A föderalizmus kőkemény kérdése: mi legyen a gyémántokkal?
Már lassan féléve, hogy a Transparency International nyílt levelében arra kérte az Európai Uniót, hogy helyezze az orosz Alrosa gyémántbányászati vállalatcsoport termékeit is a szankciós listára. A részben állami tulajdonú orosz cég a gyémántpiac vezető vállalata, és a forgalmazott gyémántok mintegy egyharmadát biztosítják.
Az EU valószínűleg megfontolta az intézkedést, ám úgy tűnik, hogy a remények ellenére mégsem vezették be az orosz gyémántok importjának tilalmát. A belga miniszterelnök is „véres gyémántoknak” nevezte a drágaköveket, az Egyesült Államok már több hónapja kivetette ezt a szankciót. A EU februárra tervezi a tizedik uniós szankciós csomag bevezetését, mintegy megemlékezve Ukrajna megtámadásának egyéves évfordulójára. Úgy tűnik, hogy a várakozások és az ágazati versenytársaktól érkező nyomás ellenére az orosz gyémántok most sem kerülnek a szankciós listára.
A drágakövek importjára bevezetett tilalom a miniszterelnök szavai ellenére mégiscsak Belgiumban akad el, pontosabban Antwerpen környékén. A világon egyedülálló módon, ebben a városban működik négy gyémántbörze: a Diamantclub van Antwerpen, Beurs voor Diamanthandel, Vrije Diamanthandel és az Antwerpsche Diamantkring. Viszonyításként: az Egyesült Államok ötven államában mindössze két hasonló gyémántbörze működik. Az antwerpen-i börzék felét több mint 100 éve (1885-ben és 1904-ben) alapították, az utolsó két börze élete viszonylag új, hiszen azokat 1928-ban és 1929-ben jegyezték be. Egyes források szerint azonban a város már több mint 500 éve a gyémántkereskedelem központjának számít.
A város négy gyémántbörzéje mintegy 1700 gyémánttal kereskedő cégnek ad teret. E cégek révén a világon forgalmazott csiszolatlan gyémántok 85 százaléka Antwerpenben cserél gazdát, de a csiszolt gyémántok felét is itt adják-veszik. A vállalatoknak megközelítőleg 4500 gyémántkereskedőjük van és közvetlenül több mint 10 000 embert alkalmaznak. Ehhez még a biztonsági szolgálatok, testőrök, egyéb szolgáltató cégek által alkalmazottakat is érdemes összeszámolni, így Antwerpenben megközelítőleg 32 000 ember megélhetését biztosítják drágakövek. A gyémántkereskedelem értéke 2021-ben elérte az 37,23 milliárd dollárt – ez az összeg magasabb, mint Észtország vagy Lettország éves nominális GDP-je volt abban az éven. Összegezve: a gyémántkereskedelem biztosítja Atwerpen és a régió jólétét, így számukra stratégiai kérdés az orosz gyémántokkal való kereskedelem.
Az orosz gyémántok a globális kereskedelem lényeges részét teszik ki, hiszen a világ legnagyobb gyémánttermelője Oroszország, amely 2021-ben 39,12 millió karátot dobott a piacra. Ehhez képest a második helyet elfoglaló Botswana ugyanabban az évben csak 22,88 millió karátot termelt. Becslések szerint a világon 1,8 milliárd karát gyémánt van, ezekből a legnagyobb gyémánttartalékok is Oroszországban vannak, mintegy 1,1 milliárd karátnyi. Mindezekből látható, hogy az orosz gyémántok kiesése súlyosan érintené a négy belga börzét.
