A szökési sebesség elérése a hosszú távú értékteremtés érdekében

Bár tavaly világszinten a bankszektor több profitot termelt, mint bármely más iparág, ennek ellenére a tőkepiacok szkeptikusak a bankok hosszú távú értékteremtő képességével kapcsolatban. A bankszektor értékeltsége más iparágakkal összehasonlítva utolsó helyen áll  0,9 P/B mutatóval (részvényárfolyam és könyv szerint érték aránya).  Ennek elsősorban iparágspecifikus okai vannak, például a jövedelmezőbb szegmenseket támadó fintechek és neobankok jelenléte, vagy hogy az utóbbi két évben tapasztalt pozitív trendek mögött elsősorban a kamatok alakulása áll.

A tanulmány címében megjelenő „szökési sebesség” gondolata arra utal, hogy a bankoknak a hosszú távú értékteremtés érdekében ki kell törniük a „gravitációs erőből” . A McKinsey elemzése ezt olyan bankok vizsgálatával demonstrálja, amelyek jelentősen javították teljesítményüket a tőkearányos megtérülés (RoTE) tekintetében– ezt a bankok kb. 10%-a érte el az elmúlt évtizedben.

A nemzetközi legjobb gyakorlatok bemutatásával az elemzés rávilágít azokra a stratégiai lépésekre, melyekkel az érintett pénzintézetek ezeket az eredményeket elérték. A tanulmány öt kérdéssel zárul, melyek segíthetnek a vezetőknek arra a „menedzsment-együtthatóra” fókuszálni, amellyel valós változást lehet elérni.

A bankok 2023-as globális teljesítményének sarokszámai az elemzés szerint:

-    7000 milliárd dollár árbevétel (a 2022-es évhez képest nagyjából változatlan)

-    1150 milliárd  dollár nyereség, amely 8%-os emelkedést jelent a 2022-es évhez képest. Az egyéb iparágak közül a legtöbb nyereséget az energiaszektor (663 milliárd dollár), az ipar (618 milliárd dollár) és a TMT szektor (597 milliárd dollár) érte el

-    A korrigált tőkearányos megtérülés (RoTE) elérte a 11,7%-ot, amely magasabb, mint a 2022-es 11,5%, és jóval magasabb, mint a 2011 és 2021 között átlagosan elért 10,24%

-    A tőkemegfelelőségi mutatók a kockázatokkal súlyozott eszközérték (RWA) 12,8%-ánál állnak, szemben a 2022-es 12,2%-kal és a 2011 és 2021 közti időszak 11,9%-os értékével

-    A likviditás szintén emelkedett: a hitel-betét arány 2023-ban 77,2% volt, mely magasabb, mint a 2022-es 75,5%, azonban a 2011-2021-es időszak 78,5%-os átlagánál alacsonyabb

-    Ennek ellenére a pénzügyi piacok szkeptikusak a bankok hosszú távú értékteremtő képességével kapcsolatban.  A szektor más iparágakkal összehasonlítva utolsó helyen áll  0,9 P/B mutatóval. (Az 1 alatti érték a piaci érték rombolását, 1 feletti mutató értékteremtést jelent)

Fő tényezők a bankszektor hosszú távú értékteremtésével kapcsolatos piaci szkepticizmus mögött:

-    Kamatszintek. A pandémia utáni kamatemelések voltak az elsődleges tényezők, amelyeknek köszönhetően banki RoTE mutatók javultak (az iparág strukturális változásai helyett). Azonban alapkamatok mind az Egyesült Államokban, mind Európában csökkennek, ami nyomást gyakorol a banki marzsokra. Ha az alapkamatok globálisan esni fognak, mint azt néhány előrejelzés mutatja, akkor a marzsok akár 50-60 bázisponttal is zsugorodhatnak, a 2023-as, 3%-ot éppen meghaladó értékről a következő években. Ez érintené a profitnövekedést és a RoTE-t is.

-    Földrajzi elhelyezkedésből adódó különbségek. Egyes országokban, mint például az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Indiában, Németországban, Nigériában a 2010-2022-es időszakhoz képest javult az iparágteljesítménye, míg más országokban, például Brazíliában, Kanadában, Kínában, Japánban és Ausztráliában csökkent a megtérülés.

-    Vegyes eredmények a termelékenység növekedésében. Bár a bankok globálisan több mint 600 milliárd dollárt költöttek hatékonyság javítását célzó technológiákra, számos nagy piacon, például az Egyesült Államokban, a munkaerő termelékenysége csökkent. A mesterséges intelligencia ebben hozhat változást, de ezt még korai biztosan kijelenteni.

-    Fokozódó verseny a legjövedelmezőbb banki termékekért és szegmensekért. Az előző évi globális bankpiaci kutatás részletesen is foglalkozott ezzel a témával, miszerint az olyan specializált versenytársak, mint például a magánhitel-piaci szereplők, egyre nagyobb részesedést szereznek. Ennek hatására a betéti volumenek csökkennek, és a verseny élesebbé válik, ami növelheti a bankok költségeit.

-    Hiteligénylések visszaesése. Csökkent a vállalati és lakossági kereslet a hitelek iránt. Az Egyesült Államokban például a kereskedelmi ingatlanokra benyújtott hiteligénylések 55%-kal csökkentek a világjárvány alatti csúcshoz képest és 25%-kal a tízéves átlaghoz képest.

Úgy tűnik, a marzsok növekedését már nem lehet költségcsökkentéssel elérni. A jelenlegi ROTE fenntartásához évente átlagosan 5%-kal kell az iparágnak csökkentenie az eszközarányos költséghányadát, ami a historikus teljesítmény ötszöröse lenne. Mivel ez nagyon nehezen megvalósítható hosszú távon, ezért a bankoknak más stratégiai lépéseket is meg kell tenniük. Hogy érhető el a „szökési sebesség”?

A McKinsey kutatása szerint a „szökési sebességet” elért bankok abban különböznek versenytársaiktól, hogy két kulcselemre fókuszáltak: a megfelelő stratégiai lépések portfoliójának kialakítása és a végrehajtási képesség erősítésére.

Milyen nyerő stratégiákat vetettek be a jól teljesítő bankok, és mit jelenthet ez a cégvezetők számára? Az elemzés részletes megállapításait tartalmazó teljes, angol nyelvű tanulmány az alábbi linken érhető el: https://www.mckinsey.com/industries/financial-services/our-insights/global-banking-annual-review