Új csődtörvény kellene
Elég drámaian alakulnak az idén a csődvédelmi adatok, amelyek egyben azt is jelzik, hogy a válság korántsem ért még véget, sőt, a vállalatok körében még jó ideig szedi az áldozatokat, azaz érezteti a hatását. Ezt a megállapítást a Coface adatai is visszaigazolják. Ugyanis 2010. november végéig már megközelíti a háromszázat azoknak a cégeknek a száma, amelyek csődvédelemért folyamodtak – a válságot megelőző években ez a szám még húsz körül volt, s tavalyi év, hasonló időszakában is még „csak” 100 körül volt az adat. Igaz – tette hozzá a szakember – tavaly az utolsó negyedévben jócskán megugrott a szám, azt követően, hogy szeptemberben törvénymódosítás lépett hatályba. 2009-re az volt a jellemző, hogy főként kis- és közepes cégek kértek csődvédelmet, s csak egy-két nagy volt ebben a körben.
Egyébként az idén is hasonló a trend, s az idén is van a csődvédelmet kérők között nagy cég. Ami azért is „drámai”, mert akár sikerül a rendelkezésre álló kilencven nap alatt elkészíteni a csődgondnokkal közösen a reorganizációs tervet, s azt elfogadni, akár nem, a kisebb hitelezők, köztük a beszállítók, mindenképpen bajba kerülhetnek. Ugyanis a csődvédelem során elsőként a bankok és az adóhatóság jut pénzhez, s csak utánuk jönnek a sorban az egyéb hitelezők. Ráadásul a jelenlegi szabályok nem védik kellőképpen a kisebb hitelezőket, ugyanis a nagyoknak nem áll feltétlenül érdekükben elfogadni a reorganizációs tervet, hiszen ők – ha rendelkeznek megfelelő fedezettel - mindenképpen megkapják a pénzüket, s nem kockáztatják a kisebbek érdekében, hogy esetleg rosszabbul járjanak annak fejében, hogy mások is valami pénzt lássanak valamikor.
A Coface, mint hitelbiztosító első kézből, pontosan látja a folyamatokat, ezért is tudja vezető jogásza kimondani: a jelenleg hatályos, számtalanszor módosított csődtörvény már nem képes a kívánalmaknak megfelelően ellátni a szerepét. Már csak azért sem, mert egy sor olyan elemében nem képes szolgálni a cél elérését, amelyek elengedhetetlenek – a gazdaság talpra állásán túl – ahhoz, hogy Magyarországon is biztonságosabb legyen a cégek együttműködése, beleértve a hitelezést, a beszállítást is. A szakértő a kívánatos célok között említi azt, hogy akár a törvény szigorításával, de el kellene érni, hogy az adós ne az utolsó pillanatban értesítse a hitelezőt a problémákról. Ma ugyanis – tisztelet a kivételnek – macska-egér harc folyik e két partner között. Pedig, ha az együttműködési folyamatban mindvégig partnerként tudnának kommunikálni, akkor menet közben is lehetne megoldásokat találni, s nem feltétlenül kellene az adósnak eljutnia a csődvédelemig. Illetve, ha olyan a helyzet, akkor már menet közben lehetne csődvédelemért folyamodni.
Ehhez persze szemléletváltás kell ezen a téren– miként egyébként a vállalati élet számos más területén is. Azaz, az első és talán legfontosabb feladta az lenne az új csődtörvénynek, hogy szorosabb együttműködést kényszerítsen ki a jog eszközével az adós és a hitelezője között. Ma a hitelező ugyanis csak az éves mérlegből tud tájékozódni a partner cég helyzetéről, ez pedig messze nem védi őt. Egy másik – a nemzetközi példák alapján is helyes, követendő út a keményebb fellépés, nagyobb szigor azokkal szemben, akik csődbe visznek egy céget. Tőlünk nyugatabbra akár bűncselekménynek is számítanak, ebbe a kategóriába is belekerülnek az ilyen esetek. De nyugaton, a legtöbb helyen maga a piac is kiveti magából azokat a rosszhiszemű adósokat. Magyarországon is szükség lenne komoly szankciókra, a büntetőjogi felelősség kategóriájának a bevezetésére ezekben az ügyekben, amellett, hogy legyen mögöttes pénzügyi felelősség is a rosszhiszemű adósok esetében. Az esetleges új jogszabálynak emellett ki kellene térnie az okok felderítésére is.
Nevezetesen, hogy mi vezetett a kialakult helyzetig, hiszen csak ennek alapján lehetne megállapítani a mögöttes felelősséget, s nyílna mód a tisztességes számonkérésre. A szakértő szerint arra is elengedhetetlen szükség lenne, hogy a felszámolót ne csak az anyagi érdek vezérelje, hiszen központi szerepet játszik, s munkáján nagyon sok minden áll vagy bukik. Ezt is szabályokkal lehetne kikényszeríteni, ha már az élet ezt nem tette meg. Abban is változnia kellene a helyzetnek, hogy minden hitelező váljék érdekeltté a bajba került cég megmentésében. Ma ugyanis a legnagyobb hitelezőknek sem áll mindig érdekükben az adós megmentése. Egy–egy felszámolás esetén például, a finanszírozó bank akkor is a pénzéhez jut, ha senki más nem.
Olyan szabályozásra lenne tehát szükség, amely feloldja a nagy és kis hitelező közötti komoly ellenérdekeltséget. Mindenesetre, ha erősebb lenne a törvény, akkor minden bizonnyal kevesebb lenne a hitelező szempontjából eredménytelen eljárás – tette hozzá Kárpáti Gábor a Coface Hungary ügyvezetője, aki személyes tapasztalataira alapozva is úgy látja: a mainál sokkal több céget lehetne megmenteni megfelelő törvényi szabályozással. Ennek gazdasági hasznát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy egy-egy cég bedőlése, számos beszállítóját, hitelezőjét sodorja nagyon komoly bajba, gyakran a fizetésképtelenségig.