Amennyiben az orosz Alrosa cég ellen szankciót vetnének ki, az orosz gyémántok értékesítése megszűnne Antwerpenben, így a gyémántbörzék városa nagyon fontos jövedelemforrástól esne el. A gyémántok ellenben rendkívül gyorsan utat találnának a legnagyobb gyémánt importőr, India börzéin, a dél-ázsiai ország ugyanis a globális piac 26,3 százalékát importálja. Fontos megjegyezni, hogy India eddig nem ítélte el Oroszország Ukrajna elleni háborús cselekedeteit, és rekordmennyiségű, az európai piacokról kitiltott nyersanyagot vásárolt fel. Vagyis: valószínűsíthető, hogy India habozás nélkül vásárolná fel az orosz gyémántokat is, és ez által busás jövedelemre tenne szert. Eközben Antwerpen és Belgium elveszítené gyémántpiacából származó stabil jövedelemforrását. Vagyis az EU egy jól jövedelmező üzletet engedne át versenytársainak, miközben ő maga energiaválsággal, inflációval és demográfiai kihívásokkal küzdő. Egyértelmű, hogy ez a szankció sokkal jobban fájna az EU-nak, mint Oroszországnak.
De hogyan lehet, hogy ezek ellenére a belga miniszterelnök maga szorgalmazza a gyémántok behozatalára irányuló tilalmat? A válasz igen egyszerű, de a rendkívül bonyolult belga politikai döntéshozatali mechanizmusban kell keresni. Belgium föderális állam, ám a hatalom a szövetségi kormány és a régiók, valamint a nemzetiségek képviselői között van megosztva. Az országban összesen hét parlament van, amelyek közül bármelyik vétózhat. A régiók nagyon széleskörű autonómiával rendelkeznek, különösen a gazdasági kérdéseket illetően, és a nemzetközi együttműködéseket illetően is döntési joguk van. A szövetségi kormány a régiók képviseleteinek beleegyezése nélkül nem fogadhat el ilyen jellegű, a régiókat is érintő törvényeket. Márpedig úgy tűnik, Flandria nem szeretné elveszíteni hatalmas jövedelemforrását.
Antwerpen polgármestere, Bart Albert Liliane De Wever az Új Flamand Szövetség belga politikai párt elnöke. A párt konzervatív, jobboldali politikai elveket vall, és a belga szövetségi kormány felbontását szorgalmazzák. A párt Flandria és Belgium egyik legnagyobb pártja. Nem meglepő módon a flamand régió miniszterelnöke, Jan Jambon is az Új Flamand Szövetség tagja. Vagyis nem várható, hogy Antwerpen polgármestere és a régió miniszterelnöke eleget tesznek honfitársaik vagy a széles nemzetközi nyomásnak, és rábólintanának a belga szövetségi kormány által is szorgalmazott szankciókra, amelyek miatt az Antwerpenben megforduló gyémántok jó része kikerülne a forgalomból. A gazdasági érdekeken kívül a párt feltehetően politikai okok miatt sem döntene másképpen. Leginkább azért nem, mert a függetlenedést támogató szavazói elvárásainak is eleget kell, hogy tegyen, és egy ennyire jelentős kérdésben egyszerűen nem engedhet a szövetségi kormánynak.
A belga miniszterelnök heves szavai leginkább hangzatos retorikai fordulatok, hiszen a helyi érdekek képviselőinek beleegyezése nélkül a szövetségi kormány nem hozhat ilyenszerű döntéseket. Belgium politikai berendezkedése miatt 2016-ban egy hasonló helyzet alakult ki. Ekkor Vallónia régiója kifogásolta az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodást. A régió ellenkezése miatt Belgium eleinte nem tudta támogatni a közös uniós döntést, így az EU nem tudott egységesen fellépni. A szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséhez egyhangú döntésre lett volna szükség, amelyet Belgium nem támogathatott, így az kereskedelmi megállapodás aláírása egy rövid időre elakadt. Wallonia döntését heves nemzetközi ellenérzés követte, és egyes hírek szerint az uniós forrásoktól való elesés is felmerült. Wallonia kérésére módosítottak a szerződésen, így később Belgium is hozzájárult a támogató országokhoz, végül a szabadkereskedelmi egyezményt aláírhatták.
A belga belpolitikai helyzet előreláthatóan nem fog egyhamar változni. Jelenleg úgy tűnik, hogy most a flamand érdekek miatt nem tudja támogatni Belgium az orosz gyémántokra kivetett szankciót. Kérdéses, hogy most is fel fog-e merülni olyan, a szuverenitással kapcsolatos vita, mint amelyet a vallonok döntését követette. Talán mégiscsak van némi összefüggés egy-egy régió autonómiájának mértéke és pénztárcája között?
