Egy élelmiszernek tilos azt állítania, hogy gyógyító hatású!

Mire figyeljünk az az ilyen állítások megfogalmazásakor?

A tájékoztató alapvetően háromféle állítást különít el egymástól: az egészségre, a gyógyhatásra, illetve a tápanyagtartalomra vonatkozókat.

Egészségre vonatkozó állítások: csak engedélyezett formában

Egészségre vonatkozó állítás bármely olyan állítás, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az adott élelmiszer(csoport) és az egészség között összefüggés van.
Egészségre vonatkozóan kizárólag megfelelően bizonyított állításokat lehet tenni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kizárólag az Európai Bizottság által engedélyezett állítás használható, amelyet az általánosan elfogadott tudományos bizonyítékokkal alátámasztottnak és a fogyasztók számára jól érthetőnek kell lennie.

Az alábbi három kategóriára érdemes külön figyelmet fordítani:

Funkcionális egészségre vonatkozó állítások - ezek egy tápanyag vagy összetevő szervezetre gyakorolt szerepét írják le (például: "A B12-vitamin hozzájárul az immunrendszer normál működéséhez"). Csak akkor jogszerűek, ha szerepelnek az uniós szinten engedélyezett – folyamatosan bővülő - közösségi (bizottsági) listán, és a termék az előírt mennyiségben tartalmazza az érintett anyagot.

Általános egészségre vonatkozó állítások - például "Az egészség szolgálatában!" típusú szlogenek önmagukban nem tehetők közzé: kizárólag akkor használhatók, ha közvetlenül mellettük egy konkrét, az Európai Bizottság által engedélyezett funkcionális állítás is megjelenik.

A betegségek kockázatának csökkentésére utaló kijelentések - ezek szintén csak akkor alkalmazhatók, ha azokat az Európai Bizottság engedélyezte, és ha az adott termékben a tápanyag eléri a feltételben megadott mennyiséget.

Amit minden körülmények között tilos állítani:

Mindig tilos azt sugallni, hogy egy termék fogyasztásának mellőzése árthat az egészségnek, vagy konkrét fogyási ütemet, mértéket ígérni, illetve orvosra, más egészségügyi szakemberre vagy szervezetre hivatkozva ajánlani a terméket. Ennek megítélésénél nem az számít, hogy a szereplő ténylegesen rendelkezik-e egészségügyi végzettséggel, hanem az, hogy a fogyasztók annak érzékelik-e - így eshet ez alá az is, ha valaki "dr." megjelöléssel vagy orvosi köpenyben tűnik fel a reklámban.

Gyógyhatásra utaló állítások: teljes tilalom

Gyógyhatás állításának akkor minősül a tájékoztatás, ha azt állítja vagy sejteti, hogy egy termék képes egy betegséget megelőzni, kezelni vagy azt gyógyítani.
Az élelmiszernek tilos gyógyhatást tulajdonítani! Ez a korlátozás minden élelmiszerre és étrend-kiegészítőre vonatkozik, méghozzá függetlenül attól, hogy az állítás a valóságnak megfelel-e, és attól is, hogy a hirdető milyen tudományos alátámasztással rendelkezik állítása igazolására.

A gyakorlatban előforduló, jogsértőnek minősülő megfogalmazás többek között a cukorbetegség "visszaszorítására" való hivatkozás, a diabétesz kialakulásának megakadályozására vonatkozó ígéret, vagy a sejtek betegségtől, daganattól való megóvásának állítása.

Ráadásul a tilalom akkor is érvényesül, ha a kereskedelmi gyakorlat nem közvetlenül a terméket, hanem annak egy összetevőjét vagy hatóanyagát állítja be gyógyhatásúként, amennyiben a hirdetés összhatásaként a fogyasztóban az az érzés alakul ki, hogy maga a termék bír gyógyhatással.

Tápanyag-összetételre vonatkozó állítások: szigorú számszerű feltételek

Ide azok az állítások tartoznak, amelyek a termék energia-, tápanyag- vagy egyéb anyagtartalmáról szólnak - vagyis arról, hogy mit tartalmaz / nem tartalmaz az élelmiszer, vagy miből van benne több / kevesebb az átlagosnál (pl. "csökkentett zsírtartalom", "cukormentes", "gluténmentes").

A pontos küszöbértékeket és alkalmazási feltételeket egy uniós jogforrás, az 1924/2006/EK rendelet melléklete tartalmazza.

Így például "zsírszegénynek" egy termék csak akkor nevezhető, ha szilárd élelmiszerként 100 grammonként legfeljebb 3 gramm, folyékony termékként pedig 100 milliliterenként legfeljebb 1,5 gramm zsírt tartalmaz. 

