A közszolgáltatások szerepének fontossága
A közszolgáltatás olyan tevékenység, melyet az állam a közös szükségletek kielégítése érdekében speciális szabályozás alá von, vagy amely önmagában közösségi szervezést igényel, függetlenül attól, hogy azt a szolgáltatást az állam vagy magánszervezet állítja elő. A közszolgáltatások megkülönböztethetők piaci és nem piaci jelleg alapján. A piaci közszolgáltatások (pl. villamosenergia-szolgáltatás) esetében alapvetően a piaci mechanizmusok érvényesülnek, fogyasztásukból bárki kizárható, a fogyasztóknak fizetniük kell a szolgáltatások igénybevételéért. A nem piaci közszolgáltatások (pl. honvédelem, közoktatás) az állam által szervezett, a köz számára nyújtott azon szolgáltatások, amelyeknél a profitorientáltság szempontja nem jelenik meg, igénybevételük ingyenes vagy nem jelentős költségű, és fogyasztásukból senki nem zárható ki.
A jó minőségű közszolgáltatások segítik a gazdaság hatékony működését, növelve más nemzetgazdasági ágak teljesítményét is. Az elemzés azt vizsgálta, hogy a nem piaci közszolgáltatások – kiemelten az egészségügy – mennyiben járultak hozzá a nemzetgazdaság teljesítményéhez, illetve melyek azok a tényezők, amelyek erre hatást gyakoroltak és az elkövetkező időszakban hatással lehetnek.
A nem piaci közszolgáltatások teljesítményének mérésére többféle megközelítés lehetséges; az értékben kifejezett gazdasági teljesítményről képet ad a GDP termeléséhez való hozzájárulás nagysága, amelyet a nemzeti számlák rendszerében, nemzetközileg egységes standardok alapján mérnek. Tekintve, hogy ezen közszolgáltatásokat nem a piac értékeli, így nem számítható ki a szolgáltatások piaci áron mért összege, emiatt a (folyó áras) kibocsátást a termelési költségek összegével fejezik ki.
A közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás, humán-egészségügyi, szociális ellátás és oktatás nemzetgazdasági ágak teljesítménye 2020-ban a GDP 14,7%-át tette ki folyó áron számítva. A humán-egészségügyi, szociális ellátás területét enyhén növekvő részarány jellemezte, a nemzetgazdasági ág GDP termeléséhez való hozzájárulása a 2010. évi 3,4%-ról 3,9%-ra emelkedett 2020-ban. Az elmúlt évtizedben a GDP növekedéséhez a három nemzetgazdasági ág teljesítménynövekedése is hozzájárult. Ez a hozzájárulás 2013-ban volt a legmagasabb (0,7 százalékpont). 2020-ban ezen ágazatok összességében -0,5 százalékponttal járultak hozzá a GDP 5 %-os csökkenéséhez. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a nem piaci közszolgáltatások statisztikailag mért kibocsátása a módszertani korlátok miatt nem tükrözi teljes egészében az ágazatok valós gazdasági jelentőségét, fejlődésének mértékét, ezért a nem piaci közszolgáltatások teljesítményének értékelésére más módszereket is szükséges alkalmazni (pl. naturáliában kifejezett output vagy eredménymutatók nyomon követése, értékelése).
A közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás, humán-egészségügyi, szociális ellátás és oktatás nemzetgazdasági ágakban összesen 3,5%-os visszaesés volt tapasztalható 2020-ban. A nemzetgazdaság egészének 5%-os visszaeséséhez képest ez a csökkenés mérsékeltebb volt, így 2020-ban ezen ágazatok GDP-hez való hozzájárulása az előző évhez képest 6 százalékponttal nőtt.
A járvány, illetve az annak kezelése érdekében hozott kormányzati, szakmai irányítói döntések egyaránt hatással voltak az egészségügyi ellátások szerkezetére, súlypontjaira, finanszírozására, az egészségügyi rendszer teljesítményére az alapellátástól a fekvőbeteg-ellátásig. Az egészségügy GDP-hez való hozzájárulását befolyásolták a forrás-átcsoportosítások, a finanszírozásban bevezetett változtatások, az ellátások leállítása vagy korlátozása, valamint a magánegészségügyi ellátásokból származó hozzáadott érték változása. A koronavírus járványnak összességében mind teljesítményt növelő hatása (pl. súlyos esetek számának növekedése), mind pedig teljesítményt csökkentő hatása is volt (pl. nem COVID-esetek számának csökkenése, halasztható műtétek leállítása), amely a teljes nemzetgazdasági ág teljesítményét is befolyásolta.
A koronavírus járvány katalizátorként hatott a digitális megoldások terjedésére, a járványidőszak tapasztalatai megerősítették, hogy a magas szintű digitalizáltság mind a közszolgáltatások elérhetőségében, mind minőségében, mind pedig hatékonyságában jelentős előnnyel jár. Ugyanakkor a növekvő digitalizáltság a cyberbűnözés kockázatát is növeli, ezért a közszolgáltatások területén is fokozottan kiemelt szerepet kap a biztonsági kihívások kezelése.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a közszolgáltatások folyamatos és elégséges működése érdekében a jövőben szükséges lesz erősíteni rezilienciájukat, olyan stratégiákat, rendszereket, intézményi megoldásokat, készenléti terveket célszerű kidolgozni, amelyek biztosítják egyrészt a járványok előrejelzését, monitorozását, másrészt az azokra történő gyors reagálást.
