Euribor, avagy mit mutat a válsághőmérő - ELEMZÉS
A kereskedelmi bankok a hosszú lejáratú kintlevőségeiket részben - napi szinten - a bankközi piacról finanszírozzák, ezért a bankközi kamatszint elég jó hőmérője annak, hogy milyen a hitelpiac általános, sőt, a szélesebb gazdaság egészségi állapota. Az Euribor csütörtökön 1,087 százalékra emelkedett a szerdai 1,083 százalékról az Európai Unió bankszövetségének ármegállapításában.
Az euróövezeti bankközi kamat messze van még minden idők csúcsától, a 2008. október 9-én elért 5,393 százaléktól. Akkor tört ki ugyanis a nagy nemzetközi pénzügyi pánik, és a bankok gyakorlatilag beszüntették a rövid lejáratú finanszírozást: nem volt kínálat. Az EKB néhány nappal később kezdte a kamatcsökkentést 4,25 százalékról, tavaly májusra eljutva a ma is érvényes 1,00 százalékhoz.
Ám emlék már csak minden idők mélypontja, a 0,634 százalékos háromhónapos Euribor is, ahová tavaly március 31-én süllyedt az euróövezeti bankközi kamat. A Euribor a bankok kölcsönzési kedve, azaz kínálata, az Európai Központi Bank (EKB) alapkamata és a bankok alapkamat-várakozásai, valamint a kereslet háromszögében alakul. A Euribor mélységi rekordjai nem a piac megnyugvását jelezték, hanem főleg azt, hogy a gazdaság szereplőinek hitelkereslete és hitelfelvevő képessége csekély, a bankok rövid távú finanszírozási szükséglete tehát kicsi volt, és azt is inkább az EKB-tól fedezték olcsón.
A központi bank pénzkínálata nagy volt, a piaci kereslet meg gyenge. Ám a mostani hőemelkedés megint nem jelez jót. Az eurót stabilizálta, hogy az utóbbi időben sikeresek voltak a piacon árgus szemekkel figyelt spanyol, portugál, olasz államkötvény-kibocsátások. Itt érhető tetten az egyik baj: még mindig meredeken nő a közszféra, vagyis a mérhetetlenül felduzzadt államháztartási hiányok hitelfinanszírozása. A közszférának nyújtott hitelek állománya decemberben még mindig 12,0 százalékkal nagyobb volt az euróövezetben az egy évvel korábbinál, és ez óriási növekedés, még akkor is, ha az EKB utolsó statisztikája szerint az ütem enyhült a novemberi, évi 13,3 százalékos növekedéshez képest.
A "boldog békeidőben", 2006. decemberben az euróövezeti államháztartások hitelfinanszírozása 4,8 százalékkal kisebb, 2007. decemberben 2,3 százalékkal kevesebb volt az EKB statisztikái szerint, mint egy évvel azelőtt, ám 2008. decemberben 3,1 százalékkal, 2009. decemberben már 11,2 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit. Ez az egyik ok, amiért a bankközi kamat nő. Ám ez fék meg is látszik a gazdaság finanszírozásán és a többi hitelfelvevő helyzetén.
Ugyancsak az EKB statisztikájából látható, hogy az euróövezeti nem pénzügyi vállalatok euróban jegyzett kölcsöntartozása december végén 4.437 milliárd euró volt, 0,78 százalékkal kevesebb az egy évvel korábbinál. A válság előtti jobb időkben nemegyszer évi 15 százalék körül is nőtt ez az összeg. December folyamán ezek a vállalatok 293,3 milliárd euró új kölcsönt vettek föl, 16,8 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel azelőtt. Meredeken, 553,2 milliárd euróról 683,1 milliárd euróra nőtt ellenben a folyószámla-tartozásuk és a lejárt hitelkártya-adósságuk, ami a fizetési fegyelem romlására vall.
Nem sokkal jobb a helyzet az euróövezeti lakossági hitelezésben sem. Az euróövezeti háztartások euróban jegyzett kölcsöntartozása december végén 5.061 milliárd euró volt, 3,96 százalékkal több a 2009 véginél. Az új lakáshitelek már szaporodtak, de az új fogyasztási hitelek még ritkultak, és az egyéb hitelekkel együtt az új lakossági kölcsönfelvétel 112,7 milliárd euróra apad decemberben az egy évvel korábbi 159,7 milliárdhoz képest. Ezen a piacon is a kényszerű túlköltekezés, hiszen a folyószámlahitelek és hitelkártya-tartozások jócskán megugrottak: 246 milliárd euróra az egy évvel azelőtti 183,9 milliárdhoz képest.
A bankkölcsönpiac helyzete nem indokolná hát a bankközi kamat emelkedését, annál is kevésbé, mivel közben az euróövezeti pénzintézetek által felszámított ügyfélkamatok az új kölcsönökre decemberben átlagosan 4,40 százalékon voltak az egy évvel korábbi 4,74 százalék helyett a lakossági hitelezésben, illetve stagnáltak a vállalati hitelezésben: átlagosan 3,41 százalékon voltak az egy évvel korábbi 3,40 százalék helyett. Ráadásul közben az EKB is folytatja még a korlátlan refinanszírozási árveréseket, azaz minden kérelmet teljesít alapkamatán. Csakhogy a bankközi kamat a bankok hosszabb távú kamatvárakozásait is kifejezik.
Az EKB a csütörtöki döntésével újfent szilárdan tartotta rekord alacsony, egy százalékos alapkamatát, de vezetői egy ideje dörgedelmes figyelmeztetéseket adnak közre az inflációs veszélyről. Az euróövezetben a tizenkét havi infláció januárban 2,4 százalékos volt az EU statisztikai hivatalának első becslése szerint a decemberi 2,2 százalék után. Az infláció 2008. november óta először most decemberben emelkedett 2 százalék, vagyis az EKB riadóküszöbe fölé. A tizenkét havi maginfláció azonban decemberben harmadik hónapja maradt 1,1 százalékon - a fő adatot az energiatermékek átlagosan 11 százalékos évi drágulása emelte meg.
Az EKB tehát rákényszerülhet a kamatemelésre - számos elemző mind előbbre hozza ennek eshetőségét, egyesek szerint már nyáron lehetséges -, miközben a pénz drágítása nem fog használni a nagyrészt külső forrásból származó energia, vagyis az importált infláció ellen, de lefékezheti az igen lassan bontakozó gazdasági növekedést, amelynek törékenységét jól jelzi a hitelpiac alakulása. Ezt a nagy dilemmát jelzi mostanában a Euribor hőmérője. (MTI)