Nem csak a gyártó, hanem forgalmazók, anyavállalatok és influenszerek is felelhetnek

A jogsértő kommunikációért, azaz a fogyasztókat megtévesztő kereskedelmi gyakorlatért az a vállalkozás vonható felelősségre, amelynek az érintett áru értékesítése, eladásának ösztönzése közvetlenül érdekében áll - egyszerűbben szólva, mindenki felelőssége megállapítható, aki bevételhez jut az adott termék eladásából. Így egy adott jogsértő magatartásért akár több szereplő felelőssége is felmerülhet párhuzamosan - így egyszerre az anyavállalaté és a hazai leányvállalaté; illetve egy tartalomgyártó vagy influenszer is felelősségre vonható, ha az általa népszerűsített termék értékesítéséből anyagi haszna származik, például jutalékot kap az ő kódjával vásárlók után.

Elméletből gyakorlat: az azóta indult ügyek előzetes tanulságai

Nem sokkal az iránymutatás megjelenése után a GVH vizsgálatot indított egy hollandiai cég és amerikai anyacége ellen. A GVH gyanúja szerint a két társaság kereskedelmi kommunikációja számos ponton sértheti az élelmiszerekre és étrend-kiegészítőkre irányadó előírásokat, és a cégek jogosulatlanul alkalmazhattak egészségre vonatkozó, sőt gyógyhatást sugalló kijelentéseket. A hatóság emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a cégek kommunikációs gyakorlatának kialakítása és felügyelete nem a megfelelő jogi háttéren, hanem részben ellenőrizetlen, gépi fordításon alapulhatott.

A GVH azóta sem állt meg: 2026 júliusában eljárást indított egy étrend-kiegészítőnek minősülő, gyógynövényt tartalmazó forró italpor kapcsán is, mely esetében a hirdetésben megjelenő tünetek - köhögés, tüsszögés, torokkaparás, legyengült immunrendszer - felidézése a GVH szerint azt sugallhatta a fogyasztóknak, hogy a termék alkalmas megfázás megelőzésére vagy gyógyítására, melyet a jogszabályok nem tesznek lehetővé.

2026 augusztusában pedig egy "testsúlycsökkentő mátrixként" reklámozott étrend-kiegészítőre vonatkozó állítások kerültek górcső alá egy újabb eljárásban. A GVH gyanúja szerint a cég egyfelől konkrét fogyási eredményekkel dobta fel a termék reklámját (mint amilyen a "2 hónap alatt 8 kilót..." típusú megfogalmazás), ami a szabályok szerint önmagában is tiltott, másfelől olyan egészségre vonatkozó kijelentéseket is használt – többek között az édesség- és szénhidrátsóvárgás csökkentésére és a méregtelenítő hatásra való hivatkozás -, amelyek feltehetőleg nem feleltek meg az irányadó előírásoknak, és melyek alkalmasak lehettek a fogyasztók megtévesztésére.

Legfrissebb fejleményként pedig a GVH szeptember 14-én indított egy újabb vizsgálatot indított egy ismert hazai vállalkozás ellen. A hatóság gyanúja szerint a társaság több helyen is megsérti az előírásokat: diétával összefüggésben nem megengedett egészségügyi állításokat fogalmaz meg, emellett - a vonatkozó tilalom ellenére - termékeit betegségek kezelésére, illetve gyógyítására alkalmasként tünteti fel, mely a fogyasztók megtévesztésének minősülhet. Az említett eljárások még folyamatban vannak, ahol a GVH azt vizsgálja, hogy történtek-e jogsértések.

Mire számíthatnak a piaci szereplők a következő hónapokban?

Mindez egyértelmű jelzés a piaci szereplők számára: a GVH a megelőzés (tájékoztató kiadása) és a közvetlen fellépés (immár három megindított versenyfelügyeleti eljárás fél éven belül) eszközét párhuzamosan alkalmazza, amely egyértelműen azt jelzi, hogy az egészségre vonatkozó állítások vizsgálata jelenleg a GVH egyik prioritása. Így várhatóan további, hasonló tárgyú versenyfelügyeleti eljárások megindítására lehet majd számítani a közeljövőben. 

A piaci szereplőknek, legyen szó akár külföldi webáruházról, hazai forgalmazóról vagy tartalmat gyártó influenszerről, érdemes mihamarabb felülvizsgálniuk saját kommunikációjukat, és ahol szükséges, kialakítani a megfelelő belső kontrollmechanizmusokat, mert azok elmaradása súlyos kockázattal járhat, és a versenyhatóság eljárása jelentős bírságot eredményezhet, melynek maximuma a vállalkozás(csoport) előző évi árbevételének 13%.

_{Szerzők: Dr. Vetró Tamás; Dr. Turi Anna}