Aszály után: mi marad a termésben?

A magyar földeken augusztus közepére rendkívül súlyossá vált a vízhiány. A HungaroMet augusztus 17-i agrometeorológiai értékelése szerint az ország nagy részén az előző harminc napban még 10 milliméter csapadék sem hullott, sokfelé pedig az 5 millimétert sem érte el a mennyiség. Három hónapos időtávban 100–170 milliméteres csapadékhiány alakult ki. A talaj felső egy méteres rétege országszerte rendkívül száraz volt, nedvességtartalma sokfelé a növények számára hasznosítható vízkészlet 10–18 százalékára csökkent. Az öntözetlen kukoricaállományok jelentős része csaknem teljesen elszáradt, a napraforgó zöldtömege pedig több térségben már a 2022-es történelmi aszály idején mértnél is kisebb volt. 

A helyzet súlyosságát mutatja, hogy július közepén a kárenyhítés szabályain is változtatni kellett: ahol a kukorica annyira károsodott, hogy szemes betakarítása már nem gazdaságos, lehetővé tették az állomány zöld levágását és silózását úgy, hogy a termelő továbbra is bejelenthesse az aszálykárt. Az Agrárminisztérium szerint az ország több térségében a kukorica várható hozama jelentősen elmarad a megszokottól. Nem kizárólag magyar problémáról van szó: az Európai Bizottság Joint Research Centre

július végén a hőség és vízhiány miatt 6–7 százalékkal csökkentette az uniós kukorica- és napraforgóhozamra vonatkozó előrejelzését, és Magyarországot is a súlyosan érintett területek között azonosította. 

Ilyen helyzetben a termelők számára különösen fontos, hogy az aszály által megtépázott állományt legalább a további veszteségektől megvédjék. Ez azonban egy másik kérdést is felvet: változhat-e emiatt a betakarított termény növényvédőszer-maradék terhelése?

Az aszály a növényvédelmi helyzetet is megváltoztatja

A növényvédő szerek alkalmazása a növénytermesztés fontos eszköze. A kártevők, gyomok és betegségek elleni védekezés különösen nagy jelentőséget kap akkor, amikor az időjárás miatt eleve jelentős terméskieséssel kell számolni.

Az idei időjárás már konkrét növényvédelmi döntésekre is hatással volt. A Nébih július végén hat növényvédő szer számára adott szükséghelyzeti engedélyt a sáskák elleni védekezéshez. A hatóság szerint az elmúlt évek szélsőségesen meleg és száraz nyarai miatt több sáskafaj tömeges felszaporodása visszatérő problémává vált Magyarországon; különösen az aszályosabb alföldi térségek érintettek. 

Európában közben két év csökkenés után ismét emelkedett a növényvédőszer-értékesítés: 2024-ben mintegy 316 ezer tonnát adtak el az EU-ban, az Eurostat adatai alapján 8 százalékkal többet az előző évinél, ez az adat jelzi, hogy a növényvédő szerek használata továbbra is jelentős tényező az európai mezőgazdaságban. 

Azt ma még nem lehet tudni, hogy a 2026-os magyar termésben valóban több növényvédőszer-maradék lesz-e. A lehetőséggel azonban számolni kell: amikor az aszály eleve súlyos veszteségeket okoz, érthető módon még fontosabbá válik a megmaradt állomány védelme a kártevőktől és betegségektől. Ezért idén különösen indokolt ellenőrizni, milyen és mennyi növényvédőszer-maradék kerül végül a betakarított terménybe. Erre ad biztos választ az akkreditált laboratóriumi mérés.

Mi történik, ha marad növényvédő szer a termésben?

A növényvédő szer használata után maradékanyagok lehetnek jelen a terményben vagy annak felületén. Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy az élelmiszer veszélyes: az Európai Unió termékenként és hatóanyagonként maximális maradékanyag-határértékeket, úgynevezett MRL-eket határoz meg. Ezek átlépése azonban már jogszabályi nem megfelelőséget jelent. 

A Laborhírek egyik korábbi növényvédőszer-vizsgálati összeállításában bemutattuk, hogy a kérdésnek egészségügyi kockázata is van: a lehetséges hatás függ az adott vegyülettől, annak koncentrációjától, az elfogyasztott mennyiségtől és a kitettség időtartamától. Egyes peszticidek nagyobb dózisban akut tüneteket válthatnak ki, más anyagoknál pedig a hosszabb távú toxikológiai hatások – például az idegrendszerre, a hormonrendszerre, a májra vagy a vesére gyakorolt hatás – lehet releváns. 

Ráadásul egy élelmiszermintában egyszerre több különböző növényvédőszer-maradék is jelen lehet. A „koktélhatásként” is emlegetett jelenséget az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) is felismerte, ezért külön módszertant alkalmaz azoknak a peszticideknek az együttes kockázatértékelésére, amelyek ugyanarra a szervre vagy élettani rendszerre hasonló toxikológiai hatást gyakorolhatnak. A többféle maradék jelenléte tehát nem jelenti automatikusan, hogy egy termék veszélyes, ugyanakkor jól mutatja, miért olyan fontos az az analitikai módszer, amely nem egyetlen előre kiválasztott vegyületet keres.

Több mint 700 növényvédőszer-maradék egyetlen széles körű screeningben

Egy kukoricaszemről, búzaszemről vagy napraforgómagról csak szigorú laboratóriumi vizsgálatokkal állapítható meg, hogy tartalmaz-e növényvédőszer-maradékot. A modern nagyműszeres analitika ma már egy rendkívül széles vegyületkört képes ellenőrizni. A budapesti J.S. Hamilton független laboratórium szakértői a Leborhíreknek elmondták, hogy egy vizsgálattal több mint 700 különböző növényvédőszer-maradékot tudnak detektálni. 

A gabonák és gabonatermékek széles körű vizsgálata úgynevezett multi módszerrel, GC-MS/MS és LC-MS/MS műszeres technikák alkalmazásával történhet. A módszer nagy előnye, hogy nem kell feltétlenül egyetlen feltételezett hatóanyagra szűkíteni a keresést: a screening egyszerre több száz potenciális szermaradék jelenlétét képes ellenőrizni. Bizonyos speciális vegyületeket – például az etefont, a klorátot és perklorátot, a foszfonsavat, a ditiokarbamátokat vagy a mepikvátot – külön célzott módszerekkel vizsgálnak. 

A mért koncentrációk összevethetők az aktuális uniós MRL-ekkel, és szükség esetén akut fogyasztói kockázatértékelés is végezhető az ARfD – akut referencia-dózis – alapján. Vagyis a vizsgálat nem egyszerűen azt mutatja meg, hogy az adott vegyület megtalálható-e a mintában, hanem számszerű eredményt is szolgáltat annak megítéléséhez, hogy a termék megfelel-e az előírásoknak, illetve felmerül-e fogyasztói kockázat. 

Ez különösen fontos egy olyan évben, amikor a termelőknek az időjárás miatt eleve súlyos veszteségekkel kell megküzdeniük. A laboratóriumi vizsgálat ebben a helyzetben nem a gazdálkodóval szembeni újabb akadály, hanem a bizonytalanság csökkentésének eszköze: igazolhatja, hogy a nehéz körülmények között megtermelt alapanyag megfelel a követelményeknek és biztonságosan továbbvihető az élelmiszer- vagy takarmányláncban.