Zárul az olló a fejlődők és a fejlettek között - Coface
Az idén az ország-kockázatokkal kapcsolatos legfontosabb kihívás a magánszféra eladósodottságának és a növekedés finanszírozásának a nyomon követése. A Coface nemzetközi hitelbiztosító jelenleg 156 országot minősít, közülük 28 a fejlett. Kétféle profilú fejlődést követnek kiemelt figyelemmel – az egyik Magyarországra is jellemző. Magyarország minősítése egyébként jelenleg A4-es, ami a befektetésre ajánlott kategória alja.
A tavalyi 4 százalék körüli globális növekedési ütem az idén 3,4 százalék lehet csupán – vélik a Coface szakértői. Az okok közé sorolják a magánszektor adósságcsökkentésének, a megszorító költségvetési politikák európai térnyerésének, az alapanyagárak valószínűsíthető emelkedésének, valamint a világkereskedelem lassulásának együttes hatását. Ami az egyes ország-csoportokat illeti: a fejlődők növekedése 1,8 százalékos lehet az idén (tavaly 2,3 százalék volt). Az euróövezetben mérsékelt lesz a fékeződés, a várt 1,4 százalék körüli GDP-bővülés 0,3 százalékponttal marad el a tavalyitól. A gazdasági növekedés ugyan csak mérsékelten lassul, de ezzel együtt is negatívan hat a vállalatok átlagos hitelkockázatára hívja fel a figyelmet a Coface, amelynek szakértői szerint mindaddig csak mérsékelt lesz ez a hatás, amíg a két év növekedése közötti különbség nem haladja meg a GDP 0,6 százalékát.
A válság nagy nyertesei a fejlődő országok lesznek, amelyek stabil növekedése az idén is folytatódik, bár a dinamika némileg lassul: 2010–ben a növekedés még 6,7 százalék volt, az 6,2 százalékra várják a szakértők a Coface-nál. Ám szemben az euróövezettel, ahol a magánszféra eladósodottsága államadósság kockázatot eredményezett, a feltörekvő gazdaságokat nem húzza vissza ilyen teher. Persze a feltörekvők sem immunisak a magánszektor eladósodottságával szemben. Kérdés tehát, hogyan lehet finanszírozni az idén még ebben a térségben folytatódó beruházási boomot?
Kétféle profilt kell figyelemmel kísérni az idén – vélik a Coface szakértői. Egyrészt a „lengyel-brazil”-t, amelynek jellemzője, hogy a vállalatok inkább a külföld felé adósodnak el, miután a helyi bankok túlságosan passzívak és a kamatok magasak. Ezekben az országokban mindinkább kockázatot jelent, hogy egyre több a devizában eladósodott cégek száma. Ezt a kategóriát lehetne akár „lengyel-brazil-magyarnak” is hívni – állítja Bagyura András, a Coface Hungary kereskedelmi vezetője. Mint mondja: a belföldi hitelhez jutás nálunk igen nehéz, ezért vagy devizában vagy külföldi forrásokból adósodott el a magánszféra, s az állam is rendre külföldön vesz fel hitelt, elég ha az IMF-EU-Világbank csomagra vagy éppen az utóbbi időszak külföldi kibocsátásaira gondolunk.
A másik, monitorozást igénylő profil az úgynevezett ”kínai-vietnámi”, amelynek lényege, hogy a vállalatok helyi valutában adósodnak el helyi bankoknál, amelyek azonban gyakran nem képesek megfelelően felmérni a kockázatokat. S a nagyon eladósodott, gyakran nem is transzparensen működő vállalkozások bajba kerülhetnek.
Egy új jelenségre is felhívja a figyelmet a Coface, nevezetesen arra, hogy mind erőteljesebben konvergál a fejlett, illetve a fejlődő országok kockázata. A fejlett és a fejlődő országok kockázata közötti olló szűkülését egyébként trendfordulónak ítélik. Ez a fejlődők teljesítményének stabilitásával, valamint azzal áll összefüggésben, hogy vállalkozásaik a válság idején is fizetőképesek maradtak. A fejlődők aktivitási rátája komoly és stabil, emellett erős a finanszírozási képességük is, miközben a fejlett országok kockázata nőtt. Ami az utóbbiakat illeti: a vizsgált 28 közül csak 9 tudott visszaállni a válság előtti szintre.
Általában véve pozitív, hogy tavaly több ország kockázata csökkent, mint amennyié nőtt, ami arra utal, hogy nem kell tartani úgynevezett dupla W recessziótól. Míg ugyanis 2009-ben a Coface 23 ország kockázat-besorolásán javított, vagy látott el pozitív kilátással, illetve 47 esetben minősített le vagy látott el negatív kilátással egy besorolást, 2010-ben 47 volt a pozitív, s csak 6 volt a negatív változtatás.
„Magyarország kimaradt a tavalyi besorolás-változtatásból, szerencsére továbbra is A4-es a minősítésünk, ami a hét kategória közül még 4 legjobb, befektetési szintet jelentőn belül van, igaz annak az alja” – mutat rá Bagyura, hozzátéve: „hasonlóképpen a befektetési kategória legalján található Magyarország az olyan hitelminősítőknél, mint a Standard & Poor’s, a Moody’s vagy a Fitch”. Reméli, helyzetünk stabilizálódik, sőt talán még javítás is bekövetkezhet, amihez azonban az kell, hogy folytatódjon a hiánycsökkentés, illetve, hogy a februárra ígért reform-bejelentéseket kedvezően fogadja a piac.
„Hagyományosan az országkockázatot a fejlődő országokra értettük eddig, s arra, hogy jelentős rizikót hordoz devizában denominált eladósodottságuk. Ám az euróövezet megmutatta, hogy akkor is válságba lehet jutni, ha a jelentős külső adósság hazai valutában denominált” - mutatott rá Francois David . A Coface elnöke hozzátette: az eddigi rendszer szétesőben van, s a változások megerősítik a módszer megváltoztatására irányuló szándékainkat. A Coface valójában soha nem tett ilyenfajta különbséget a fejlődő és a fejlett ország között” – tette azonban hozzá.
Tény és való: a válság előtt a fejlett országok körében a legalacsonyabb besorolás A2 volt, miközben csak 9 fejlődő országnak volt ilyen vagy ennél jobb minősítése. Tavaly a fejlettek közül a legrosszabb minősítés A4 volt, miközben 27 fejlődő ország – köztük Kína, Törökország, Brazília, India és Lengyelország – besorolása egyezett meg ezzel, illetve volt jobb ennél, s rendelkezik jelenleg kedvezőbb minősítéssel, mint Görögország, Írország vagy Portugália, amelyek – akár magán-, akár állami - adósságbuborékba kerültek. Törökország például jelenleg csak egy osztályzattal marad el az Egyesült Királyságtól, de Lengyelország jobbal rendelkezik Írországnál.
Magyarország számára az egyik legnagyobb kockázat jelenleg éppen ezzel áll összefüggésben – derül ki Bagyura András szavaiból. „Mint fejlődő ország nem képes csatlakozni ahhoz a csoporthoz, amely közelít a fejlettekhez mind megítélésben, mind kockázatban, mind gazdasági teljesítményben. Ebből a szempontból is nagyon fontosak lesznek a várva várt februári kormányzati reform-bejelentések, amelyek megmutathatják, sikerül-e a magyar gazdaságnak is olyan pályára állnia, amely csökkenti a leszakadásunkat az erőteljesen konvergáló országokhoz képest”. Bagyura Lengyelországot és Észtországot említi követendő példaként.
