AI, deepfake-ek és adatfüggőség: magyar fejlesztők is dolgoznak azon, hogy visszakapjuk az irányítást digitális életünk felett

Miközben az Európai Unió egyre komolyabban beszél a technológiai szuverenitásról, magyar és német fejlesztők részvételével egy olyan rendszer is épül, amely ugyanezt az elvet az egyéni felhasználók szintjére vinné le.

Az elmúlt években szinte észrevétlenül vált az egyik legértékesebb vagyontárgyunkká valami, amit fizikailag nem is tudunk megfogni: a digitális identitásunk.

A fotóink, videóink, kapcsolataink, üzeneteink, kereséseink és online viselkedésünk együtt rendkívül részletes képet alkotnak rólunk. Ezek az információk azonban jellemzően nem kizárólag a saját ellenőrzésünk alatt állnak. A ma domináns online üzleti modellek jelentős része éppen a felhasználói adatok elemzésére és monetizálására épül.

Ehhez most egy második probléma is társul: a mesterséges intelligencia fejlődésével már nemcsak azt egyre nehezebb megmondani, hogy ki rendelkezik az adatainkkal, hanem azt is, hogy mi valódi abból, amit az interneten látunk.

Már egy videónak sem feltétlenül hihetünk

Néhány évvel ezelőtt egy videó- vagy hangfelvétel még erős bizonyítéknak számított arra, hogy valami valóban megtörtént. A generatív mesterséges intelligencia ezt alapjaiban változtatja meg.

Ma már néhány perc alatt létrehozható olyan kép, hang vagy videó, amelyen egy valós személy olyasmit tesz vagy mond, ami a valóságban soha nem történt meg.

A technológia fejlődésével ezért egy új kérdés válhat egyre fontosabbá: nem az, hogy valóságosnak tűnik-e egy tartalom, hanem hogy bizonyítható-e annak eredete és sértetlensége.

Európa ugyanezzel a problémával küzd – csak sokkal nagyobb léptékben

A digitális függőség már nem pusztán adatvédelmi kérdés, hanem geopolitikai téma is.

Az Európai Parlament 2026 januárjában 471 igen és 68 nem szavazattal fogadta el az európai technológiai szuverenitásról és digitális infrastruktúráról szóló állásfoglalását. A dokumentum többek között arra hívja fel a figyelmet, hogy Európának csökkentenie kell stratégiai függőségét a nem európai technológiai szolgáltatóktól.

Júniusban az Európai Bizottság újabb lépést tett: bemutatta az európai technológiai szuverenitási csomagot, amely többek között a felhőszolgáltatások, a mesterséges intelligencia, a félvezetők és a nyílt forráskódú technológiák területén szeretné erősíteni Európa önállóságát.

A kérdés egyszerű: mi történik akkor, ha egy kontinens kórházai, vállalatai, közigazgatása és állampolgárai olyan digitális infrastruktúrától függnek, amely fölött végső soron nincs teljes ellenőrzésük?

És ugyanez a kérdés egyetlen emberre lefordítva is feltehető: mennyire vagyunk valóban urai a saját digitális életünknek?

Magyarok is dolgoznak egy európai alternatíván

Erre a problémára próbál technológiai választ adni a Gen6, amelynek alapjait magyar és német fejlesztők közösen építették.

A rendszer középpontjában nem egy újabb közösségi oldal létrehozása áll önmagában, hanem három olyan probléma kezelése, amely az AI-korszakban egyre fontosabbá válhat: ki vagyok, ki fér hozzá az adataimhoz, és bizonyítható-e, hogy amit látok, valóban attól származik, akitől állítják? Ennek egyik eszköze a RealSeal nevű technológia.

A rendszer kriptográfiai bizonyítékot képes létrehozni egy digitális tartalomhoz – például fényképhez, videóhoz vagy dokumentumhoz. Maga a tartalom nem kerül nyilvánosan blokkláncra, csak annak digitális ujjlenyomata.

Ez később lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy a fájl megváltozott-e az aláírás óta, illetve hogy az valóban attól a digitális identitástól származik-e, amely aláírta.

Nem deepfake-detektor – és éppen ez a lényeg

Fontos különbség, hogy a rendszer nem azt próbálja mesterséges intelligenciával eldönteni, hogy egy kép „igaz-e”. Ha valaki egy mesterségesen létrehozott képet hitelesít, attól az még nem válik valós esemény dokumentációjává. A technológia mást bizonyít: ki rögzítette vagy írta alá az adott tartalmat, és változtattak-e rajta azóta.

Ez elsőre apró különbségnek tűnhet, az AI által generált tartalmak korában azonban alapvető jelentőségű lehet. Ahelyett ugyanis, hogy egy újabb algoritmus próbálná kitalálni, melyik tartalom hamis, létrejöhet egy ellenőrizhető eredetlánc: tudhatóvá válik, honnan jött egy adott digitális fájl.

Nemcsak képekről van szó

Ugyanez a technológia jóval szélesebb körben is alkalmazható.

Egy vállalat bizonyíthatja vele, hogy egy közzétett dokumentumot utólag nem módosítottak. Egy intézmény igazolhatja egy mérési eredmény eredetét. Egy szervezet ellenőrizhetővé teheti egy szavazás eredményét, egy felhasználó pedig bizonyíthatja egy saját tartalom eredetét.

A Gen6 emellett NCrypt néven végpontok között titkosított kommunikációs megoldást is épített, amelynél a titkosításhoz szükséges kulcsok a felhasználónál maradnak.

A rendszer mögött működő főhálózat 2025 januárjában indult el, és független validátorok biztosítják működését.

Lehet, hogy hamarosan a „valódi” lesz az internet egyik legértékesebb tulajdonsága

Az internet első korszakának egyik legfontosabb ígérete az információ szabadsága volt. A közösségi média korszakában a figyelem vált fizetőeszközzé. A mesterséges intelligencia korában pedig könnyen lehet, hogy a bizonyítható eredet és hitelesség válik az egyik legértékesebb digitális tulajdonsággá.

Minél olcsóbbá és egyszerűbbé válik tökéletesen valószerű hamis tartalmak előállítása, annál nagyobb értéke lehet annak, ha egy kép, videó vagy dokumentum eredete függetlenül ellenőrizhető.

Ebben az értelemben az európai technológiai szuverenitás sem csak arról szól, hogy hol találhatók a szerverek.

Arról is szól, hogy ki birtokolja az identitásunkat, ki rendelkezik az adatainkkal, és kiben kell megbíznunk ahhoz, hogy eldöntsük, mi valódi. A következő évek egyik nagy technológiai versenye ezért talán nem azért folyik majd, hogy ki tud még több tartalmat létrehozni.

Hanem azért, hogy ki tudja bizonyítani, melyikben bízhatunk meg.