Csak hiszed, hogy vásároltál egy lakást!

Az építőanyagok, az üzemanyag és az energia elszálló árai az építőipart is meglepték és megviselték. A gyorsan forgó termékeket értékesítő iparágakkal ellentétben ilyen helyzetben különösen nagy problémával néz szembe az építőipar a szektorra jellemző hosszútávú projektek miatt: míg egy étterem gyakorlatilag azonnal érvényesíteni tudja az élelmiszerek megemelkedett árait saját áraiban, az ingatlanfejlesztők akár 1-2 évvel azelőtt értékesítik a lakásokat, hogy megvásárolnák az azok felépítéséhez szükséges egyes építőanyagokat. Amíg korábban viszonylag egyszerűen és nagy biztonsággal meg lehetett becsülni, hogy hogyan fog alakulni egy-egy termék ára a következő évben, addig most teljes a bizonytalanság.

„Márpedig úgy nagyon nehéz árat meghatározni egy 2 év múlva elkészülő lakásra, hogy a fejlesztőnek fogalma sincs, hogy a tégla vagy a parketta 20, 50 vagy akár 100%-kal fog-e drágulni, és ugyanez igaz az áramra vagy az üzemanyagra is. Ilyen mértékű áringadozások mellett pedig nem csak a profit tűnhet el nagyon gyorsan, de akár az egész építkezés is ellehetetlenülhet.” – emeli ki Kricsfalussy Tamás.

A szakember hozzáteszi, hogy az üzleti kockázatvállalás természetesen a vállalkozói lét része, de egy bizonyos szint felett már inkább szerencsejátékról, mint üzletről beszélünk. A megnövekedett kockázatot pedig valahogyan kezelni kell, az egyes fejlesztők által alkalmazott megoldások azonban nem csak eltérőek, de sokszor kifejezetten veszélyesek is lehetnek a vevő számára.

A legtisztább eset, amikor a fejlesztő egyszerűen megemeli az árakat, bízva abban, hogy a megnövekedett vételár biztosítja azt a tartalékot, ami elég az áremelkedések és ingadozások kezelésére. Az új építésű lakások piacán látott, az inflációt jelentősen meghaladó, 20-25%-os idei áremelkedésnek is ez az egyik magyarázata. Mások inkább a projektek felfüggesztése, az indítás elhalasztása mellett döntenek.

Budapesten például tavasszal, mindössze 700 új lakás került piacra. Ez az elmúlt években megszokott mennyiségnek nagyjából 25-30%-a. Az ingatlanfejlesztők harmadik csoportja azonban inkább az adásvételi előszerződésekbe, a regisztrációs szerződésekbe nyúl bele, és ahogyan sejthető, nem a vevők számára kedvező módon.

Kricsfalussy Tamás szerint az úgynevezett regisztrációs szerződések nagy része mára szinte teljesen egyoldalúvá vált: a vevőnek milliós nagyságrendű összeget kell leraknia, és kötelezettséget vállalnia az (elő)szerződés megkötésére úgy, hogy annak alapvető feltételeivel, például az átadási határidővel sincs még tisztában.

Az eladót viszont ezek a regisztrációs szerződések jellemzően semmire sem kötelezik: ha nem indítja el a projektet, megemeli az árat, vagy egyszerűen csak nem hívja fel a vevőt a szerződéskötésre, csupán a regisztrációs díjat kell visszafizetnie, sokszor azt is kamat nélkül. Egyes előszerződések esetén már a lakás ára sem tekinthető fixnek. A szerződésekben az eladók fenntartják a lehetőségét annak, hogy bizonyos feltételekkel megemelhessék menet közben is az ingatlan árát.

Ezek a feltételek, illetve a lehetséges áremelés mértéke pedig általában elég lazán vannak megfogalmazva, nehéz belőlük egyértelműen kiolvasni, hogy mire is számíthat majd a vevő. A leggyakoribbá azonban az eladói elállás feltételeinek felpuhulása vált. Korábban ez a lehetőség jellemzően arra az esetre korlátozódott, ha a vevő nem tudott fizetni, vagy indokolatlanul nem vette át az elkészült lakást.

Mostanra viszont szinte általánossá vált, hogy az eladók bizonyos piaci helyzet, a munkaerőpiac megváltozása, váratlan gazdasági helyzet, vagy más, teljesen megfoghatatlan, homályos feltétel bekövetkezése esetén egyszerűen elállhatnak a szerződéstől. Az egyoldalú elállási feltételek között időnként elsőre egészen meglepő dolgok is felbukkannak, például, hogy az eladó nem talált megfelelő áron dolgozó vállalkozót, vagy hogy egyszerűen nem tudta határidőre felépíteni a házat.

Ezek az egyoldalú eladói elállások sokszor teljesen szankciómentesek, a dupla foglaló helyett egyszerűen csak a már befizetett pénzt kell visszaadniuk. Ezzel a technikával a fejlesztő gyakorlatilag teljesen ki tudja zárni az áremelkedések, áringadozások kockázatát: ha megugranak a költségek, megnőnek a lakásárak, a vállalkozó egyszerűen él az elállási joggal, esetleg rögtön tesz egy új, magasabb árajánlatot, amiért ismét megvásárolható a lakás, vagy ha a vevő elfogadja az eladó áremelési javaslatát, az eladó nem él az elállás lehetőségével.

„Fontos aláhúznunk, hogy nem minden ingatlanfejlesztő hozza ilyen kiszolgáltatott helyzetbe a vevőit, de az így eljárók ügyfeleiről gyakorlatilag elmondható, hogy csak ők hiszi azt, hogy lakást vásároltak. Az ingatlan az adott áron valójában csak akkor lesz az vevőké, ha a dolgok minden szempontból jól, a vállalkozó várakozásai szerint alakulnak.

A jelenlegi piaci helyzetben azonban erre inkább kevesebb, mint több az esély, és sokan fognak csalódottan rádöbbenni néhány hónap, 1-1,5 év múlva, hogy sokkal többet kell majd fizetniük a lakásukért. És ez még mindig a jobbik eset, mert előfordulhat, hogy a vevő már több részletet befizetett, akár a vételár nagyobb részét is, ezzel gyakorlatilag ő finanszírozva az építkezést, a végén pedig lakás nélkül marad egy olyan piacon, ahol esélye sem lesz, hogy a korábbi áron jusson lakáshoz.” – jegyzi meg Kricsfalussy Tamás.

Akik jelenleg új építésű lakás vásárlásában gondolkodnak, azok számára most csak két út ajánlható jó szívvel. Az egyik, hogy válasszanak kész, vagy közel kész lakást, ahol már nem kell számolni áremelkedéssel, vagy az eladói elállással. A másik, hogy fokozottan nézzék meg, hogy milyen szerződést írnak alá, hogy pontosan mit is vállal és mit nem az eladó.

A megnyugtató szavak helyett mindig a papírnak higgyünk, és igenis számoljunk azzal, hogy az eladó nem véletlenül ragaszkodik bizonyos feltételekhez, hanem azokkal, ha az érdekei úgy kívánják, élni fog. Attól, hogy a fejlesztők igyekeznek csökkenteni saját kockázataikat, a vevőknek egyáltalán nem kötelező ezeket magukra venniük – zárja gondolatait a szakember.