Visszaszámlálás indul: a cégeknek fel kell készülniük a kvantum-korszak kockázataira

Azok a vállalatok, amelyek már ma átlátják, milyen adatokat kezelnek és hogyan működnek rendszereik, időben felkészülhetnek erre. A mesterséges intelligencia gyors ütemben alakítja át az üzleti modelleket, a folyamatokat és az informatikai környezetet. Miközben azonban a vállalatok még azon dolgoznak, hogy az MI-t biztonságosan beépítsék alapvető üzleti folyamataikba, már körvonalazódik a digitális bizalom következő nagy kihívása: a kvantumszámítástechnika.

A vállalatok számára ezért már nem csupán az a kérdés, milyen technológiákat kívánnak használni. Legalább ennyire fontos, hogy digitális infrastruktúrájuk kellően stabil, biztonságos és alkalmazkodóképes-e ahhoz, hogy lépést tartson a technológiai változásokkal – azokkal is, amelyek már most zajlanak, és azokkal is, amelyek teljes hatása csak később válik érzékelhetővé.

A kiberreziliencia így a technológiai átalakulás egyik alapvető feltételévé válik. Minél több új technológia épül be a vállalatok kulcsfontosságú folyamataiba, és minél önállóbban működnek a rendszerek, annál fontosabb, hogy az innováció és a biztonság kéz a kézben járjon.

A biztonság többé nem lehet olyan ellenőrzési szempont, amely csak egy technológiai projekt végén kerül elő. Már a kezdetektől a technológiai architektúra és a működési modell részének kell lennie. A kiberreziliencia pedig többet jelent a támadások elleni védelemnél: azt a képességet is magában foglalja, hogy az üzletileg kritikus rendszerek változó körülmények között is megbízhatóan működjenek.

Ehhez a technológiai zavarok és fenyegetések korai felismerésére, az azokkal szembeni ellenálló képességre, valamint arra is szükség van, hogy egy esetleges incidens után a működés a lehető leggyorsabban helyreálljon.

Mit tanít nekünk ma az MI?

A mesterséges intelligencia jól példázza, milyen gyorsan támaszt új követelményeket a technológiai fejlődés a bizalom és az irányítás terén. Az MI-rendszerek egyre inkább képesek elemezni, tervezni és önállóan cselekedni. Ahogy az MI a támogató szerepből az önálló cselekvés felé mozdul el, úgy válik egyre fontosabbá a döntések nyomon követhetősége, a felelősségi körök tisztázása és a kötelező érvényű működési szabályok meghatározása.

A Kyndryl People Readiness Report 2026 adatai jól mutatják ezt az ellentmondást. A megkérdezett vezetők 81 százaléka arra számít, hogy az MI-ügynökök a következő egy éven belül fontos döntéseket hoznak majd a szervezetükben. Ugyanakkor mindössze 25 százalékuk bízik az emberi felügyelet nélkül működő MI-rendszerekben.

Nem pusztán az számít tehát, mire képes egy technológia. A vállalatoknak azt is érteniük és szabályozniuk kell, hogyan születnek a döntések, milyen műveleteket hajthatnak végre a rendszerek, és hol húzódnak a felelősségi körök.

A technológiai fejlődés önmagában még nem jelent üzleti sikert. A biztonságot, az irányítást és a rezilienciát már a kezdetektől figyelembe kell venni. A kvantumszámítástechnika pedig új dimenziót ad ennek a kihívásnak.

Q-Day: a felkészülést már most el kell kezdeni

Az Európai Alpbach Fórum egyik központi kérdése volt, hogyan tudja Európa összeegyeztetni a technológiai innovációt, a biztonságot és a digitális szuverenitást. A Kyndryl a kvantumbiztonságról szóló saját szekcióval kapcsolódott be a helyszíni párbeszédbe.

A vita egyik kulcskérdése az volt, miért kell már ma megkezdeni a felkészülést. A kvantumbiztonság első pillantásra távoli jövőnek tűnhet, a kapcsolódó kockázatok azonban már azelőtt jelentkeznek, hogy a kellően nagy teljesítményű kvantumszámítógépek rendelkezésre állnának.

A Q-Day azt az időpontot jelöli, amikor a kriptográfiai szempontból releváns kvantumszámítógépek képessé válhatnak a kommunikációt, a digitális tanúsítványokat és a rendszerekhez való hozzáférést ma védő titkosítási eljárások feltörésére.

A vállalatok számára ezért nem feltétlenül az a legfontosabb kérdés, pontosan mikor érkezik el a Q-Day. Sokkal fontosabb annak meghatározása, hogy a ma védett adataik közül melyeknek kell öt vagy akár tíz év múlva is bizalmasnak maradniuk.

Az úgynevezett „harvest now, decrypt later” („gyűjtsd be most, fejtsd vissza később”) forgatókönyv szerint ugyanis titkosított adatokat már ma is megszerezhetnek és eltárolhatnak azzal a céllal, hogy később kvantumszámítógép segítségével fejtsék vissza őket.

Ez alapvetően megváltoztatja, milyen időtávon kell számolni a kiberkockázatokkal. Nemcsak az számít, mennyire biztonságosak ma az adatok, hanem az is, meddig kell kitartania a védelmüknek. Az érzékeny információk életciklusa ugyanis lényegesen hosszabb lehet, mint ameddig a jelenleg használt titkosítási eljárások megfelelő védelmet nyújtanak.

A vállalatoknak ezért fel kell mérniük az eltérő védelmi időtávokat, és biztonsági stratégiájukban is számolniuk kell velük.

A kvantumbiztonság így elvont jövőbeli technológiai kérdésből konkrét vezetői feladattá válik. A vállalatoknak tudniuk kell, mely adataik különösen érzékenyek, hol alkalmaznak kriptográfiai megoldásokat rendszereikben, és milyen függőségek kapcsolódnak ezekhez.

