Az aranybefektetés legfőbb buktatói

Rég nem volt olyan kedvező az alkalom befektetési arany vásárlásához, mint mostanában. A tavalyi év rekordjai óta forintban számolva 10%-ot korrigált az árfolyam anélkül, hogy a világgazdaság problémáiban vagy a megtakarításokat fenyegető kockázatokban alapvető változás bekövetkezett volna. Sőt a veszélyek még növekedtek is azóta. Az európai adósságproblémák tovább mélyültek, a gazdasági növekedés világszerte lassuló tendenciát mutat, és van, ahol már recessziót is mérnek. Mindemellett egyszerre vannak deflációs és inflációs tendenciák jelen, amelyek a jegybankok számára kötéltánccá teszik a monetáris irányítás finomhangolását.
 
A bajok legfőbb forrása jelenleg az eurótérség. Az európai adósságválság azzal fenyeget, hogy elszabadult hajóágyúként mindent zúz, ami az útjába kerül. A válságkezelés ugyanakkor érdemi sikert eddig nem, csak időnyerést eredményezett. A görög példa mintájára további adósságleírások látszanak kilátásban, amelyek még a korábban konzervatívnak számító befektetésekben utazókat (államkötvény, életbiztosítás, bankbetét) is érinthetik. A reflexszerűen beinduló mentőmechanizmusok világszerte makacsul a pénz- és adósságvolumen növelésének terhére működnek. Ezzel szemben a pénzügyi rendszer strukturális problémái (pld. a kereskedelmi bankok pénzteremtési lehetősége, az eladósodottság növekvő mértéke, a kamatos kamat rendszer időbeni végessége, az euróövezet gazdaságainak eltérő fejlettségi szintje) megoldatlanok. Mindez hosszabb távon jelentős mértékben növeli az infláció veszélyét.
 
A befektetési arany piaca világszerte és Magyarországon is jelentős bővülésen ment keresztül. A forgalmazók közötti verseny a vétel és eladás közötti marzsokat minimálisra szorította le. Egy 10 grammos aranyrúd például a legnagyobb múltú hazai forgalmazónál 122.500 forintért kapható, míg a visszavásárlási ár 120.000 forint. Vétel és eladás között tehát éppen csak 2% a különbözet (középár +/-1%), és ez a nagyobb méretű rudaknál még tovább zsugorodik is. Ennél a szolgáltatónál az adásvétel rejtett költségek, extra díjak nélkül bonyolítható le, ami olyan egyszerűvé teszi az aranybefektetést, mint a pénzváltást a valutaváltónál. Ez a hasonlat annál is inkább megállja a helyét, mint hogy az arany az elmúlt években látványosan demonstrálta az évezredeken át betöltött monetáris szerepét.
 
Befektetési aranyat venni és eladni tehát ma már nem jelent problémát Magyarországon sem. A kínálat beszűkülése ettől függetlenül időnként előfordulhat. 2008 ősze óta eddig három alkalommal ugrott meg a kereslet világszerte olyan mértékben, hogy a kisebb hazai forgalmazók készletei időlegesen kimerültek, ami az ügyfeleik számára akkor több hetes várakozást jelentett. Ma már egyre kevésbé kell ettől tartani, miután az aranytermékeket gyártó finomítók növelték a kapacitásaikat, és azóta a forgalmazók is jobban készleteznek. Mindazonáltal mind a forgalmazók üzleti modelljében, mind a befektetői igényekben lehetnek eltérések, amelyeket az aranyvásárlást tervezőknek még a következő őszi roham előtt érdemes letisztultan számba venniük.

