Azonosítatlan innovációs tevékenység, kihasználatlan adókedvezmények jellemzik a magyar gazdaságot
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, OECD Innotax honlapja összehasonlíthatóvá teszi a különböző államok kutatás-fejlesztést és innovációt támogató adóösztönzőit. A közzétett adatokat megvizsgálva látható, hogy 3 OECD tagállam kivételével mindegyik kínál ösztönzőket a kutatás-fejlesztés és innováció területén, amelyeket két nagy csoportba lehet sorolni: költségalapú adóalap és adókedvezmények a fejlesztés során felmerülő ráfordításokhoz kapcsolódva és a már elkészült, hasznosításra kerülő szellemi termékek és szabadalmak után befolyó bevételekkel (pl. jogdíj) összefüggő bevételalapú ösztönzők.
Hazánkra már évek óta jellemző, hogy nemzetközi összehasonlításban nagyon színes a kedvezmények palettája a kutatás-fejlesztés területén. A magyar lista 9 féle K+F kedvezményt tartalmaz, egy bevétel-és nyolc költségalapú ösztönzőt, pedig a helyi iparűzési adót érintő kedvezmények nem is szerepelnek a felsorolásban. Míg a többi OECD országban jellemzően egy-két, de legfeljebb öt-hat féle kedvezmény létezik.
A kedvezmények száma azonban nincs teljesen összhangban az innovációra fordított, összes hazai forrás (közvetlen pénzbeli + adókedvezmények) mértékével, melyet a bruttó hazai termék, azaz a GDP-arányos ráfordítás alapján tudunk összehasonlítani. A 2025-ös lista éllovasa Izrael, ahol a GDP 0,71%-át fordítják K+F-re és az innováció ösztönzésére, míg a sereghajtó Málta pedig 0,004%-ot. Magyarország a középmezőnyben található a GDP arányos 0,15%-kal.
A magyar számokat tovább elemezve derül ki, hogy a közvetlen kormányzati támogatások részaránya közel 58%-ot tesz ki az innovációt ösztönző összes ráfordításból, ami magasnak tűnik, különösen az adókedvezmények széles köréhez képest. Ezt az arányeltolódást egyrészt az okozhatja, hogy az innováció területén hagyományosan előnyt élveztek a készpénztámogatások Magyarországon, és számos pályázati program volt elérhető erre. Másrészt az, hogy az adókedvezmények érvényesítéséhez kellő mértékű adóalap vagy adófizetési kötelezettség, vagyis nyereséges vállalkozásokra is szükség lenne.
A magyarországi régiók fejlettségi szintje ugyanakkor folyamatosan emelkedik, vagyis a jövőben várhatóan csökkenni fog az EU-forrásból megvalósuló pályázati támogatások aránya. Másrészt, ma már elérhető olyan K+F adókedvezmény is a magyar adórendszerben, amely akkor is igénybe vehető, pénz formájában lehívható, ha a társaság nem termelt még elég profitot. E két trendnek köszönhetően a jövőben várhatóan az adókedvezmények felé fog billenni a mérleg. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy a támogatások lehívása mellett az adókedvezményt is lehet érvényesíteni, ezek nem zárják ki egymást.
A magyar helyzetre az is jellemző, hogy sokan úgy végeznek innovációs tevékenységet működésük során, hogy ezt nem ismerik fel, nem azonosítják, ezért nem is vesznek igénybe a megvalósításához támogatásokat. „Ahhoz, hogy a vállalkozások jobban kihasználják a rendelkezésre álló K+F ösztönzőket, az innovációt azonosítani képes műszaki szakemberek és adózási-számviteli szakértők szorosabb együttműködésére lenne szükség.” – hangsúlyozta Balázs Péter.
