A szakadék széle és az aranyár
Az értékállónak tartott befektetések, amelyek közül hagyományosan az aranynak jut kiemelt szerep, rég látott népszerűségnek örvendenek a befektetők körében. Leginkább az Egyesült Államokban felerősödő inflációs aggodalmak eredményeként számítanak piaci megfigyelők arra, hogy a nemesfém árfolyama hamarosan új történelmi csúcsra emelkedhet. Márpedig az amerikai gazdaság újbóli recesszióba süllyedését elkerülendő az USA jegybankja hamarosan még az eddigieknél is jobban felpörgetheti a bankóprést, véli például a 3,2 milliárd dollárnyi befektetést forgató London & Capital vagyonkezelő cég befektetési igazgatója egy a Reutersnek adott nyilatkozatában.
A világ legnagyobb gazdaságának növekedése jelentős mértékben függ a washingtoni politikusok elszántságától az USA 16 billió dolláros államháztartási deficitjének csökkentésére. 2013 januárjáig kevesebb mint három hónapja maradt a kongresszus döntéshozóinak az ezzel kapcsolatos határozatok meghozatalára, hiszen megállapodás hiányában tíz év alatt 1.200 milliárd dollárnyi automatikus megtakarítási program léphet életbe Amerikában, ami a mélybe taszíthatja az amerikai GDP-t, s vele együtt a globális gazdaságot. A közelgő költségvetési sziklaszirt (fiscal cliff) mögött húzódó szakadék annál is inkább reális veszély, mint hogy a novemberi elnökválasztás előtti kampányhajrában még a normál körülményekhez képest is nehezebb egyezségre jutni a pártok képviselőinek a következő évi költségvetésről.
Maga a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is megnövekedett kockázatokra és lassuló globális fellendülésre hívja fel a figyelmet legfrissebb elemzésében. A nemzetközi monetáris rendszerben központi szerepet betöltő intézmény ebben úgy fogalmaz, hogy a világgazdaság alakulására tett előrejelzésük „arra a két kulcsfontosságú politikai feltevésre épül, hogy az európai döntéshozók az euróövezeti válságot ellenőrzésük alatt tudják tartani, és hogy a politikai döntéshozók az Egyesült Államokban lépéseket tesznek a "fiscal cliff" kezelésére […] A cselekvés elmulasztása ezek bármelyikében a növekedési kilátásokat nagyban rontaná.”
Az IMF arra is felhívja a figyelmet, hogy a legfrissebb amerikai konjunktúra adatok sejtetnek ugyan némi fényt az alagút végén, de ez sem képes túlragyogni azt, hogy az Atlanti óceán túlpartján hátra van még a feketeleves. A november 6-ai választások után rövid lehet a rendelkezésre álló idő a megfontolt kompromisszumok kialkudására, és lejárhat azon adókedvezmények hatálya, amelyeket még George W. Bush elnöksége alatt vezettek be a válság enyhítésére. Továbbá életbe léphetnek azok az előre rögzített kiadáscsökkentések, amelyek még a tavalyi deficitmérséklési tárgyalások kudarcának idejéből származnak. Az elnökválasztással egy időben szavaznak egyébként az amerikai választópolgárok az USA képviselőházának összetételéről és megújul a szenátusi helyek egy harmada is.
A szakadék közeledésével kapcsolatos aggodalmainak adott hangot a Fitch Ratings hitelminősítő és számos vezető befektetési bank mellett a Goldman Sachs is. A hitelminősítők figyelemfelhívásának különösen nagy súlya van a kötvénypiaci befektetők döntéshozatalában. Miután tavaly augusztusban a Standard & Poors egy fokozattal leminősítette az Egyesült Államok adósbesorolását, az addig biztonságosnak tartott amerikai kincstárjegyekből menekülni kezdett a tőke, nem utolsó sorban az aranyba, amire válaszként valósággal fellőtt az égbe a nemesfém árfolyama. A Goldman Sachs pedig egyenesen a részvényekből való menekülésre szólítja fel az ügyfeleit. És valóban, elég csak az egészségügyi és nyugdíjrendszer finanszírozására vagy egy átfogó adóreform szükségszerűségére gondolni ahhoz, hogy könnyen belátható legyen, az amerikai költségvetés strukturális átfazonírozása kétség kívül nem néhány hetes feladat.
Az amerikai jelzálogpiaci válság következményei és az USA gyenge gazdasági növekedése elleni küzdelmében a Fed az irányadó kamatot gyakorlatilag nullára csökkentette, és a monetáris politikában a mennyiségi lazítás különböző eszközeivel él 2008 óta. Ezek közül a legmarkánsabb beavatkozás a piacok menetébe a jegybanki nyelvezetben „Quantitative Easing” (QE) néven ismert. Az aktuálisan bevetett QE3 program keretében az amerikai jegybank havi 40 milliárd dollárnyi jelzálogkötvényt tervez vásárolni mindaddig, amíg a munkaerőpiacon érzékelhető javulás be nem következik. Ennek az összegnek a sokszorosát követelné meg azonban a fiskális szakadékból való kimászás, amennyiben Amerika tényleg a lejtőre kerül.
A világgazdaság növekedésének romló kilátásai szereptévesztésre, a pénzromlás elleni védekezés helyett gazdaságpolitikai feladatok ellátására kényszerítik világszerte a központi pénzintézeteket. Az alacsony kamatszint, a kötvényfelvásárlások, és a monetáris politika egyéb lazító intézkedései mind azt a célt szolgálják, hogy pénzt juttassanak a gazdaságba a konjunktúra felpörgetésére. Ebben a válságos helyzetben, amikor a dollárban, euróban és az ezekhez kötődő egyéb valutákban őrzött megtakarítások értékének felhígulása fenyeget, mi sem kézenfekvőbb, mint hogy a befektetők vagyonuk biztosítása céljából tömegesen az arany felé fordulnak. A Fed kvantitatív lazításának első két köre 2008-ban és 2010-ben a sárga nemesfém árát már kétszer is a magasba emelte. Ezek után a mostani harmadik kör nem igen hagy kétséget az arany piacán várható forgatókönyvre.
