Súlyos adósságproblémával küzd Európa
Ám vajon igaz-e, amit számos elemző, sőt, állítólag az Európai Bizottság egyes tagjai is pedzegetnek újabban? Vélik - sajtóhírek szerint -, hogy az euróövezeti központ és a periféria között a versenyképességi szakadék már akkora, vagyis deficitjei miatt a periféria számára az euró már annyira túlértékelt, hogy az a pénzügyi unió működőképességét veszélyezteti.
Az elemzők "periféria" gyanánt főleg Spanyolországot, Portugáliát, Görögországot emlegetik. A számok viszont arra vallanak, hogy az államháztartási hiányok tekintetében az egész EU-ban konvergencia tapasztalható, nagyjából mindig egy irányba, akár jó, akár rossz az az irány. Az EU jelenlegi tagjai közül 2005-ben a GDP arányában számolva államháztartási többlettel végzett 7 ország, 2006-ban 10 ország, 2007-ben 11 ország.
Az előírt 3 százaléknál alacsonyabb vagy legföljebb a GDP 3 százalékát kitevő hiánya volt 2005-ben 11 országnak, 2006-ban 12 országnak, 2007-ben 11 országnak. A "rosszak" száma hasonló ütemben csökkent: 3 százalékot meghaladó hiánya volt 2005-ben 8 országnak, 2006-ban 5 országnak, 2007-ben 2 országnak. (Az EU statisztikai hivatala által közölt számok nem adnak ki minden évben 27 tagországot, ugyanis egyes években egy-egy ország államháztartása egyensúlyban volt).
A válság szembeötlően ellentétes folyamatot indított el, de ismét egy irányba. Az EU statisztikai hivatalának adatai, illetve az Európai Bizottság utolsó becslése és előrejelzése szerint 2008-ban a 3 százalék fölötti deficitet produkáló tagországok száma 11-re ugrott, tavaly 21-re nőtt, idén 26-an lesznek, jövőre 24-re apadhat a számuk. Közben 2008-ban 3 százalék alatti hiánya volt 8 tagországnak, tavaly 6 tagországnak, idén egyetlennél (Bulgáriában) várható 3 százalék alatti deficit, jövőre esetleg már 3 országban lesz 3 százalék alatt. 2008-ban még egy tagországban többlet volt, tavaly, idén és jövőre ez sehol sem fordul elő.
Ezen belül kivételképpen Magyarország rendszeresen szembe ment az európai irányzattal. Miközben az euróövezet összesített államháztartási hiánya az összes GDP-hez képest 2005 és 2007 között 2,5 százalékról 0,6 százalékra csökkent, az egész EU átlagában pedig 2,4 százalékról 0,8 százalékra apadt, Magyarországé erős növekedés után - 2005-ben 7,9 százalék, 2006-ban 9,3 százalék - csak 5,0 százalékra csökkent.
A válság óta fordított az ábra. Az euróövezet összesített hiánya 2008-ban 2,0 százalékra nőtt, tavaly várhatóan 6,4 százalékra ugrott, idén 6,9 százalékra nő és jövőre csökkenhet 6,5 százalékra. Az egész EU átlagában a hiány 2008-ban 2,3 százalékra nőtt, tavaly 6,9 százalékra duzzadhatott, idén 7,5 százalékos, jövőre 6,9 százalékos hiányra számít a brüsszeli bizottság.
Magyarország hiánya viszont a 2008-as 3,8 százalékról tavaly csak 3,9 százalékra nőtt, idén várhatóan 3,8 százalékra és jövőre már 3 százalék alá csökken a mostani kormány forgatókönyve szerint. Mindenesetre tény, hogy az EU-beli deficitkorlát kirívó megsértése a mostani körülmények között már semmi esetre sem büntetendő eltévelyedés, hanem szinte a szabály maga.
S hogy ettől az euróövezet és az EU mégsem omlik össze, arról gondoskodik az Európai Bizottság tapintatos túlzottdeficit-eljárása. A brüsszeli bizottság, ha "határsértést" lát, köteles hivatalból megindítani az eljárást, amely alapszabály szerint pénzbüntetéssel, euróövezeten kívüli EU-tagországok esetében alkalmasint egyes támogatások csökkentésével, megvonásával járhat.
Ilyenre azonban nem volt példa az euróövezet fennállása, azaz 1999 óta. Amikor a 2000-es évek első felében Németország és Franciaország tartósan megsértette a hiánykorlátot, a brüsszeli bizottság eljárását megakasztotta, hogy a vétkesek eljárási kegyelmet kaptak a "felsőbb szervtől", az EU miniszteri tanácsától. Nem csoda, hiszen Franciaország és Németország az EU magja és részben eltartója. Hasonló kivételezésre kisebb tagállamok persze nem számíthatnak, viszont felháborodásukat lecsendesítette a deficitszabályozás 2005-ös reformja.
Eszerint már nem a rideg "3 százalék" az egyedül ügydöntő elem, hanem az államháztartási folyamatok helyes vagy helytelen irányát ítéli meg elsősorban az Európai Bizottság. Ezért történhetett, hogy például Magyarország esetében a bizottság szerdán kimondhatta: jelenleg nem lát szükségesnek további lépéseket a túlzottdeficit-eljárás keretében. Bár a mostani a legnagyobb, de azért nem az első bonyodalom az euróövezet és az EU gazdaságtörténetében.
A világsajtóban megalakulása, 1957 óta folyamatosan jósolják a közösség összeomlását, de eddig még nem omlott össze. Sőt, ami a pénzügyi uniót illeti, az 1999. január 1-én hivatalosan bevezetett euró, világkereskedelmi premierjekor, 1999. január 4-én 1,1747 dollárt ért az első kereskedés színhelyén, az ausztráliai Sydneyben. 2000 októberre 0,8225 dollárra esett, ez eddigi mélypontja.
Azóta nem egyenletesen, de megbízhatóan fölfelé vezetett az útja. A francia-német államháztartási mizéria közben visszatért a dollárparitás fölé, és eddigi abszolút rekordját, 1,6038 dolláron, a pénzügyi - még nem gazdasági - világválság kellős közepén, 2008. július 15-én érte el. Igaz, 2008-at végül alacsonyabban zárta, mint 2007-et, de tavaly már ismét erősödött. A legtöbb elemző egyetért abban, hogy a közös problémák miatt az euró árfolyama reálisabb, 1,30-1,35 dolláros árfolyam felé fog közelíteni belátható időn belül a mostani, 1,40 dollár fölötti szintekről. Az igazi gond a deficitek finanszírozása lesz, de ebben is egy cipőben fog járni egész Európa.