1. Spekulatív vagy konzervatív aranyvásárlás, fizikai vagy papír-arany
 
Az arany árfolyama erős kilengésekre képes. Annak, aki időben csak rövid távra tervezi a befektetését vagy értékpapírosított formában vásárol valamilyen tőkeáttételes „papír-arany” befektetési terméket (certifikát, határidős kontraktus stb.), komoly veszteséggel is számolnia kell. A sárga nemesfém értékkonzerváló tulajdonsága ellenben csak hosszú távú befektetői horizont és a fizikailag birtokba vehető arany esetén érvényesül igazán. Ennek kapcsán lényegi szempont, hogy egy arany rúd vagy érme nem tud csődbe menni, hiszen az értéke nem függ harmadik fél követelésétől, és nem áll vele szemben másvalaki tartozása sem, vagyis semmiféle nem-teljesítési kockázat nem fenyegeti. Ezzel szemben a csak befektetési jegyen és idegen őrzésben nyilvántartott aranytulajdon az értékpapír kibocsátójának csődkockázatával terhelt befektetési termék. „Békeidőben” ez a kockázat vállalhatónak tűnhet, a spekulatív befektető pedig tudatosan vállalja az árfolyamesésből származó veszteséget. A konzervatív motivációval képzett aranytartalék azonban a fizikai arany hosszútávú akkumulációját jelenti.

2. Aranyvásárlás együtt úszva az árral
 
Aki akkor vesz aranyat, amikor már mások is ezt teszik, az már csak a robogó szerelvényre tud felugrani. Aki viszont rendszeresen, több részletben és az éppen aktuális árfolyamtól függetlenül teszi ezt, annak megadatik, hogy átlagolja az aranya bekerülési árát. A csúcson beszállni a legdrágább és legkevésbé kifizetődő stratégia.
3. Aranyvásárlás spontán, tájékozódás nélkül
 
Mielőtt valaki bármilyen formában aranyba fektetne, tájékozódjon a „termék” tulajdonságairól, annak „szokásos” piaci áráról és az értékesítő megfelelőségéről a forgalmazást illetően. A marzs, a vétel és az eladás közötti középárhoz képest számított felár egy beszédes mutató. A mostani normál piaci körülmények között egy 2 grammos rúdnál +/-5%, 10 grammnál +/-3%, 100 grammnál +/-2,5% az elfogadható felső határ. Ennél nagyobb árrést az ügyfélnek nem indokolt lenyelnie. De egy forgalmazó szakmai hozzáértésének alapvető és gyorsan ellenőrizhető jele az is, hogy értékesít-e Áfa-mentesen egy grammos rudacskákat. Amennyiben igen, azzal megszegi ugyanis a hazai adó jogszabályokat.

4. Hol szabad aranyat venni és hol nem
 
Például egész biztosan nem az utcán és nem a péknél, nem pszichikai kényszer és nem rámenős üzletkötő hatása alatt. Az utóbbi évek számtalan új szereplőt csábítottak a piac kínálati oldalára, amelyek között átverés szagú üzleti stratégiák is megjelentek. A befektetési arany hazai piacának egyik legnagyobb hibája a szabályozottság és a felügyeleti szervek hiánya. Ennek eredményeként meghökkentő nyíltsággal tevékenykednek még piramis-rendszerben szerveződő MLM-es hálózatok is, nem is beszélve az elégtelen szolgáltatási színvonalat kínáló vagy a legalapvetőbb nemesfémes szakmai kompetenciákkal sem rendelkező önjelölt befektetési tanácsadókról és piacot váltó hitel- és biztosításközvetítőkről.

5. A megfelelő aranytermék kiválasztása
 
Már az arany vásárlásakor gondolni kell a majdani eladásra, de magától értetődik az is, hogy a jövedelemmel is egészséges arányban kell állnia az aranyban elhelyezett megtakarításnak. Aki például egy fél kilós aranytömböt vásárol, az a jövőben is csak egyben tudja eladni azt, és ez nem biztos, hogy megfelel majd az igényeinek. A kisebb méretek sokkal praktikusabbak lehetnek, és a befektetési érméket (pld. a dél-afrikai Krugerrand) is érdemes megfontolni. Azok nemzetközi elfogadottsága ugyanis jobb lehet egy európai finomító aranyrúd termékénél. Továbbá az Arany Világtanács ajánlása szerint a megtakarítások 5-10%-ig célszerű aranyban tartalékot képezni.