a kivándorlás visszaesését mutatják úgy általában, hanem az iratokkal történő határátlépések számának növekedését is. 2009-ben az összes határátlépési kísérlet - legális és illegális - 38 százaléka okmányokkal történt, 2007-ben viszont még csak a 20 százaléka.

A bevándorlás korlátozásának amerikai hívei aggódnak amiatt, hogy a kiadott vízumok számának emelkedésével megnyílik egy kiskapu, és ezzel sokan visszaélnek. A Pew Hispanic Center adatai szerint az Egyesült Államokban 2005-ben illegálisan tartózkodó bevándorlók 40-50 százaléka legálisan, szabályos vízummal érkezett, de a lejárta után is az országban maradt.

A frissebb adatok alapján azonban az illegálisan az Egyesült Államokban tartózkodó mexikóiak száma nem nő. Ez azt jelenti, hogy a mexikóiaknak kiadott, meghatározott időre szóló vízumok - 2010-ben 1,1 millió - zömét rendeltetésszerűen használják. Vannak azonban, akik ellenzik a migráció szabályainak felpuhítását. Steven A. Camarota demográfus, a washingtoni Bevándorlási Tanulmányok Központjának munkatársa például azt mondta, hogy az olyan képzetlen bevándorlók, mint az Orozco család tagjai, segítenek lenyomni az órabéreket, különösen a fiatal, képzetlen amerikai dolgozók esetében.

Az Orozcók azonban ma már nem feltétlenül ilyen jövőről álmodnak. Angel sok más fiatal mexikóihoz hasonlóan már nem pénzkereseti helynek tekinti az Egyesült Államokat, hanem olyannak, ahová szórakozásból, pénzt költeni lehet utazni. Mint elárulta, az egyetem befejezése után egy gyártó cégnél szeretne dolgozni, ami valószínűleg sikerülni fog, mert a végzettek csaknem 90 százaléka talál magának munkát. És ha így lesz, akkor végre megveheti azt, amire nagyon vágyik: egy csillogó, új, piros Chevrolet Camarót. (MTI)