Elkerülhető a behajtási költségátalány megjelenítése
Ptk. szerint a késedelmesen fizető fél a késedelmi kamaton túl köteles megfizetni a behajtással kapcsolatos valós vagy vélelmezett költségeket is, ennek mértéke - a megkésett összeg nagyságrendjétől és a behajtással kapcsolatosan felmerült tényleges költségektől függetlenül - legalább 40 eurónak megfelelő forintösszeg, amelytől a felek csak felfelé térhetnek el.
A hivatalos álláspontok szerint a behajtási költségátalány a számviteli elszámolás szempontjából tartozásnak minősül a kötelezettnél, ezért tartozásként kell kimutatni a könyvekben akkor is, ha a jogosult azt nem követelte az adóstól - ismerteti közleményében a nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat. A hitelező oldalán viszont csak akkor kell a behajtási költségátalányt az egyéb bevételek között rögzíteni, ha azt a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezték. Bohus Gabriella, a Mazars auditpartnere szerint, bár az év végi zárások már javában folynak, nincs biztos "recept" a tanácsadók és a könyvvizsgálók tarsolyában arra, hogyan járjanak el helyesen a behajtási költségátalány számviteli kezelésekor.
Problémás például a számviteli elvekkel összhangba hozni, hogy a behajtási költségátalányt akkor is ki kell mutatni az egyéb ráfordítások között a kötelezettségekkel szemben, ha az eddigi, több mint egyéves tapasztalatok alapján a költségátalányt ténylegesen terhelő vállalkozások száma elenyésző. Mivel nyilvánvaló, hogy ennek a töredéke sem fog ténylegesen felmerülni, így a könyvekben nem valós ráfordítások jelennek meg - mutatott rá a szakértő. A Mazars arra kérte ügyfeleit, számolják ki a fizetési késedelem miatt keletkezett behajtási költségátalány összegét függetlenül attól, hogy a jogosult érvényesíteni kívánja-e vagy sem.
Bohus Gabriella szerint meglepő eredmények születtek, elsősorban azoknál a vállalkozásoknál, amelyek nagyszámú beszállítóval dolgoznak, a banki költségek optimalizálása miatt utalásaikat meghatározott időközönként (például hetente) végzik, vagy fizetési nehézségekkel küzdenek. Hozzátette: azok a társaságok sem "védettek", amelyek törekednek a fizetési határidők betartására, hiszen jelentős számlaforgalom mellett a rövid idejű csúszások miatt óhatatlanul nagy - akár tízmilliós összeg is - lehet a behajtási költségállomány.
Egy közel 50 ezer darabos számlaforgalmat bonyolító ügyfélnek, amely fizetési kötelezettségeinek igyekszik rendben eleget tenni - az informatikai rendszerből származó kimutatás alapján - mintegy 300 millió forintot kitevő késedelem miatti kötelezettsége keletkezett. Hozzátette: a lekért adatállományból nem szűrték ki azokat az összegeket, ahol hétvégére esett a fizetési határidő, ami további indokolatlan adminisztrációs terhet jelentett volna. Vannak olyan társaságok is, amelyek "jó tanuló" módjára kiszámítják és lekönyvelik ráfordításként a behajtási költségátalány összegét, mivel ez - a jogosult lemondó nyilatkozatáig, vagy ennek hiányában az elévülési határidőig - ideiglenesen csökkenti az adóalapot.
Ezt viszont általában a külföldi anyavállalatok nem támogatják. Ha a beszámoló szempontjából az összeg jelentős, és a jogosult eddigi gyakorlata alapján vélelmezhető, hogy nem tart rá igényt, a szakértő szerint a NAV álláspontját követve nem valós kötelezettséget mutatnának ki a könyvekben, ami sértené a megbízható és valós kép kialakításának alapelvét. A Ptk. szerint a felek közötti megállapodásban a behajtási költségátalány kizárása, vagy 40 eurónál alacsonyabb összegben történő meghatározása nem alkalmazható, ezért az egyetlen megoldás az, ha a jogosult nyilatkozatban mond le róla, állítja a Mazars.
Ehhez jelenleg az tűnik a legcélravezetőbbnek, ha az érintett
cégek - adott fordulónapra - teljes körű egyenlegegyeztetést végeznek, melynek során formalevélben nyilatkoztatják a partnerüket, hogy a meg nem fizetett költségátalány iránti igényükről, illetve annak összegéről kifejezetten és visszavonhatatlanul, ellenérték nélkül lemondanak. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell azt a kijelentést is, hogy a vállalkozás által a fordulónapig teljesített fizetéseket a számlakövetelések tőke összegére számolták el.
Bohus Gabriella szerint ez utóbbi azért fontos, mert a Ptk. szerint "ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt - ha a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel - elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni". Azaz, nyilatkozat híján azt vélelmezheti az adóhatóság, hogy a törvényben meghatározott sorrend szerint elsőként a behajtási költségátalányt fizette meg a cég.
Ha a jogosult nem akar lemondani a behajtási költségátalány összegéről, de úgy rendelkezik, hogy a kötelezettől befolyó összeget a főkövetelésre számolja el, annak hiánytalan teljesítésével pedig további követelése nincs az ügylettel kapcsolatban, akkor - az adóhatóság álláspontja szerint - sem a behajtási költségátalányt, sem annak érvényesítéséről való lemondást nem kell könyvelni. Bohus Gabriella szerint a teljes körű egyenlegközlés, azok nyomon követése és feldolgozása természetesen így is jelentős többletmunkát jelent a pénzügyi osztályoknak, de így a cégvezetők elmondhatják, hogy megfelelnek az európai irányelvet átültető Ptk.-nak és az azt értelmező szabályozó hatóságok komplex elvárásainak.
