Egy tanulmány szerint a magyarországi autók 57%-a sérült, 1,8%-uk pedig súlyos roncsokat rejt
Gyakori, hogy egy autó egy adott országban megsérül, olcsón megjavítják, majd külföldön eladják.
A carVertical autóipari adatelemző cég azt vizsgálta, hogy a Magyarországon ellenőrzött autók közül hány szenvedett súlyos károkat a múltban, beleértve azokat a járműveket is, amelyeket a biztosítók gazdasági totálkárosnak minősítettek.
Nem ritkák a súlyosan sérült autók a használt autó piacon
A tanulmányból kiderül, hogy a Magyarországon ellenőrzött összes sérült autó 1,8%-ánál a rögzített kárérték elérte vagy meghaladta a jármű piaci értékének 50%-át. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy alsó-középkategóriás modellnél, például egy Daciánál, Renault-nál vagy Peugeot-nál is több ezer euróra rúghat a kár, míg egy prémium márkánál, mint a BMW vagy a Mercedes-Benz, a javítás költsége könnyen elérheti a több tízezer eurót.
Ugyanakkor a Magyarországon ellenőrzött sérült járművek 90,7%-ánál a kárérték nem érte el a jármű értékének 20%-át, ami arra utal, hogy a rögzített sérülések többsége viszonylag csekély mértékű volt. Ennek ellenére továbbra is fennáll a veszélye annak, hogy a használt piacon súlyosan sérült járművel találkozunk.
Egy ilyen súlyosan sérült autó javítása sok esetben gazdaságilag nem indokolt, ami arra ösztönzi a tisztességtelen eladókat, hogy olcsó, gyenge minőségű alkatrészekkel végezzék el a javítást, és eltitkolják a jármű valódi történetét a vásárlók elől.
„Egy balesetet követően a biztosítók gyakran ajánlanak fel választási lehetőséget a tulajdonosoknak: vagy kifizetik nekik a kártérítést, vagy a javítás költségét térítik meg. Egyes eladók ezt a lehetőséget kihasználva a lehető legolcsóbban megjavíttatják a járművet, majd rövid időn belül eladják” – magyarázza Matas Buzelis, a carVertical autópiaci szakértője.
A totálkáros autók néha más országokban bukkannak fel
Magyarországon egy járművet műszaki vagy gazdasági okokból nyilváníthatnak totálkárosnak. Gazdasági totálkárról általában akkor beszélünk, ha a javítás már nem kifizetődő – a gyakorlatban ez általában a jelenti, hogy a javítás becsült költsége eléri a jármű piaci értékének körülbelül 70–80%-át, a biztosítótól és a szerződési feltételektől függően.
Ez teremti meg a lehetőséget a kereskedők előtt, hogy aukciókon súlyosan sérült autókat vásároljanak, olcsón rendbe hozzák és exportálják őket más országokba, ahol a jármű baleseti előzményeit már nehezebb nyomon követni.
„Egy autó totálkárossá nyilvánítása nemcsak gazdasági, hanem biztonsági kérdés is. Előfordul, hogy a kereskedők sérült járműveket vásárolnak aukciókon, elvégzik rajtuk a minimális javításokat, majd külföldön eladják őket gyanútlan vásárlóknak. Az autó előéletének ellenőrzése nélkül a vásárlók azt kockáztatják, hogy olyan járművet vesznek, amely egyébként nem minősülne közlekedésre alkalmasnak. Azt is látjuk, hogy egyre több kereskedő él a járműtörténet-ellenőrzés lehetőségével, ami arra utal, hogy mind többen igyekeznek megkímélni magukat a súlyosan sérült járművektől” – mondja Buzelis.
A totálkáros autók határokon átnyúló kereskedelme – például Nyugat-Európából a kelet-európai országokba, ahol a javítási költségek alacsonyabbak – jelenleg szabályozási szürke zónában zajlik. Ez a gyakorlat az egyik oka annak, hogy sok olyan jármű, amelyet életciklusa végén kivont járműként (ELV) kellene nyilvántartani, végül az évente mintegy 3,5 millió „eltűnő” autó között bukkan fel az EU-ban. Ez nemcsak azt jelenti, hogy egyes autók továbbra is közlekednek más országokban, hanem azt is, hogy illegálisan szétszerelik őket, és kétes minőségű alkatrészeiket más autók olcsó javításához használják fel. A tagállamonként eltérő szabályozás – a forgalomból kivonás és a műszaki alkalmasság igazolásának különböző feltételei – lehetővé teszi, hogy ezek a gazdaságilag nem életképes autók átlagos használt járműként kerüljenek piacra. A kiskapu megszüntetése céljából az új uniós szabályozás összekapcsolja a nemzeti járműnyilvántartási rendszereket, így az útjuk jobban követhető lesz.
Európa országaiban eltérő a súlyosan sérült autók aránya
A súlyos sérülést szenvedett járművek aránya Európában országonként más-más képet mutat. A legmagasabb arányban Olaszországban fordultak elő olyan autók, amelyeknél a kárérték meghaladta a jármű értékének felét (7,8%), ezt követte Németország (7,7%), Svédország (5,8%) és Spanyolország (4,5%).
Az összes elemzett ország közül Németországban volt a legalacsonyabb – mindössze 68% – a kisebb sérülésekkel (a jármű értékének legfeljebb 20%-a) rendelkező autók aránya. Összehasonlításképpen ez az arány Olaszországban 77,2%, Svédországban 80%, Spanyolországban pedig 83,2% volt.
Mivel ezek az országok Európa legnagyobb járműexportőrei közé tartoznak, a vásárlóknak különösen körültekintőnek kell lenniük, amikor használt autót választanak. Bár makacsul tartja magát az a hiedelem, hogy a Németországból vagy Nyugat-Európából importált járművek jobb állapotban vannak, a sérülési statisztikák azt mutatják, hogy nem érdemes ebben vakon bízni.
Az előélet ismerete nélkül kockázatos autót venni
Mivel ugyanazt a járművet több országban is használhatták, és több tulajdonosa is lehetett, nem szabad elhamarkodni a vásárlást. Egy autó kiválasztása után az első lépés mindig az előélet ellenőrzése legyen, valamint annak megállapítása, hogy szenvedett-e el korábban komoly sérülést. Ha nem rögzítettek súlyos károkat, érdemes személyesen is megtekinteni az autót, illetve átnézetni egy hivatalos szervizben.
„Jelenleg nincs olyan egységes európai rendszer, amelyben a járművek múltja határokon túl is követhető lenne. Erre kínál megoldást egy járműtörténeti jelentés, mely a gyártástól kezdve feltárja az autó múltját, így a vásárlók elkerülhetik a kellemetlen meglepetéseket. Ennek ellenére mindig azt tanácsoljuk a vásárlóknak, hogy még tiszta előélet esetén is tegyenek egy próbautat, és vizsgáltassák meg az autót szakszervizben, mielőtt aláírják a szerződést” – foglalja össze Buzelis.
