Külföldi sajtó Magyarországról - Neue Zürcher Zeitung
Az orbáni gazdaságpolitika kétségtelen sikereként könyveli el a szerző a mély recesszió leküzdését, egy mérsékelt gazdasági növekedés megindítását, az államháztartási hiány szintjének a maastrichti kritériumoknak megfelelő, a hazai össztermék 3 százaléka alá szorítását, valamint azt, hogy az EU megszüntette az országgal szemben a túlzottdeficit-eljárást. Ugyanakkor megemlíti: Brüsszel bírálta a magyar kormányt amiatt, hogy a konszolidációs intézkedések átmenetiek, és különösen heves kritikát váltottak ki a szektorális különadók és a bankadó, amelyek az EU szerint torzítják a versenyt és káros hatással vannak a befektetésekre és a hitelezésre. Megjegyzi, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) is azt állapította meg 2014-es jelentésében, hogy a különadók ártanak az adórendszer kiszámíthatóságának.
A szerző szerint ugyanakkor a különadók az orbáni unortodox gazdaságpolitika magját képezik, amelyekben a kormány különös kreativitást mutatott: több mint 20 fajta adót vezetett be az elmúlt négy évben. A legnagyobb megterhelést a bankadó jelenti, amely megnégyszerezte a bankok adóterhelését. A bírálatok ellenére a kormány az eredetileg határidőhöz kötött, átmenetinek szánt bankadót meghatározatlan időre meghosszabbította - írta a szerző. A lap által megkérdezett Dietmar Meyer, a Budapesti Műszaki Egyetem Közgazdaságtani Tanszékének professzora elismerte, hogy a rendszerváltás után a bankok nagy profitokat vághattak zsebre a laza jogszabályoknak köszönhetően, és most megpróbálják ügyfeleikre hárítani a terheket.
Az orbáni gazdaságpolitika fő vesztese Meyer szerint az alsó középosztály, az egykulcsos adó is a magas jövedelműeknek kedvez. Sandor Richter, a Bécsi Nemzetközi Gazdaságösszehasonlító Intézet (WIIW) Magyarország-szakértője arra hívja fel a figyelmet, hogy növekszik az olló a szegények és gazdagok között, és a remélt eredmény - a belső kereslet növekedése - elmaradt. Ezt a célt szolgálná a rezsicsökkentés is, amely csak kis részben függ össze a világpiaci árak mérséklődésével, inkább választási ajándék - állapítja meg. Összességében pozitívan értékeli a közmunkaprogramot, de megjegyzi, hogy a kormány kozmetikázza általa a munkanélküliségi adatokat.
Összegzése szerint a kormány sok ígéretét nem tartotta be, az Orbán által ígért 5-7 százalékos növekedés elmaradt, és a visegrádi négyeken belül a növekedés tekintetében Magyarország az utolsó, és ez a WIIW előrejelzése szerint a következő két évben is így marad. Felrója az Orbán-kormánynak a jogbizonytalanságot, és politikáját inkább eklektikusnak, semmint unortodoxnak nevezi, amelyben keverednek a liberális (szociálpolitika, egykulcsos adó) és az etatista elemek (oktatás- és kultúrpolitika). Ezek okos kombinációja nem lenne problematikus, ha átgondoltan és következetesen valósítanák meg, de a kormányzati lépések improvizatívnak tűnnek. Mindazonáltal alapvetően helyesnek tartja a külfölditől a hazai teljesítmény felé fordulást, és megállapítja, hogy Orbánnak nem volt más lehetősége, mint unortodox eszközök alkalmazása, mert a hagyományos gazdaságpolitika a rendszerváltás utáni években nem működött. ( MTI)