Az első lépés ezért nem az elhamarkodott átállás, hanem a kritikus adatok, rendszerek és kriptográfiai függőségek feltérképezése. Egy kriptográfiai leltár teremtheti meg az alapot ahhoz, hogy a vállalat azonosítsa a fejlesztést igénylő területeket, és célzott intézkedéseket határozzon meg.

Ehhez azonban nem elegendő pusztán felsorolni a használt titkosítási eljárásokat. Azt is látni kell, hol épül be a kriptográfia az alkalmazásokba, hálózatokba és infrastruktúrákba, mely rendszerek kapcsolódnak egymáshoz, és mely területeken van szükség hosszú távú védelemre.

Csak ez az átfogó kép teszi lehetővé a leginkább kitett területek azonosítását és a következő lépések megfelelő sorrendjének meghatározását.

Minden az átláthatósággal kezdődik

A kihívás tehát nem csupán a következő titkosítási szabvány kiválasztása. Különösen az összetett, üzletileg kritikus informatikai környezetekben kell úgy végrehajtani a változtatásokat, hogy azok ne veszélyeztessék a folyamatos működést.

A kvantumkorszakra való felkészülés ezért nem elszigetelt biztonsági projekt, hanem hosszú távú modernizációs feladat. A jól működő rendszereket azonban nem kell gyökeresen lecserélni.

A Kyndrylnél ezt a „Bridge, don’t break” megközelítés fejezi ki: a meglévő erősségeket meg kell őrizni, miközben az informatikai rendszereket úgy fejlesztjük tovább, hogy megfeleljenek az új biztonsági követelményeknek.

Nem kell mindent egyszerre átalakítani. A prioritások meghatározásánál az adatok érzékenységét és szükséges védelmi időtávját, az egyes rendszerek üzleti jelentőségét, valamint egy későbbi átállás várható ráfordításait egyaránt figyelembe kell venni.

A kvantumkorszakra való felkészülés ezért az informatikai, biztonsági és érintett üzleti területek szoros együttműködését igényli. Azt ugyanis, hogy mely rendszerekkel és adatokkal kell elsőként foglalkozni, nem lehet kizárólag technológiai szempontok alapján eldönteni.

Figyelembe kell venni azt is, milyen szerepet játszanak ezek a rendszerek és adatok az alapvető üzleti folyamatokban, és mennyi ideig kell megőrizni az érzékeny információk bizalmasságát.

Ezek alapján meghatározható, hol a legsürgetőbb a beavatkozás, és milyen sorrendben érdemes megtenni a következő lépéseket. A cél mindenekelőtt a cselekvőképesség megteremtése: a kockázatokat a szükséges védelem és annak időtávja szerint kell értékelni, majd az informatikai környezetet világos prioritások mentén, fokozatosan továbbfejleszteni.

Ha ezek az alapok rendelkezésre állnak, a vállalatok célzottabban reagálhatnak a szabványok, a szabályozási környezet vagy a technológiai lehetőségek változásaira.

Kulcsfontosságú a rugalmasság

A kvantumbiztonságot nem érdemes önmagában kezelni. A vállalatok informatikai rendszereik modernizációját arra is felhasználhatják, hogy csökkentsék az elavult kriptográfiai megoldásoktól való függőségüket és egyszerűsítsék biztonsági architektúrájukat. Emellett az informatikai rendszereknek lehetővé kell tenniük a titkosítási eljárások későbbi cseréjét is.

Ez a kriptoagilitás a kvantumkorszakra való felkészülés egyik központi eleme. A rendszereknek annyira rugalmasnak kell lenniük, hogy új kriptográfiai eljárásokat lehessen bevezetni anélkül, hogy ehhez minden alkalommal alapjaiban kellene átalakítani a technológiai architektúrát.

Nem az a cél, hogy minden jövőbeli technológiai változást előre lássunk. A kriptoagilitás azt jelenti, hogy az egyszer s mindenkorra megfelelő megoldás keresése helyett felkészülünk az új követelmények kezelésére.

A kvantumbiztonság jól példázza, mit jelent ma a kiberreziliencia: a kockázatok korai felismerését és azt a képességet, hogy az üzletileg kritikus rendszereket megváltozott körülmények között is biztonságosan lehessen működtetni.

A reziliencia képesség, nem állapot

A kvantumkorszakra való felkészülés több annál, mint felkészülés egyetlen új technológiára. Egy alapvető vezetői feladatot is példáz: az előrelátó cselekvést, a felelősségi körök egyértelmű meghatározását és a technológiai kockázatok figyelembevételét az üzleti döntésekben.

A reziliencia így stratégiai képesség, nem pedig egyszer elért állapot. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vállalatoknak ismerniük kell technológiai függőségeiket, és úgy kell irányítaniuk a szükséges változtatásokat, hogy közben a biztonság és a működőképesség egyaránt fennmaradjon.

Ma senki sem tudja pontosan megmondani, mikor következik be a Q-Day. A vállalatok azonban képesek befolyásolni, mennyire lesznek felkészültek rá.

Azok a szervezetek, amelyek már ma pontos képet kapnak adataikról, titkosítási megoldásaikról és informatikai infrastruktúrájuk állapotáról, és a kriptoagilitást is beépítik informatikai modernizációjukba, nemcsak a jövőbeli kvantumkockázatokkal szembeni védelmüket erősítik, hanem általános kiberrezilienciájukat is.

Az innovációhoz bizalomra van szükség. A bizalmat az is erősíti, ha a vállalatok még azelőtt felkészülnek a technológiai változásokra, hogy azok sürgető kihívássá válnának.