Elfogadták a törvényt – így számolják a nyugdíjat a jövőben

Két tényező dönt: ledolgozott évek és az átlagkereset

A jövőben megállapított öregségi nyugdíjak összege két fő pilléren nyugszik:

- Az elismert szolgálati időn – vagyis azon, hogy valaki hány évet dolgozott bejelentve.

- A nyugdíj alapját képező havi átlagkereseten – amelyet az egész aktív életpálya jövedelmei alapján számítanak ki.

A nyugdíj összege nem egy fix szám, hanem az átlagkereset egy meghatározott százaléka, amely a szolgálati évek számával együtt nő. Minél hosszabb a munkaviszony, annál magasabb arány jár.

Van alsó korlát – de nem mindenkinek

A szabályozás kimondja, hogy a teljes öregségi nyugdíj nem lehet kevesebb a törvényben rögzített minimumösszegnél. Ugyanakkor fontos kivétel, hogy ez nem vonatkozik azokra, akiknek a figyelembe vett szolgálati ideje nem éri el a 20 évet. Ilyenkor az alsó védőkorlát nem alkalmazható.

Ha valakinek az átlagkeresete még a minimálnyugdíjat sem éri el, akkor a nyugdíja pontosan az átlagkeresetével lesz azonos.

Felső korlát: alapesetben nem lehet több, mint a fizetés

Alapszabályként a megállapított nyugdíj nem haladhatja meg azt a havi átlagkeresetet, amelyből kiszámolták. Van azonban egy fontos kivétel.

Plusz pénz annak, aki tovább dolgozik

Aki legalább 20 év szolgálati idővel rendelkezik, betölti a nyugdíjkorhatárt, de nem kéri azonnal a nyugdíját, hanem tovább dolgozik, az nyugdíjnövelésre jogosult.

Ennek mértéke:

- minden plusz 30 nap munkáért 0,5% emelés.

Ebben az esetben a nyugdíj már meg is haladhatja az eredeti átlagkeresetet.

Mit számítanak bele az átlagkeresetbe?

Az átlagkereset számítása rendkívül részletes. A lényeg, hogy 1988. január 1-jétől kezdve vizsgálják az összes olyan jövedelmet, amely után nyugdíjjárulékot fizettek.

Ide tartoznak többek között:

- munkabérek,

- prémiumok, jutalmak,

- borravaló és felszolgálási díj (meghatározott arányban),

- egyes vállalkozói és kisadózói jövedelmek,

- ekho-s jövedelmek egy része.

Ugyanakkor nem minden pénz számít bele automatikusan. Álláskeresési ellátások, családtámogatások vagy rehabilitációs juttatások csak akkor kerülnek be a számításba, ha az az érintett számára kedvezőbb.

Fontos szabály az is, hogy a nyugdíj mellett végzett munka jövedelme már nem növeli az átlagkeresetet.

Mi történik, ha hiányosak az adatok?

Ha az életpálya egy részében nincs igazolt kereset, a jogszabály pótló megoldásokat ír elő:

- először korábbi évek jövedelmét veszik alapul,

- ha ez sem áll rendelkezésre, akkor a minimálbér harmincad részével számolnak naponta.

Ez biztosítja, hogy a nyugdíjszámítás ne akadjon meg hiányzó adatok miatt, de az összeg jellemzően alacsonyabb lesz.

Nettósítás és értékkövetés

A korábbi évek kereseteit:

- csökkentik a korabeli járulékokkal és adókkal,

- majd felértékelik a nemzetgazdasági nettó átlagkereset növekedésével.

Ez azt jelenti, hogy egy régi fizetés nem névértéken, hanem mai szintre hozva számít bele.

Magas keresetnél jön a „levágás”

A törvény beépít egy felső korlátozó mechanizmust is. Ha a kiszámított havi átlagkereset:

- 372 000 forint felett van, akkor

- a 372 001–421 000 Ft közötti résznek csak 90%-át,

- a 421 000 Ft feletti résznek pedig már csak 80%-át veszik figyelembe.

Ez gyakorlatilag egy progresszív nyugdíjplafon, amely mérsékli a nagyon magas keresetek nyugdíjba történő átfordulását.

Összegzés: kiszámíthatóbb, de szigorúbb rendszer

Az elfogadott szabályozás alapján a jövő nyugdíja:

- szorosabban kötődik a ledolgozott évekhez,

- részletesen vizsgálja az egész életpálya jövedelmeit,

- jutalmazza a továbbdolgozást,

- ugyanakkor felső korlátokkal fékezi a kiugróan magas nyugdíjakat.

A rendszer üzenete egyértelmű: aki hosszú ideig, folyamatosan és bejelentve dolgozik, az kiszámíthatóbb nyugdíjra számíthat – de csodákra senki sem számíthat automatikusan.