Megjelent a MAZARS 2020-as Közép- és kelet-európai Adóbrosúrája
A MAZARS kutatása szerint a vizsgált piacokon 2020-ban is folytatódik a jövedelmeket, valamint a foglalkoztatást terhelő adók és hozzájárulások csökkentése, de országonként továbbra is jelentős különbséget mutat ezek nagyságrendje. A régió az adóztatás elvében sem egységes: egyes országok – mint például hazánk is – az egykulcsos jövedelemadó mellett tették le voksukat, míg mások a jelentősen progresszív adókulcsokat tartják megfelelőnek.
A munkáltatók teljes bérköltésének régiós átlaga továbbra is megközelíti a nettó bérek 160 százalékát. Az adók és járulékok közül a munkáltatókat terhelő költségek bruttó bérekre vetített aránya átlagosan mindössze 16 százalék, de a legalacsonyabb és a legmagasabb munkáltatói járulékok között 30 százalékpontot meghaladó különbség van. Ez rávilágít az egyes adózási rendszerek összehasonlíthatóságának korlátaira is.
A munkáltatói bérjárulékok tekintetében Magyarország 2020-ra érte el a régiós átlagot. Ez az elmúlt évek fokozatos szociális hozzájárulási adó csökkentésének köszönhető. A válság miatt előrehozott – már 2020. július 1-jétől hatályos – további két százalékpontos csökkentéssel pedig még a jelenleginél is versenyképesebbé válik a hazai munkáltatói bérköltségarány.
A foglalkoztatást terhelő adókat vizsgálva ugyancsak kimutatható, hogy a régió országai a legjelentősebb szórást a bérszínvonalukban mutatják. Magyarországon a minimálbér fokozatosan – 2017 óta évről évre – 8 százalék körüli mértékben emelkedik, ugyanakkor több régiós országban – főleg az alacsonyabb kategóriából induló országok esetében – ennél lényegesen nagyobb léptékű a felzárkózás. Euróban kifejezve jelentős minimálbér-emelkedés volt tapasztalható 2020-ra leginkább Ukrajnában; a privát szektorra jellemző átlagos bérszínvonal is Ukrajnában, illetve Romániában, Bulgáriában nőtt a legnagyobb mértékben, 30 százalékot meghaladóan, de a teljes képhez tartozik, hogy a növekedésben a nemzeti valuták árfolyamváltozása is szerepet játszhatott.
A forgalmi típusú adók esetében a normál adókulcsok átlaga 20 százalék körül alakul 2020-ban a régióban. A Horvátországban és Magyarországon hatályban lévő 25, illetve 27 százalékos normál áfakulcs továbbra is különösen magasnak számít; Horvátországban 2020-ban elmaradt a korábban tervezett 1 százalékpontos csökkentés.
„A kormányzatok a digitális technológia felhasználásával próbálnak fellépni a visszaélések ellen. Magyarországon pozitív költségvetési hatással járt a nemrégiben bevezetett kötelező online számlaadat-szolgáltatás, ezért várhatóan hasonló megoldások elterjedésére lehet számítani a többi országban is” – mutatott rá Csizmadia Heléna, a MAZARS adóigazgatója.
A kormányzatok a világjárvány megjelenését megelőzően, költségvetési bevételeik tervezésekor elsősorban a lakossági fogyasztás növekedésére építettek, és ezért fokozott figyelmet szenteltek a forgalmi típusú adóknak. „A hozzáadottérték-adó az utóbbi években az állami költségvetések legfőbb bevételi forrásává vált, várhatóan ennek aránya a járvány okozta gazdasági visszaesés miatt megváltozik” – tette hozzá Csizmadia Heléna, a MAZARS adóigazgatója.
A vizsgált piacokon a társaságiaadó-kulcsok átlaga 16 százalék körül alakul, hazánkban a legalacsonyabbnak számító, 9 százalékos adó terheli a társaságok jövedelmét. A régió legalacsonyabb és legmagasabb adókulcsa között több mint 20 százalékpontos különbség mutatkozik. Az Európai Unió tudatosan igyekszik gátat szabni az adóversenynek és egységes keretek közé terelni a tagállamok nyereségadózását. Ennek fontos eszköze az Anti Tax Avoidance Directive (ATAD) jogszabály, hivatalos nevén a 2016/1164 EK Irányelv. Legtöbb rendelkezését 2019. január 1-jétől kezdődően kötelezően alkalmazzák a tagállamok.
Érdekes ugyanakkor, hogy a különböző uniós országok még az irányelv adta kereteket is mennyire másként értelmezik. Van, ahol a lehető legenyhébb korlátozást alkalmazzák – például Magyarországon –, máshol az ATAD által minimálisan megkövetelt korlátozáson is túlmutat a helyi szabályozás szigora – ezt választotta például Lengyelország is. Ugyancsak az ATAD-ra vezethető vissza az offshore (ellenőrzött külföldi társaság, CFC)-szabályok egységesítése is.
A társasági nyereségadót nézve, Litvánia és Magyarország továbbra sem alkalmaz forrásadót a tőkejövedelmekre, Albánia pedig 2019-től jelentősen csökkentette az osztalékra kivetett forrásadó mértékét. Magyarországon 2019-től elérhető a csoportos társasági adózás, amire eddig csak Ausztriában, Lengyelországban és Bosznia-Hercegovinában volt mód.
A transzferár-szabályozás már szinte mindegyik ország adórendszerében megjelent – Montenegró és Macedónia kivételével –, legutóbb Bulgária vezette be a dokumentációs kötelezettséget, ami a közelmúltban alakult át. Az OECD által előírt „country-by-country reporting” (CbCR) alapvető célja megerősíteni az átláthatóságot azzal, hogy a helyi adóhatóságok számára az adókockázatok felméréséhez szükséges információkat biztosítja.
Az egyes országok adórendszereit bemutató helyi MAZARS-irodák túlnyomó többsége szerint az adóhatóságok egyre fokozottabb figyelmet fordítanak a transzferárazással összefüggésben felmerülő kérdések vizsgálatára. „Ennek kapcsán fontos kérdés, hogyan alakítja át a járványból adódó válsághelyzet az elvárható profitszinteket, milyen mértékben kell hozzányúlniuk az árazási struktúrákhoz a multinacionális vállalatoknak, illetve mennyire támadják majd a korábbi évekétől jelentősen elmaradó adóalapmértékeket az adóhatóságok” – véli Csizmadia Heléna, a MAZARS adóigazgatója.
Fontos újdonság az is, hogy 2020-ra több országban – így hazánkban is – megjelent az ún. exit tax szabályozása is, amellyel egy üzleti tevékenység adott országból történő kivonásakor kell számolni, ha azt a transzferárszabályok egyébként nem kezelik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy adóköteles lehet az a tranzakció, amelyben egy vállalat egy teljes üzletágát külföldre értékesíti, esetleg külföldre telepíti eszközeit, ügyvezetését.
