Ingerszegény környezetben kifulladó aranyár
Az elmúlt héten egyszerre két osztályzattal rontotta a Standard & Poors hitelminősítő Spanyolország adósbesorolását a spanyol gazdaság egyre súlyosabb állapotára hivatkozva. A recesszió egyre mélyül, az államháztartási hiányt minden próbálkozás ellenére sem sikerül lefaragni, a spanyol munkanélküliségi ráta még a görögnél is siralmasabb, 25% feletti, és az elégedetlenség is fokozódik a lakosságban. Ezzel a leminősítéssel már csak egy fokozat választja el az ibériai országot a bóvlinak számító, vagyis befektetésre nem ajánlott kategóriától. Így egyre nő a valószínűsége annak, hogy a madridi kormány fizetőképessége fenntartásához előbb vagy utóbb nemzetközi pénzügyi segítséghez folyamodhat. Ebben az esetben az Európai Központi Bank kénytelen lesz beváltani korábbi ígéretét, és elkezdheti vásárolni a spanyol államkötvényeket. Ezzel az euróválság még tovább mélyülne, ami valószínűleg erősítené Európában az aranyba menekülő tőkemozgásokat.
A gazdasági mélyrepülésben nincsen egyedül Spanyolország. A Nemzetközi Valutaalap legfrissebb Világgazdasági Kilátások kiadványa szerint az euróövezetben az idén 0,4%-os gazdasági visszaesés várható, de visszább vette a szervezet a korábbi 3,5%-ról 3,3-ra a világgazdaság egészére vonatkozóan is az éves GDP-növekedési kilátásokat. A jegybankok újonnan útnak indított likviditási programjai legkorábban 2013-ban fejthetik ki hatásukat, a javulás mértéke azonban akkor is csak szerénynek mutatkozhat. A fejlett gazdaságokban az utóbb 50 évben a növekedés üteme amúgy is egyre visszafogottabban alakul. A lanyha konjunktúra tükrében viszont annál fenyegetőbb méreteket öltenek az éppen ezekben az országokban falhalmozott adóssághegyek.
Amerikában például az állam és polgárai az éves nemzeti össztermék (GDP) 3,3-szorosvál vannak eladósodva. Az adósságcsapdából eddig csak a lakosságnak sikerül úgy ahogy kikecmeregni azáltal, hogy most alig vásárol ingatlant, nem vesz fel újabb hiteleket és a tartalékait felhasználva törleszti a korábbi kölcsönöket. Az állami szféra ezzel szemben nem csak hogy messze van attól, hogy saját adósságbombáját hatástalanítsa, hamarosan még élesedhet is a gyújtószerkezet, ha az év végéig nem lesz képes önmaga megrendszabályozására. A borús képnek ezen belül már csak egy szelete, hogy az amerikai jegybank, a Fed a washingtoni költségvetés legnagyobb hitelezője, miután maga vásárolt fel korábban állampapírokat, de teszi ugyanezt most a bankok által kibocsátott kötvényekkel is. Ahogy a Fed mérlegfőösszege ennek következtében megsokszorozódik, úgy áramlik friss pénz a rendszerbe, megtalálva az utat a tőkepiacokra, nem utolsó sorban ezen belül is az arany piacára.
Erről tanúskodik az aranyba fektető tőzsdén kereskedett alapok (ETF-ek) betétállományának alakulása is. Ezek legnagyobbika a világban, az SPDR Gold Trust már 1.340,52 tonna aranyat tárol ügyfelei megbízásából aktuálisan, ami rekordmennyiségnek számít. Az év eleje óta csaknem 100 tonnával hízott egyedül ennek a társaságnak az aranykészlete, amelyet ha országok aranytartalékával állítanánk egy sorba, akkor a hivatalosan közzétett kínai aranykészleteket is megelőzve a hatodik helyet foglalná el a világban.
Mégis éppen akkor, amikor számtalan jel utal arra és a legtöbb elemző is úgy vélekedik, hogy a sárga nemesfém árfolyama további emelkedés előtt áll, indokolt emlékeztetni arra, hogy az arany árfolyama nem egyirányú utca. Az emelkedésbe szükségszerűen ékelődnek be korrekciók. Egy évvel ezelőtt járt már a jegyzés Londonban az arany fizikai piacán 1.900 dollárnál, az azonnali kereskedésben pedig a fölött is. Ezt követően csaknem 1.500 dollárig zuhant vissza egy uncia árfolyama. Főleg az amerikai fizetőeszköz hogyléte képes mozgatni a nemesfémet: ha a dollár erősödik, azt megsínyli az arany ára. A „zöldhasú” felértékelődése ugyanis hagyományosan árcsökkenést okoz a dollárban denominált eszközök piacán. Emellett a magasra szárnyaló aranyár mindig kiválthat egy-egy emelkedési ciklus tetején technikailag indokolt profitrealizálást a spekulatív befektetők táborában. Ezek a korrekciók természetes velejárói egy egészségesen emelkedő trendnek, így az arany esetében is többször előfordultak az elmúlt több mint egy évtizedben, igaz, ez idáig mindig csak átmenetinek bizonyultak.
Arany, ezüst – technikai elemzés
Kiszámíthatóan érkezett az elmúlt héten egy kisebb visszarendeződés az arany árfolyamában. Az 1.750 dollár környéki támaszszint tavaly decemberi valamint idén februári lokális csúcsokra vezethető vissza, és bár most nem került sor az igénybevételére, máris biztos kapaszkodónak ígérkezik egy további lecsorgás meggátolásában. Szeptember végén a konszolidáló árfolyam egyszer már tesztelte ezt a magassági szintet, majd innét fordult vissza észak felé 1.800 dollár irányába. Amennyiben a továbbiakban szükség lesz rá egyáltalán, és tartani tudja magát ez a technikai támasz, úgy ebből a magasságból egy újbóli gyors támadás indulhat a kerek árfolyamérték feletti tartomány meghódítására. Ellenkező esetben 1.730, rosszabb esetben 1.710 dollár jelenthet megállót a kurzus további lemorzsolódásában. Legkésőbb innét azonban már ismét lendületes visszaemelkedés várható az arany árában.
Az ezüstnél kiemelt figyelmet érdemel a 33,85 dolláros árfolyamérték, ahol jelenleg is tartózkodik a nemesfém jegyzése, és amely az éppen aktuális technikai támasznak is megfelel egyben. Felső magassági korlát tekintetében ugyanakkor 34,85 dollárnál volt az utóbbi időben az árfolyam teteje. Ebben az egy dolláros sávszélességben tartózkodik a kurzus immár szeptember közepe óta. A sávból lefelé kiesve 33, sőt az ezüst volatilitásra való hajlamát ismerve 32,50 dollárig is szakadhatnának a jegyzések anélkül, hogy ezzel a rövidtávú emelkedő trend mögé máris kérdőjelnek kellene kerülnie. Egy ellenkező irányú kitörés a sávból 34,85 dollár fölé egyelőre még csak az emelkedő tendencia újbóli felvételét jelentené. A 37 dollárt célba vevő, ismét magára találó erős dinamikáról pedig csak 35,42 dollár fölé szaladó ezüstár esetén lehet majd beszélni.
