Áttörést hozhat a hazai ökológiai kutatásokban egy új módszer
A módszerről Czeglédi István a BLKI kutatója számolt be az MTI-nek szerdán. A módszer alapja, hogy az élőlényekről (pikkelyről, nyálkáról, szőrről, ürülékről) környezetbe jutó DNS-töredékeket a vizsgálatokon "csapdázzák", tartósítják, majd beazonosítják.
A BLKI kutatói az elmúlt két évben több dunai és tiszai holtmeder halállomány-szerkezetét mérték fel a korlátozott körülmények között alkalmazható, hagyományos módszerekkel (elektromos halászgéppel és kopoltyúhálóval), valamint az új környezeti DNS-vizsgálattal. Az utóbbihoz elegendő volt néhány liter vizet átszűrni és a csapdázott DNS-darabkákat beazonosítani.
A DNS meghatározásban egy francia laboratórium segített, de reményeink szerint hamarosan a tihanyi kutatóintézetnek is lesz erre alkalmas saját laboratóriuma - jegyezte meg a kutató.
Az adatokat a BLKI kutatói dolgozták fel. Czeglédi István elmondta, hogy a hagyományos gyűjtési módszerekhez képest több fajt mutattak ki és összességében pontosabb becslést adtak a halállomány összetételéről a környezeti DNS-módszer segítségével. Ez azt is jelenti, hogy a hagyományos technológiáknál jóval egyszerűbben és pontosabban tudták felmérni a vizsgált víztestek halállományát úgy, hogy a halak nem sérültek - tette hozzá.
A módszert minél előbb alkalmazni szeretnék a Balatonon és annak vízgyűjtőjén. Amennyiben az ehhez szükséges források rendelkezésre állnak, akár pár éven belül meg lehet becsülni viszonylag pontosan, hogy milyen a halállomány szerkezete a Balatonban - mondta a kutató.
Beszélt arról is, hogy az ilyen vizsgálatokkal remélhetőleg pontosabban ki lehet mutatni a hagyományos monitorozási eszközökkel nehezen gyűjthető fajok (busa, törpeharcsa) mennyiségi viszonyait is. Különösen fontos lehet a módszer alkalmazása a tó vízgyűjtőjén, ahol az inváziós amurgéb terjedése a fokozottan védett lápi póc állományait fenyegeti, azonban a halállomány összetétele a sűrű növényzet miatt hagyományos módszerekkel nem mutatható ki - említette példaként.
Magyarországon a BLKI vizsgálata az első, ami a módszert a vízi élőlények közösségszerkezetének feltérképezésére használta, az eredményeket nemzetközi szaklapban is publikálták.
